Segíts! [Taehyung ff.] - Befejezett

16. - Beszélnünk kellene

Ezért festette volna át a haját? Nem ennyire csak nem hülye... ugye?

Le lettem locsolva, a kereszt a homlokomon Jimin is áment adott rám, most már minden rendben van velem, ha eddig nem lett volna. A pap még mindig ferde szemmel néz rám, most nem is szólított meg, csak szórja szemeinek szikráját lényem felé amit nem is értek. Fáradt lettem ettől az egésztől, azt hiszem délután aludni fogok.

- Jun! - hallottam meg nevem MinJi szájából aki egyedül futott felém. Keresztanyu rám nézett majd bejelentette, hogy arrébb áll és megvár. Köszi, hogy itt hagysz tényleg! - Csak... na jó ez nekem is fura de.. - kinyújtotta felém a kezét amit én úgy néztem mint valami idegen testet amit most találtak fel és életemben nem láttam volna. - Sajnálok mindent, és.. abba hagyom. - nézett rám. Szemeiből kiolvastam, hogy komolyan gondolja. - Nem mondom, hogy a barátod leszek, de nem fogok ellened tenni semmit...

- Nahát.. mivel érdemeltem ezt ki? - ráztam kezet vele nőiesen. - Csak nem Jimin vett rá?

- Is... legyen elég ennyi. - elengedett és a most kijövő fiúhoz futott. Gondolom együtt mennek haza így megkerestem elveszett szülőmet és mi is elindultunk. Ő is az alvás mellett döntött így nyugodt szívvel öltöztem át, és feküdtem le.

Délutáni sziesztámat egy igen érdekes külső behatás zavarta meg. Valami a combomat csikizte. Kinyitottam a szemem és lenéztem, de nem láttam semmit csak a takarómat ami a lábamat rejti. Ami érdekes módon széles terpeszben van, és valamiért nem tudom bezárni. Oldalra pillantottam a székemre majd szörnyülködve vettem észre, hogy a nadrágom már nincs rajtam, pedig biztos vagyok benne, hogy átöltöztem. Ismét megéreztem a csiklandós érzést a belső combomnál ami hasonlított egy szájra amely gyengéd puszikkal ajándékozza, így azonnal leesett miről van szó

- KIM TAEHYUNG! - szólítottam meg úgy, hogy szerintem a harmadik szomszéd is hallotta. Előre tolta magát és fejével felhúzva a takarót kinézett alóla kíváncsi szemekkel.

- Igen?

- Mi a francot csinálsz? - kérdeztem tőle utánozva érdekesen magas hangját miközben felháborodott fejet vágtam.

- Nem elég egyértelmű? - feltolta magát ezzel eltávolítva az útból a takarót. Most veszem csak észre, te jó isten, hogy a pólója is eltűnt. Itt fekszek nadrág nélkül egy félmeztelen kanos ember alatt. - Tetszik? - zökkent ki egy pimasz félmosoly kíséretében. Ekkor tudatosult csak bennem, mennyire érdekes arcom lehetett miközben végig pásztáztam a mellkasát. Nem vagyok normális...

- Mi lenne ha. - nem tudtam befejezni menekülő mondatomat mivel megéreztem az egyik ujját, amint a fehérneműm anyagát félre tolva rásimít oda ahova nem kellene nyúlnia...

- Ha folytatnám? - húzza vigyorra a száját. Tudja, hogy nem ezt akartam mondani de ez a mocsok örül a fejének, hogy szívhatja a véremet! Lehajol egy gyengéd csókra miközben egyik ujjával folyamatosan beljebb furakszik a testembe. Mellkasom felemelkedik és belenyögök a csókba a furcsa érzés miatt ami a hatalmába kerít. Ez nem én vagyok, én nem teszek ilyen óvatlan dolgokat.. Teljesen betolta, és elkezdte mozgatni először csak ki és be, majd utána hajlítgatta is. Lecsuktam a szemem kezeimet a mellkasán pihentettem mivel eltolni úgyse tudnám és úgy próbáltam tudatomnál maradni.

Mikor látta, hogy már nem zihálok annyira kihúzta, de éppen hogy csak egy pillanatra amíg társította hozzá másik ujját is. Most is először tövig elmerítette bennem majd mozgatva ollózni kezdett ami elsőre feszített de utána félelmetesen jó érzést keltett. Kinyitottam résnyire a szemem, és megláttam a mosolyát. Ez nem perverz vagy kanos mosoly volt. Tudta, hogy amit tesz az jó és boldogan vigyorgott, hogy ő okozhat örömet.

A harmadik ujjánál már kicsit feszengtem és mocorogtam is amit ő is megérzett majd kihúzta őket.

- Mára elég ennyi. - puszilta meg homlokomat majd mellém huppant. Én még sokáig abban a testtartásban maradtam amíg lenyugodott a testem majd villám sebességgel húztam fel vissza a nadrágomat. Oldalra néztem ahol ez a kis lüke már mélyen aludt. Lassan betakartam nehogy felébredjen és hozzá bújtam, hogy ne fázzak éjjel. Ja... csak azért.

Mikor elaludtam akkor tudatosult bennem, hogy most először alszunk így együtt. Most először marad itt velem éjszakára és ölel át este, hogy ne lógjak ki a takaró alól. Egyáltalán nem úgy viselkedik mint egy démon. Ha nem mondogatnám folyton magamban már el is felejtettem volna ezt az apró tényt. Viszont nem halogathatom tovább, el kell neki mondanom, amit MinJi mondott. Fáj a mellkasom ha rá gondolok, de nem használhatom ki. Lehet, ő azt tette eddig velem, de én... a büszkeségem nem engedné meg.

Reggel érdekes módon nem egyedül keltem, hanem az ő kezei között. Pár percig mosolyogva néztem ártatlan alvó arcát, majd feleszméltem és ki akartam mászni onnan, hiszen elkések.

- Hmm.. - morgott fel álmában. - Maradj.

- Nem lehet, iskola van. - egy nagy sóhaj után elengedett de ő nem szállt ki az ágyból. - Taehyung figyelj, valamit mondanom kell. -  fordultam mégis vissza hozzá. Jobb reggel, hogy tudjam magam emészteni egész nap, viszont ő fog tudni gondolkodni. Felült és bár kómásan de kíváncsian várta mivel zargatom ilyenkor. - Azt mondtad, az előző munkáidat akkor hagytad ott, mikor a feltétel teljesült. - bólintott egyet és éreztem amint figyelme teljesen rám szegeződött most, hogy felhoztam a múltat. - MinJi tegnap... bejelentette, hogy innentől békén hagy így... nem fog többé bántani. Sehogy. - tettem hozzá. Szemei elkerekedtek és mélyen elgondolkodott de nem sokáig. Arca megenyhült, és felnézett rám olyan szemekkel, mintha idegenek lennénk. 

- Ezek szerint... végeztem.