Egy lány, aki hercegnőnek született

A fájdalom után

Egy meleg nyári délután történt, mikor nem messze a tengerparti nyaralónktól gyönyörűbbnél gyönyörűbb kagylókat gyűjtögettem az édesanyámnak. Furcsa zajra lettem figyelmes. Amikor oda néztem egy fiú szaladt ki a nyaralóból, a skarlát vörös szemeivel rám nézett, majd a tekintetével azt sugallta, hogy hamarosan, biztos találkozni fogunk, majd elfutott nagy vigyorral az arcán.

Miután eltűnt a szemem előtt, a ház felé néztem, majd remegő lábakkal elkezdtem futni, s közben összeszedett kagylók egyenként kipotyogtak a kezeimből,mire a házhoz értem.
Megálltam az ajtó előtt, s remegő testtel és lélekkel nagy nehezen kinyitottam az ajtót, de miután megpillantottam azt a látványt, ami akkor a szemem elé tárult, döbbentem rá, hogy nem a legjobb döntést hoztam meg akkor. A "szüleim" vérben ázott testük feküdtek a padlón, és remegve közeledtem feléjük, a könnyeim patakokban folyt le az orcámon.
A lábaim összerogytak alattam, s a földön ülve kiáltoztam a szüleimhez:
- Anya! Apa! Kérlek, ébredjetek! Nem leszek többé rossz kislány! Szót fogadok! Csak ébredjetek fel, kérlek! - és csak sírtam, és sírtam, amíg el nem feketedett minden előttem.

......... 12 évvel később ..........

Egy csodás, nap fénnyel beragyogott tavaszi reggelen ismét eszembe jutott a "szüleim" elvesztése. Igaz, hogy csak homályosan emlékszem az egészre, de mielőtt felkeltem volna, egy ismerős hang csengett a füleimben - b o s s z ú, b o s s z ú -, nem értettem még akkor a jelentőségét.

- Adel, ideje felkelned, vagy elkésel az iskolából! - kiabált fel a földszintről a nevelőédesanyám.
- Máris megyek! Csak felöltözöm! - válaszoltam neki nagy mosollyal az arcomon. Miután elkészültem, lesiettem a konyhába, ahol a nevelő anyám a kedvenc reggelimet készítette el. - Hmm, ez a palacsinta mindennap egyre finomabb, anya!
A nevelő apám mindig szótlan volt. Minden reggel ugyan azt csinálta. Kávét iszogatott, aminek nagyon kellemes illata volt, miközben az aznapi újságot lapozgatta. Alig látom beszélni, vagy mosolyogni. De már megszoktam.
- Adel, ha nem sietsz, tényleg elkésel az iskolából! Bár már másodikos vagy a T.J. Egyetemen, kérlek ne legyél ennyire szeleburdi az első napodon!
- Nyugi, anya! A tanévnyitó mindig unalmas és álmosító szokott lenni. Legalábbis nekem. - mondtam halkan.
- Na de kisasszony! De villás nyelved van ma kora reggel! - mordult rám anyám.
- Hagyd csak drágám. - vágott közben a nevelőapám. - Hadd élvezze a fiatalságát, amíg még lehet. - végül az anyám csendben maradt.

Miután megreggeliztem, elindultam a suliba. Az iskolám az egyik leghíresebb Egyetem, ahonnan számos ismert ember engedett ki a kapuin. Nem sokat tudok róla még, annak ellenére, hogy már ez a második évem, de a tágas kert, ami körül öleli, a cseresznye virágzáskor a legszebb.
- Aaaaadeeeel!! - ugrándozva integetett a legjobb barátnőm a kapu előtt.
- Jó reggelt, Nisa! Csodálom, hogy képes voltál ilyen korán felkelni. - nevettem el magam hangosan. Mivel Nisa kedvenc idő töltése a különböző játékok kipróbálása, ezért mindennap későn feküdt le, és a suliban, az órák alatt próbálta kialudni magát.
- Ne kezd már te is a szüleim után! Ők is ugyanezzel jöttek! - ölelt meg szorosan. - Hallottad a pletykákat? - huncut mosolyt fedeztem fel az arcán.
- M-Mégis milyen pletykáról beszélsz? - lepődöttem néztem rá.
- Képzeld, egy új diák érkezett a sulinkba! Bár még nem láttam, más lányok szerint ő viszi a pálmát! - vigyorgott rám. - Itt volna az ideje, hogy megszerezd őt magadnak!
- M-Miről hablatyolsz?! - kissé remegett a hangom. - Minek nekem egy pálma? Hisz jó nekem egyedül is...
- Hjaaaj - sóhajtott mélyet -, nem érted. Örülnék, ha végre boldog lennél. - kis szomorúság ült az arcára.
Miután véget ért a tanévnyitó, minden diák visszatért a termébe. De reggel óta Nisa nem is szólt hozzám. Lehet, megbántottam őt. Ő az egyetlen, akinek elmeséltem, hogy mi történt még kiskoromban.
Az osztályfőnökünk belépett az osztályba. Névsor olvasása után, az ajtóhoz fordult.
- Fáradj be kérlek! - ekkor ismeretlen fiú lépett be a terembe. A lányok elkezdtek suttogni egymás között. - Kicsit megkésve, de hadd mutassam be az új osztálytársatokat: Marcus Hino-t...