A suli menője /✓

16

Meg akartam tapasztalni az ezzel járó következményeket. Újra önzőnek lenni. Vagy boldognak határok nélkül. Mert bevallva az voltam. És vele akartam megismerni minden ránk váró, új dolgot. Többet akartam. Többet és még többet. Belőle.

De nem tehetem. Egy rohadt átvágás az egész. Szóval többször, ha nem muszáj, biztos nem teszem meg újra. Legalábbis azt tervezem, hogy nem fogom.

- Most én kérlek rá, hogy lassíts! - hirtelen fékeztem le, mire a fiú belém ütközött - Meg tudnánk beszélni?

- Mondjad csak - motyogom, de az elmémben, még mindig csak a csók járt.

- Oké... Lehetne, hogy semmisnek tekintjük? - fújja ki hosszan a levegőt. Megfagyott bennem a vér. Szóval... Csak belőlem váltott ki ilyen érzelmet? Neki egy marék "szar" volt? Jó, hülye szamár vagyok, mire is számítottam?

- Mi? - bukott ki belőlem, visszaszívni már nem tudtam.

- Tudom, hogy ez most sokkolt, de tegyünk, úgy, mintha nem történt volna meg. Viselkedjünk, a szerint, amilyen voltunk - és az első kés puff...

- Ugye tudod, hogy ez nem fog menni? - suttogtam, miközben ajkaimba haraptam. Feszült voltam, de nagyon. Mert tudtam, hogy igaza van. Azért kért meg erre az egészre, mert mindketten tudtuk, hogy én nem zúghatok bele és ezt kihasználva sakkba szorított. Ami, annyira már nem is zavar. Talán csak az, hogy átláttam a szitán. Hogy nem, olyan, mint, amit mutat magából. Jézusom, hisz elmondta mi van a családjával, meg az exével! Hogy lehetne áprilisban ennek vége, így? Mert, hogy én már nem bírnám csak, úgy elengedni az biztos. Megismertem az igazi Alexet és ez tetszett. Talán csak a gondolat, hogy bennem megbízott, már nem tudom.

- Tessék? - teljesen össze volt zavarodva, akár csak én, de nem akartam ezt kimutatni.

- Jézus, nyugi! - nevetve léptem közelebb hozzá és a bizsergetéssel nem törődve nyomtam fel a tátva maradt száját - Úgy, értem a többieket ismerve, most, hogy látták, nem fognak rólunk leszállni, főleg Sarah.

- Huh, ez igaz! - fújja ki a levegőt - Őt meg csak, úgy tudjuk elűzni, ha újra és újra megtesszük - vigyorodik rám.

- Sajnos, ahogy mondod. De ne szokj hozzá.

- Oh, pedig meg tudnám.

- Na, jó azt hiszem megyek. Randim lesz - léptem el mellőle fintorogva az emlék hatására. El sem hiszem, hogy ezt minden félévben meg kell csinálni. Vacsora egy idegennel, aki minden mozdulatodat figyeli.

- Isaak Newtonnal mi? - kiált utánam nevetve.

- Nem. De nem kell tudnod róla - dobtam neki egy légpuszit, majd kikanyarodtam a suliból.

❧

- Szóval, azt állítja, hogy minden rendben? - iszik bele a neki kitöltött teába Mrs. Kepper. Lábát szokás szerint elegánsan keresztbe fonta, vörös haját egy evőpálcikával fogta fel. Nos, mindenkinek van valami félelme. Sötétség, bogarak, vihar. Hát, nekem ez a nő. Képes minden másodpercben magabiztosan mosolyogni, miközben szavaiban csöpög a gúny. Utálom.

- Igen. Minden a lehető legnagyobb rendben van - húztam ki magam magabiztosan. Az idők során már megtanultam, hogy nem szabad vele szemben meghunyászkodni.

- Értem - koppintott egyet a tollán, majd sebesen írni kezdet - A nővéredék rendesen figyelnek rád? Tehát kapsz enni, ruhákat, könyveket?

- Jézusom, persze, hogy igen - nevetek fel kínosan - Nem egy börtönbe jött el látogatni asszonyom - vigyorodtam rá, mire Mrs. Keeper gyanúsan vonta föl ívelt szemöldökét.