Nervous 《S.M.》

29. HERCEG

Éppen nagy gonddal válogattam a ruháim (természetesen fehérneműben), mikor Shawn a telefonomat markolászva belépett a szobámba.

- Blair, izé - vakarta meg kínosan mosolyogva a tarkóját, miközben tetőtől talpig végigmért.

- Mi van már? - rántottam ki egy random ruhadarabot, és magam elé tartottam, hogy legalább a felsőtestem takarhassam.

- Csak... valaki írt neked. Pontosabban Sasha. Gondoltam megmutatom, mivel én nem tudom megnézni. Nem tudom a jelszavad.

- Akkor is! Kopogni luxus? - léptem elé, és elvettem a telefont a kezéből. Shawn kíváncsian mögém állt, és figyelt.

- Komolyan a mi nevünk a jelszavad?

- Igen, baj?

- Nem. Ez aranyos - nyomott puszit vigyorogva az állam vonalára.

- Na azért. Én is így gondoltam.

Megnyitva az üzenetet, mindkettőnk arcáról lefagyott a mosoly, mikor a rólunk készült képek nagyjával találtuk szembe magunkat: az utcán csókolózós, a kórház előtt ölelkezős, kézen fogva sétálós. És még sok más.

Sasha: Látom egymásra találtatok.

- Francba! Miért nem volt annyi eszem, hogy instán is letiltom? - kérdeztem magamtól homlokomra csapva.

- Letiltottad?

- Le - válaszoltam Shawnnak, miközben a választ gépeltem.

Blair: És akkor mi van?

Sasha: Ugye tudod, hogy ez nélkülem nem ment volna?

- Ez meg miről beszél? Akkor is az enyém lettél volna, ha nem küldi rád ezt a Will gyereket - kikapta a kezemből a telefont, és pötyögni kezdett.

Blair: Akkor is az enyém lett volna, ha nem küldöd rá azt a patkányt. Szerintem ennyit erről - Shawn

Sasha: Wow, a herceg is ott van?

Blair: Itt - gépelte a választ Shawn. Morogva elvettem tőle a telefont, és vártam Sasha válaszát.

Sasha: Nem gondolod, hogy el kéne ezt az egészet felejtenünk?

Blair: Nem.

Sasha: Mert?

Blair: Mert átvertetek. Te idióta hagytad, hogy az a barom lefektessen, pedig nem is szeretett.

Sasha: Az nem volt a tervben...

Blair: Mégis megígérted neki, hogy ágyba bújok vele.

Sasha: Nem.

Blair: De. Ne tagadd. Tudok róla. Fenyegetőzött is. Szóval ja... köszi szépen, de én ezt itt befejeztem.

Sasha: Blair!

Blair: Szia - írtam, aztán egész egyszerűen letiltottam, miközben ő még írt.

- Így kell ezt! - kiáltott fel mögöttem Shawn, akiről teljesen el is felejtkeztem időközben, így egy kis szívrohammal visszarángatott a valóságba.

- Most már menj ki.

- Már minek? Melltartóban már láttalak - mutatott rám vigyorogva.

- Anyád - kaptam fel a földről az addig magam előtt tartott farmert (?), amit a beszélgetés hevében ejthettem el.

- Most minek takargatod magad? A barátod vagyok. Vagy mi - vakarta meg tarkóját.

- Hivatalosan még nem - motyogtam, és visszaléptem a szekrényhez. Kikaptam belőle egy sima, fehér pólót, és egy pamut anyagú, fekete rövidnadrágot.