Amelia Stark

Könnyek

Elmosolyodott.A következő oldalon egy név szerepelt.

"JAMES BUCHANAN BARNES - ???"
"A tél katonája?
Oroszország - Szibéria"

Lapok ki voltak tépve így nem tudta elolvasni. Sam jelent meg.

- Jól vagy haver? - kérdezte.

- Nem tudom... - csukta be végül a naplót.

- Mi ez? - mutatott a könyvre.

- Talán nem tudtam róla eleget... - suttogta.

Sam kérdően felhúzta a szemöldökét.

- Mikor néhány éve találkoztunk, megemlítettem neki Buckyt. Azt mondta mindent fel fog kutatni utána. Én erre csak mosolyogtam, mert azt hittem viccel. Most pedig kiderült, hogy tényleg meg akarta keresni... - szöktek könnyek a szemébe.

Itt mind a ketten megnémultak. Talán vártak a sohaelnemjövő csodára. Samnek megszakadt a szíve, Steve pedig tanácstalanul üldögélt.

- Menjünk! - szólt Sam.

- Rendben. - mondta végül Steve.

Nehéz volt feldolgoznia a lány halálát. Ahogy Tonynak is. Saját magát okolta a történtekért. Fury nem látta el hasznos tanácsokkal, de a legszebbeket mondta.

- Amelia, pont olyan volt mint te, vagy mint Howard. Okos, tehetséges, elszánt teremtés. Légy büszke rá!

Tony bólintott.

Natasha és Banner a kórteremben álltak. A Fekete Özvegy karba tett kézzel nézte a lányt.

- Mennyi az esély, hogy túlélje? - kérdezte komoran.

- Szinte semmi. Vagyis, ha működik a szer akkor még talán felébredhet, de nem valószínű, hogy fogyatékosság nélkül.

Natasha az ágy fölé hajolt.

- Látom, nem hatja meg. - mondta Banner.

- Sok embert láttam meghalni... nem ő az első... - sétált körbe.

- Nem voltak szoros kapcsolatban?

Natasha előtt ekkor peregett le az összes emléke a lányról. Ahogy örömmel futott felé mikor megérkezett hozzájuk, mikor együtt mentek végig a SHIELD gyakorló akadálypályáján, mikor először száguldottak Lia új kocsijával.
A lány valahogyan magára emlékeztette, bár maga sem merte bevallani.

- Nem. Keveset voltunk együtt, de bízott bennem. Gyerek volt még. - mosolyodott el.

- Tony mesélt nekem róla, nyitott volt az emberek felé.

- Nem feltétlen jó tulajdonság. A SHIELDnél nem minden rózsaszín és cukormáz. - állt meg Natasha karbatett kézzel.

- Lia ártatlansága tökéletes fegyver lehetett volna. Végül is maga hasonlóképpen cselekszik. - mosolygott.

- Ezt, hogy érti? - nézett rá érdeklődően.

- Maga sokszor megjátsza magát, ha szükség van rá. Főleg bevetés közben.

Csöndben végigsétált a szobán, majd leült az egyik székre.

- Nem így kellett volna meghalnia. - nyögte ki végül.

Ha még nem felejtettük el Peter Parkert akkor most térjünk rá.
Azóta a nap óta rémálmai vannak. Mindig újra és újra lejátszódik a jelenet mikor a kezei között tartja a szerelmét holtan. May nem tud mit tenni ez ellen. Itt már csak az idő segíthet.
Egyik nap elment Liahoz, de Happy nyitott ajtót.

- Szervusz Peter! - mondta szomorkásan. - Gyere be!

- Szia Happy! Köszönöm! - lépett be a házba.

A konyhában csak Pepper volt és kávét szürcsölgetett. Peter nem akart zavarni, ezért lerakta a virágot az asztalra. Pepper erre a mozdulatra odapillantott.

- Peter! Örülök, hogy átjöttél. Lia... - itt megakadt. - ... ott, annál az ajtónál.

A fiú belépett a virággal együtt és végignézett a testen. Most még nem volt halott, ezt ő is érezte. Szép lassan odalépett az ágy mellé és leült az egyik székre. A virágot az asztalra rakta. Megfogta Lia kezét, majd beszélni kezdett hozzá.

- Miért? - mondta fájdalmas hangon. - Miért vettek el tőlem? Szeretlek Lia! Kérlek ébredj fel...

Könnyek szöktek a szemébe. Sírni kezdett.

- Ne hagyj el kérlek! - fogta meg erősebben a kezét.

Néhány órán keresztül a szobában tartózkodott, majd elment.

Lia szeméből pedig egy könnycsepp gördült le.