Draco Lucius Malfoy és Harry James Potter. Körülbelül annyira hasonlítanak, mint a tűz és a víz. Harry vékony, magas, kissé izmos, napbarnította bőrű, ébenfekete hajú fiú, aki - Dracóval egyetemben - tizenhat esztendős. Szemüveges, zöld szemű, Griffdendéles, a háza kvidics-csapatkapitánya.
Ellenben Draco, hófehér bőrű, lenszőke hajú, szürkéskék szemű. Magas, vékony, de annál kevésbé izmos. A Mardekár ház kvidics-csapatkapitánya.
Talán csak annyiban hasonlítanak, hogy mindketten rajonganak a kvidicsért, és fogó poszton játszanak.
Harry, bájitaltan kezdete után két perccel ért be, mivel elaludt. Unokatestvére régi ruháiba volt felöltözve, ezzel jól takarva - egyébként isteni - idomait. Hangtalanul beosont a terembe, egy pillanatig úgy tűnt, Piton észre se vette, de Draco fennhangon megszólalt.
-Nocsak, A Kis Túlélő! Méltóztatott még kicsengetés előtt idetolni a seggét? - gúnyos vigyoránál, már csak Piton kárörvendő arckifejezése volt rosszabb.
-Potter, óra végén itt marad, beszédem van önnel. Malfoy, magával is.
A mardekárosok heherészése itt elcsitult. Draco Piton kedvence, sosem szokta óra végén ottmarasztalni.
Harry feje lüktetett a dühtől, egy kiskanál vízben is képes lett volna megfojtani Malfoyt.
Az a feltűnősködő kis görény... - gondolta magában - Ha egyszer elkapom, abban nem lesz köszönet! Átrendezem azt a tökéletes fogsorát, beverem azt a csinos kis arcát, megtépem azt a gyönyörű, selymes haját... Álljon meg a menet! - Harry időközben azon kapta magát, hogy a pergamenjére nyáladzik - Harry James Potter...! - fegyelmezte magát - Ugye az előbb nem Malfoyról ábrándoztál? Ugye nem? Jól van, én is így gondoltam...
Draco mellett balról Blaise Zambini, jobbról Pannsy Parkinson ült. A lány egész óra alatt szégyentelenül flörtölt a Malfoy-örökössel, de annak ez még csak fel se tűnt. Zambini a fejét csóválta.
-Jajj, Pannsy, hagyd már! Tudod, hogy Draco meleg, ne is próbálkozz nála! - rivallt rá - Ami téged illet... - itt Malfoy vállába bökött - ...így nem fogod egyhamar felszedni Pottert.
Draco ijedtében majdnem lelökött az asztalról egy üveg tatuepét.
Shhh, Blaise! Halkabban! Azért nem fogom egyhamar felszedni, mert nem is akarom! - bár hangja határozott volt, korántsem így gondolta.
Ha Potternek nem lenne az a nyavalyás megmentési kényszere, nem abba a "Szentlelkű Griffendélbe" járna, és nem azokat a kinyúlt cuccokat hordaná, egész jó pasi lenne... - ez volt a valódi véleménye a fiúról, amit már több ízben kifejtett legjobb barátainak, Vincent Craknak, Gregory Monstrónak és Blaise Zambininek.
-De hát azt mondtad, tetszik! - akadékoskodott Blaise, akit látszólag nem igazán győzött meg a kijelentés.
-Tévedés! Azt mondtam, Griffendéleshez képest egész jól néz ki, de nem tetszik! - hangzott a fagyos felelet.
Kicsöngetés után mindketten Piton asztala elé léptek.
-Egy pillanat, meg kell keresnem a Véres Bárót, mert Hóborc már megint rendetlenkedik! - szólt a professzor, majd suhogó talárral maga mögött hagyta a termet.
A két fiú leült egymással szemben, majd mély hallgatásba burkolóztak. Végül Draco törte meg a csendet.
-Vízlipatkány és Sárvérű hol vannak?
-Gondolom ebédelni mentek, de ne hívd így őket, mert nagyon megbánod! És a testőrgárdád, Hajas és Hájas? Ők hol vannak?
-Biztos tömik a hasukat. Különösképpen nem érdekelnek.
