Harry paradicsompiros arccal vándorolt fel klubhelységükbe, nagy szerencséjére vörös barátja már elment aludni, de Hermione még őt várta.
-Harry! Végre megjöttél, hol voltál? Mindenhol kerestünk...
-Az most nem fontos, de... Aludhatnék nálad? Félek, hogy Ron megöl álmomban...
-Igen, persze.
Mivel a lányok hálókörletéhez tartozó lépcsőt egy fiúlábnyomra aktiválódó csúszda-bűbáj védi, Hermione a hátára vette a fiút. Felérve az ágy alá tuszkolta egy párnával együtt, majd:
-Hatkor keltelek, hogy még a lányok előtt kiérhess innét.
-Köszönöm, jó éjt!
-Neked is, Nox! - pálcája fénye kialudt, majd a lányt elnyomta az álom.
Harry még sokáig gondolkodott Dracón, a csókon, a fantasztikus testén... - de ti nem hallottátok, hogy erre gondolt, oké? Ez legyen a mi kis titkunk - , aztán ő is elaludt.
Vasárnap reggel kissé kómásan kelt fel barátnője ébresztgetésére. Levonult a Nagyterembe reggelizni, szemével Draco tekintetét kereste. A mardekáros felvette vele a szemkontaktust, szemeibe könnyek gyűltek, arca valahol a lazacszín és paradicsompiros között volt, egész testével remegni kezdett, majd felállt az asztaltól - mondván: nem éhes - és kisietett a csarnokból.
-Hát ez remek... - morogta Harry - A meglepettségtől nem csókolom meg, és három évig duzzog...
-Kit csókoltál meg? - ült le mellé Ginny.
-Öhm... Téged! Épp arról beszéltem... - lopva körülnézett - Nevillel, hogy mennyire szerettem a pasid lenni.
-Szóval... Van esélye annak, hogy megint összejöjjünk? - hangja reménykedő volt, Harry nem akarta megbántani.
-Öhh... Nem. Igen. Nem. Igen, van! Kevés. Sok... Izé... Mennem kell! - olyan gyorsan állt fel az asztaltól, hogy beleszédült.
Átrohant a termen, az ajtóba érve viszont vörös barátjába ütközött.
-Ó, édes istenem... - jól hallhatóan nyelt egyet - Ron, én...
-Te, te? Harry... A legjobb barátom vagy, nem bánthatlak. De mi az, hogy a tudtomon kívül összejöttél a húgommal? Ez nonszensz!
-Az a nonszensz, Vízlipatkány, hogy pálcát szegezel a híres Harry Potterre... Ennél több eszed is lehetne - szólalt meg egy fagyos hang Ron mögött.
Draco kezében nem volt pálca, mégis nagyon félelmetes látványt nyújtott.
-Ma...Malfoy... - hebegte Ron.
-We...Weasley... - utánozta gúnyosan a szőke.
-Malfoy, nem kell ez a faszparaszt viselkedés, értjük, hogy gyűlölsz mindent és mindenkit. - vágott vissza Harry - Ja, és te hisztis primadonna, ne merd megfenyegetni a barátomat! Ha nem tudsz egy jó szót szólni, akkor menj innét!
Draco szóhoz se jutott. Kinyitotta a száját, de aztán vissza is csukta.
-Potter... Beszélnünk kell...
-Nem hallottad, mit mondott, Malfoy! Menj innen!
-Vízlipatkány, te csak ne mondd meg nekem, hogy mit csináljak! - Draco testével nekifeszült Ronnak, aki eldobta a pálcáját és felpofozta a szőkét. Malfoy támadott, Weasley védekezett, utána fordítva.
Végül Harry lépett közbe:
-Elég legyen már! - üvöltött - Malfoy húzd már el innen azt a buzi segged!
-Nem vagyok meleg!
-Nem? Ó, nem?
-NEM, POTTER, BASZD MEG, NEM VAGYOK MELEG!
-AKKOR MEG MI A FASZÉRT CSÓKOLTÁL MEG? - az eddig a bunyót lelkesen figyelő társaság hirtelen elnémult.
-ÉN NEM CSÓKOLTALAK MEG!
-DE, IGEN, MEGCSÓKOLTÁL!
-POTTER, TE HALLUCINÁLSZ! VÉLETLENÜL ENYHÉN ÖSSZEÉRTEK AZ AJKAINK, ESETLEG VOLT EGY CUPPANÓ HANG ÉS EGY KIS TESTNEDVCSERE, DE ARRÓL TUDNÉK, HA LEKAPTALAK VOLNA - tudott is róla... De az istenért se vallotta volna be. A fenébe is, Potter piszok szexi volt, neki pedig az önuralma a mínuszokban járt... - ÉN NEM VAGYOK MELEG, VILÁGOS?
-Ha sokat mondja, még el is hiszi - súgta oda Blaise Monstrónak.
-ELLENBEN VELED - fejezte be monológját Draco.
-MALFOY, TE IDIÓTA, ÉN NEM VAGYOK HOMOSZEXUÁLIS! TELJES MÉRTÉKBEN NŐBŐL VAN A KISZEMELTEM!
-Ó, igen? És ki az?
Harry nagyot nyelt... Nagyon nagyot... És nagyon sokat...
-Ginny Weasley... Lennél a barátnőm... Ismét? - a lány visongva ugrott a nyakába, mire Harry megcsókolta.
Malfoy a dühtől remegve viharzott el.
Ritka az igaz szerelem, mint a viharban nyíló rózsa... Harryé és Ginnyé gyönyörű szép volt ugyan, de télre lehullajtotta szirmait. Az a rózsa, ami viharban nyílik, sose fárad. Mindig csak ragyog. A legnagyobb hóviharban is ott áll a kert közepén, ha szirmait befedte a hó és körülötte kietlen sík... De ő ott áll a végsőkig, akármilyen erősen is fúj a szél... Áll és tündököl... Ez a rózsa erősebb bárkinél és bárminél...
