Depresszív

De az ölelésből csók lett...

Ott ült az összetört lány, elképedve a történtek után... Mindig szerette...
Fura ezt mondani, de nála jóval idősebb férfiban látta meg a szikràt....  A szikràt, az egyetlenséget, a szerelmet.
-És mondd csak... Mi tetszik a  művészetben?
- Megnyugtat, kikapcsol.
Kis szünet volt, csak az eső monotóm kopogàsa hallatszott az ablakon.
- Mutathatok egy új technikàt?... - sandított a hosszúhajú a szeme sarkàból.
- Ezzel meg mire célzol?! - értetlenkedett a lány.
- Bízz bennem! Bízd rám magad!... - levette a pólójàt. Kockás a hasa, de mégis vékony volt. Ropi.
'' Az én Ropim''-gondolta -  '' Szerintem gyúrhatott''- elkezdtek a kockái alakulni. Dobolt, szóval szálkás volt a karja.
A fiú megcsókolta. Utána a nyakànàl majd a kulccsontjàra nyomott csókot. Mézédes ajkai ott csokolgattàk, azaz ember volt ott akit 4 vagy már több éve is csodált, tisztelt, szeretett.
A lány kipirult arccal ült az ágyon. Elborult az ágyon, a fölémagasodvàn kérdezte a férfi :
- Nah, jó ez a technika?... - közben a szürkés-kék szemeivel elmerült a lány zöldes szemeiben.
- Igen... De még nem vagyok túl kicsi hozzá? - közbeszólt a Hosszúhajú:
- És?- nem nagyon törődött vele - Már nem tanítalak... Mintha csak a baràtod lennék. Meg azért sem érdekel, mert korodhoz képest sokkal komolyabb vagy... Meg mert valami megfogott benned... A barna göndörkés tincseiden, zöldes - barna szemeden a különböző személyiséged fogott meg...- elhalgatott, közben szinte nyàlát csurgatva vágyott a lányra
- Öhm... - eléggé zavarba jött, már a saját pólója sem volt rajta.- Figyelj! Nem korai ez? Szerintem egy kicsit igen... De mivel én vágyom a társaságodra... Abból a szempontból is... Tőlem mehet. - nehezen nyögte ki.
Rég volt ilyen boldog...  De ami megtörtént az megtörtént...

De ami megtörtént az megtörtént...