Ekkor Piton lépett be a tanterembe.
-Nos, Potter. McGalagony professzor tájékoztatott, hogy az aurori pályát szeretné választani, de ahhoz bájitaltanból minimum "Várakozáson felüli" RAVASZ kell. Ha le akarja tenni a RAVASZT, hatod- és hetedéves korában is tanulnia kell a tantárgyat. Ahhoz, hogy hatod- és hetedéves korában bájitaltant tanuljon, pedig, "Kiváló" RBF kellett volna. Magától, pedig csak "Várakozáson felüli" telt. - Malfoy itt beiktatott egy kárörvendő nevetést és mosolyt Harry felé - Viszont McGalagony feltett szándéka, hogy maga auror legyen, így bájitaltan-korrepetálásra kell invitáljam magát. Ezeken a különórákon, szűkös szabadidőm miatt, nagyrészt nem én, hanem Draco Malfoy fogja tanítani és haladó szintre felzárkóztatni.
A két fiúnak leesett az álla a meglepetéstől. Harry csak tátogni tudott, Draco pedig hitetlenkedve nézett legkedvesebb tanárjára, aki most rútul elárulta őt.
-De-de t-t-tanárúr - hebegte - Ez nem lehet! Én és Potter? Ez még viccnek is rossz!
-Higgye el, Mr. Malfoy, ilyen kellemetlen dologgal nem viccelnék. Ma este nyolctól kilencig gyakorolhatnak a termemben. Viszlát! - azzal Piton, amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen el is ment.
Harrynek dühében reszketett a keze, amit Draco az idegesség jelének vélt.
-Izgulsz, mi? - olyan diadalittas képet vágott, mint még soha. Rájött, ugyanis, hogy van egy jó oldala a dolognak. Ha ő Harry tanára, akkor a különórákon tuti, hogy halálra fogja szivatni. Parancsolgathat neki, a fiúnak pedig teljesítenie kell azokat. - Hát, izgulhatsz is! Úgy megkínozlak a bájital receptekkel, elmélettel, tesztekkel és gyakorlatokkal, hogy csoda lesz, ha megéred a tizenhetedik születésnapodat! De lehet, hogy sokat mondtam... pontosítanék: csoda lesz, ha megéred a jövő hetet! Muhahahaaa!
Draco épp azt latolgatta magában, hogy vajon meddig mehet el a parancsolgatósdival - például: ha megparancsolja Harrynek, hogy csókolja meg, vajon megteszi-e? (Ekkor gondolatban leköpte saját magát: "Nem, nem, rossz Draco! Te egy Malfoy vagy, a fenébe is! Ez pedig Potter! Szent Potter! Undorodnod kellene magadtól...") - , amikor Harry felállt, kiviharzott a teremből és eltűnt a látóhatárból.
Aznap már nem történt semmi különös, egészen vacsoráig. Harry szokás szerint a barátai mellett ült, szemben a Mardekáros asztallal. Dracóról tudni kell, hogy egy nap, vagy öt garnitúra ruhát használ el. Vacsora előtt is átöltözött, most egy kék farmernadrágon és egy gondosan kivasalt fekete, feszülős pólón volt a sor. Ellenben Harryvel, ő pontosan tudta, milyen jól néz ki. Haját nem zselézte le, inkább egy kissé felborzolta, a "tökéletes tökéletlenség" hatásért. Amikor belépett a nagyterembe, Blaise elégedetten vigyorgott, majd odasúgta Pannsynek: "Miben fogadunk, hogy ma lesz különórája Potterrel?"
Még Hermione is eltátotta a száját.
-Öhm... azta! Malfoy aztán tudja, mitől döglik a légy!
-Ha gondolod, kölcsön adok egy flakon kemotoxot. - szólt mogorva hangon Ron. - Úgy tudom, én vagyok a pasid és nem ő!
-Oh, Ron, csitulj már! Tudod, hogy nem erről van szó!
-Tulajdonképpen Ronnak igaza van. - szólt közbe Harry.
-Tessék? - hüledezett a lány.
-Hermione, nem tűnt még fel, hogy folyton az ellenséggel kavarsz? Először Krum, most meg Malfoy! Ki lesz a következő? Voldemort? Vagy talán olyan mélyre nem süllyedsz le?
