~halálfélelembe álltam tehetetlenül. Ránéztem a testemre. Sehol semmi. Nem éreztem,hogy eltalált volna. Ekkor barátomra tekintettem. Nem hittem el mit láttam.~
Térdre rogyva a nyakát szorította mindkét kezével,azonban a vér még így is ömlött belöle. Mindkét kezét elfedte és a pólója is úszott a vérben. A golyó pont a nyakát találta el. Még fel sem dolgoztam mi történt pontosan,amikor ő már elengedte a nyakát,és élettelen testével a lábaimnak dölt. Még egy lövést hallottam,majd ahogy betörik egy üveg. Hogy azok már a rendőrök voltak vagy csak a gyilkos menekült el. Arra nem emlékszem. Csak térdre rogyva fogtam a halott barátom testét. Éreztem ahogy a meleg vér rácsorog a kezemre és átpereg az ujjaim közt. Végül sírva döltem hátra a hideg talajra.
Lassan már 2 éve hogy ez történt. De akárhányszor amikor becsukom a szemem,a barátom arca ott van. Eleinte vidámnak láttam. De ha sokáig nézem,akkor ugyanaz a vérben úszó,halott tekintette néz vissza rám. Újra és újra.
YOU ARE READING
A tizenkettedik
Horror" Épp léptünk volna ki a bolt ajtaján,de egyszer csak egy sikítást hallottunk. Aztán azt,ahogyan eldördült egy puska. Barátom térdre rogyva a nyakát szoritotta mindkét kezével, azonban a vér még így is ömlött belőle. Mindkét kezét elfedte és a pólój...
