Nervous 《S.M.》

29. HERCEG

Blair

A tükör előtt nagy nehezen kifésültem hullámos hajam, ami az éjszaka folyamán egy hatalmas csomóvá alakult a fejem tetején. Ebben Shawn is nagy szerepet játszott, hiszen előszeretettel turkált bele, és kócolta össze még jobban.

- Blair, elmegyünk, megnézzük a sírköveket - nyitott be a fürdőbe anyu, teljes harci díszben, kissé gondterhelt arccal.

- Rendben.

- Valószínűleg elkészül a hétvégére, de ha nem, akkor halasztjuk a dolgot a nyár végéig.

- Miért pont addig? - anya rémülettől nagyra nyílt szemekkel pislogott rám, de fejét megrázva gyorsan kivágta magát:

- Csak, hogy ne a szülinapod környékén legyen. Nem akarjuk elrontani neked - óvatosan hátrapillantott, egyenesen Shawnra, aki akkor lépett ki a szobámból. - Nos, mi megyünk is. Sziasztok - intett egyet, majd el is tűnt.

- Hova mennek anyudék? - jött be Shawn a fürdőbe, és mögöttem megállva nézte a tükörből, ahogy egy nagyobb gubanccal szenvedek.

- Megnézik a sírköveket - Shawn kivette a kezemből a fésűt, hajamat átvette a vállamon, és nyugodt tempóban fésülni kezdett. - Mit csinálsz?

- Fésülöm a hajad - rántott vállat mosolyogva. - Amióta ismerlek, szinte minden nap azon gondolkodom, hogy milyen lehet ezt a hosszú, hullámos hajat fésülgetni.

- Ó - vigyorodtam el. - Hát, akkor tessék - tártam szét a kezem, és a csap szélére támaszkodva néztem, ahogyan szorgoskodik.

- Ezért is szeretnék egy kislányt. Hogy fésülhessem a szép, hosszú haját - mikor végzett, előrenyújtotta a fésűt, és visszarakta a műanyag pohárkába, amit az ilyenek tárolására tartunk. Van benne két féle nagyságú körkefe, fogas fésű, és három hajkefe.

Shawn mosolyogva átölelt hátulról, és puszit nyomott a halántékomra.

- Látod milyen jól mutatunk együtt? Lehet veled kellett volna mennem a Met Gálára.

- Nem állt volna jól Hailey ruhája - néztem tükrön keresztül a szemébe.

- Dehogynem. Még jobban, mint neki.

- Mi kell? - fordultam szembe vele. Értetlenül nézett rám, arcán egy kérdő grimasz ül. - Mire fel ez a sok bókolgatás? Mi kell már?

- Jézusom, semmi! - nevetett fel, és a hajába túrt.

- Aham, hát persze - kerültem ki szemet forgatva, és átmentem a szobámba. Shawn kitartóan követett, nem csinált, mondott semmit, csak követett. Az íróasztalomról felkaptam a hajgumim, és egy egyszerű copfba kötöttem a hajam. Átmentem a szekrényhez, ahol még mindig mögöttem volt.

- Nem fogom kinyitni az ajtót addig, amíg itt vagy - a szekrény kilincsét markolva fordultam félig hátra hozzá.

- Mer'? - nevetett fel ártatlan tekintettel kapva a mellkasához. - Most miért?

- Meglesed a fehérneműim. Menj ki! - mutattam az ajtó felé.

- Ne már! - hördült fel, mikor az ajtó felé próbáltam tuszkolni.

- De már! Menj ki - csaptam mellkasára.

- De ne már!

- Jó, ez elsőre poén volt, de mostmár kezdesz idegesíteni. Menj már kifelé.

- Azért még szeretsz? - kiskutyaszemekkel fordult vissza az ajtóban. Ettől a tekintettől az esetek többségében elolvadok, de komolyan.

- Igen, persze, hogy szeretlek - forgattam meg a szemem nevetve, és még egyet taszítva rajta, kilöktem az ajtón.