-Harry! - csattant fel Ron, barátnője könnyes szemei láttán. - Ez egy kicsit sok volt.
Harry még sosem sértette meg Hermionét, de most, hogy Dracóról van szó, elszakadt a cérna. Talán egy kicsit féltékeny volt... Kicsit nagyon...
-Igen, sok volt, bocsánat. - dörmögte - De leszállnátok Malfoyról? Köszönöm.
Bosszúsan túrkálni kezdte az ételt.
-Amúgy, te is jól nézel ki, Harry! - mondta a lány, Ron nem kis megrökönyödésére - Ha nem ezeket a rongyokat hordanád, igazi Adonisz lennél!
-Na de Hermione! - kiáltott Ron, aki az előbbi kijelentéstől félrenyelte a levest. A lány csak vállat rántott, majd enni kezdett.
Draco, a vacsora végeztével felállt, nyújtózott egyet és kissé felborzolta tejfölszőke tincseit. Harry ettől a látványtól, az üres villájával (amivel a levest próbálta enni) háromszor is mellétalált a szájának.
-Leszállnátok Malfoyról? - csiripelte cinikus hangszínben Hermione, de Harry ügyet sem vetve rá, elindult a mardekáros fiú után a tanterem felé. Nyolcóra egy perckor ért be.
-Késtél. - hangzott a rideg köszöntés.
-Igen, feltartottak!
-Nem kértem kifogásokat, na lássuk, mit tudsz!
Draco elkészíttette Harryvel az Élő Halál esszenciát és a Veritaszérumot. Félpercenként gúnyos megjegyzéseket tett a munkájára, sőt, olykor kárörvendően nevetett is.
-Hát így nem lesz belőled auror! - szólt egy ízben - Na jó, mára ennyi elég, jövő héten ugyanekkor... Hoppá!
Draco "véletlenül" lelökte az asztalról a békamájas üveget, ami ripityára tört, tartalma pedig szétfolyt a padlón.
-Takarítsd fel, kérlek! - mondta, majd megindult az ajtó felé.
-Malfoy...! - sziszegte fenyegetően Harry, majd felállt, hogy szétátkozza a mardekáros fenekét, de megcsúszott a békamájon. Draco a földön, Harry pedig Dracón landolt. Ajkaik csupán centikre voltak egymástól. Nagyokat szuszogtak, szívük pedig egyre hevesebben vert.
-Potter... - kezdte elhaló hangon Draco - Rajtam fekszel és...
-Ja, igen, tényleg, bocsánat... - hebegte Harry, majd gyorsan feltápászkodott a földről. - Ezt jobb lesz, ha hamar feltakarítjuk.
-Azt akartam mondani, hogy rajtam feküdtél és egyáltalán nem zavart... - mondta Draco, miután ő is felkelt a földről.
-Tessék? - Harry úgy összerezzent a szavak hallatán, hogy ismét hanyattvágódott a békamájban. - Aú!
Draco nevetve a fiú felé tartotta a kezét, hogy felsegítse.
-Szánalmas vagy, Potter! - nevette.
Miután feltakarították a termet és kiléptek a sötét folyosóra, fél tíz volt.
-Ez nem fog kijönni... - csóválta a fejét a mardekáros, Harry elnyűtt, békamájas pólójára mutatva. - Égesd el! Jövő hétvégén velem jössz Roxmortsba és veszek neked pár új göncöt. Ennyivel tartozom.
-Ó, milyen kedves és nagylelkű lettél hirtelen! - mosolyodott el kajánul Harry.
-Attól még utállak! - húzta össze szemeit Draco - Csak lerovom a tartozásomat, semmi több! Jó éjt! - azzal befordult a sarkon a mardekáros klubhelység felé.
Harry késő estig a fiú szavain gondolkodott: "Rajtam feküdtél és egyáltalán nem zavart..."
Vajon mire akart ezzel utalni a fiú? De elvileg utálják egymást! Nem csak elvileg, gyakorlatilag is! Ez így van megírva a nagy könyvben, és punktum! Vagy... mégsem? Lehetséges volna? Mindenesetre lesz a jövő héten két alkalma is kideríteni...
