A suli menője /✓

15

Mondtam már, hogy imádom a decembert? Ezt nem elég naponta elmondani. Percenként tömtem vele Alex fejét, hogy mennyire várom a fadíszítést, a forrócsokit, a mézeskalácsot és persze, hogy a rokonok eljöjjenek hozzánk.

- És azt meséltem már... - kezdtem bele.

- Igen, Drágám. Az elmúlt napokban mást sem hallottam, szóval biztos elmesélted már. És most tedd meg azt a szívességet, hogy befogod - szól közbe a fiú, aki fejét az előttünk lévő padon pihentette. Két kezét a fülére szorította, hogy ne kelljen hallgatnia a történeteimet.

- Jó akkor nem mesélek! - fonom keresztbe a karomat durcásan, mire a mellettem ülő Alexből kitört a nevetés.

- Nagyon sokat veszítek ezzel - vigyorodik rám pimaszul, mire én egy jó nagyot taszítottam rajta, hátha elveszíti az egyensúlyát és elesik. De, mire számítottam? Hogy, majd egy focistát le tudok lökni egy faszékről, amiből össze vissza áll ki a szálka? Jó vicc volt Tori, veregesd vállba magad érte. 

- Nahát, a gerlepár. Mi van veletek? - áll meg előttünk Ariana, Nancyval a háta mögött. Negédesen mosolygott ránk, mire legszívesebben felképeltem volna.

- Mit akarsz Ariana? - meredek rá fáradtan.

- Csak érdeklődöm. Vagy már azt sem szabad? - tekergeti egyik hosszabbra megnőtt, befestett tincsét.

- A te esetedben az érdeklődésnek célja van - vágom rá kedvetlenül.

- Jaj, Drága Victoria! Olyan kis butus vagy. És persze szívtelen - a szavai hallatán tüdőmben ragadt a levegő. 

- Miről beszélsz? - lehelem. Alex érezhette, hogy végem van, mert  ujjaival megkereste a kezem és szorosan rákulcsolta sajátját az enyémre. Ariana gúnyos pillantással követte a cselekedetét.

- Arról, hogy egy szívtelen dög vagy! Nem elég, hogy lebuktattad Nancyt, akit az anyja rendesen megbüntetett, mert a diri beköpte, de még össze is jössz azzal a sráccal, aki majdnem lefektette. Milyen barátnőcske vagy te? - vágja csípőre a kezét. A szavai, úgy hasítottak belém, mint a villám. Nancy lebukott az anyja előtt? És én? Én meg "összejöttem" azzal, akivel, majdnem megtette. Én tényleg nem gondoltam a következményekre. A szívem összefacsarodott, mikor a lány szemébe pillantottam. Fájdalom és csalódottság keveredett belé. 

- Én... én csak egyszer az életben boldog akartam lenni - intéztem szavaim Nancy felé, aki makacsul hajtotta le a fejét. Nem akarja hallgatni a magyarázkodásom. Oké, megértem. De én most akkor is kimondom, bárkinek is fog fájni - De a te hibád is - fordultam Ariana felé, aki meghökkenve meredt rám - Te akartál bemenni a dirihez. Azt mondtad neked mindegy milyen úton, de vigyem el onnan. Megtettem. Arról nem tehetek, hogy ők ott voltak! - tárom szét a karom hirtelen - Azzal, pedig nem kéne törődnötök, hogy én kivel vagyok és kivel nem. - Inkább örülnötök kéne, hogy van valakim. Mivel, ha jól láttam Alexnek nem jelentett sokat a "kapcsolatotok". Ehelyett Ariana nekem támadt, Nancy te meg követted őt, mint valami senki kis pincsi, meg sem hallgatva a történet valós alapjait. Ezzel én nem tudok mit kezdeni - állok fel a helyemről és kihúztam magam - Ha engem kérdeztek ti vagytok a szívtelenek! - mondtam ki, ami már régóta nyomta a szívem. Egyszerre öntött el a megkönnyebbülés és a mázsás súly a szívemen. Nancy hirtelen kapta fel a tekintetét, szempárjában meglepődöttség táncolt, mint aki el sem hiszi, hogy valaki szívtelennek nevezi. Ariana, viszont, úgy nézett ki, mint, aki rögtön belém mélyeszti a hatalmas műkörmeit, amit most húsába vágott, annyira ökölbe szorította a kezét. Jobbnak láttam lelépni, mielőtt robban. Segélykérően meredtem Alex felé és reménykedtem megérti mit szeretnék. Legszívesebben elsüllyedni a pokol legmélyebb bugyraiba, de egyenlőre a közelükből is elég.