13. - Furcsa

3K 245 9
                                    

Reggel egyedül ébredtem. Nem is lepődtem meg, mondta is, hogy csak azt várja meg míg elalszok. Gyorsan felöltöztem, megreggeliztem és indultam is a suliba. Nem siettem, hiszen pont időben voltam.

- Jó reggelt! - jött a hátam mögül egy hang amit már felismertem. Megfordultam és felnéztem Jimin szemébe, hogy üdvözöljem én is.

- Nahát, jól áll az új hajszín - állapítottam meg mikor feltűnt rajta a változás

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

- Nahát, jól áll az új hajszín - állapítottam meg mikor feltűnt rajta a változás. - Mármint.. izé.. - Mi a francot mondtam?! Ez nem Taehyung miatt volt hiszen nincs is itt, remélem.

- Köszönöm. Örülök, hogy legalább valakinek tetszik. - Eddig nem értettem, miért jár ilyen ruhákban, de mindig mikor észre veszem a bal karján díszelgő piros karszalagot eszembe jut, hogy a képviselői pozíciója követeli meg. Na nem mintha nem állt volna jól neki. Vagyis.. jesszus mi van ma velem?!

- Oh, Jimin! - hallottam meg egy annál ellenszenvesebb hangot. Azt hittem már sose jön. - Te meg mit keresel vele? - nézett végig rajtam. Valami nem stimmelt. Nem megvető pillantással nézett rám, hanem inkább meglepődöttel. Nem haragszik, hogy vele vagyok? De, az agyvize biztos forr már. Akkor miről lehet szó?

- Nyugalom, MinJi. Gyere ide mellém - mutatott a szabad jobb oldalára. - És menjünk hárman a suliba. Csak beszélgettünk - bólintott neki ezzel engem kihúzva a keletkező bajból. A lány csak halványan visszabólintott majd engedelmesen megvárta míg a fiú mellé ért, és elindult velünk. Jesszusom, de furcsa ez az egész.

- Jól áll a szőke. Ki csinálta? - dicsérte meg ő is a haját. Csak nem.. MinJi szereti Jimint?

- Oh, köszi. A közeli fodrásznál csináltattam. Tudod, anyámat nem kérhetem meg ilyenekre - nézett rá, mire a lány lesütötte a szemét és halkan válaszolt neki. Ezek szerint nem én vagyok az egyetlen aki tudta a hátteret ami otthon történik. Kíváncsi vagyok, hogyan alakult ki közöttük barátság. Ahogy arra is, miért szereti mindenki MinJi-t, és, hogy miért csak engem piszkál. Ha bele gondolok, én sose szóltam hozzá egy rossz szót se, egyszer csak gondolt egyet és elkezdett pimaszkodni.

- Én most melíroztatni szeretném - fogott rá egy tincsre és kezdte el csavargatni mintha csak zavarban lenne. Jimin aki nála magasabb volt minden szögből végig nézett a lányon majd újra kihúzta magát.

- Igen, az jól állna neked - nagyban bólogattam majd egy pillanatra megálltam.

Mi. A. Franc. Most komolyan azzal értettem egyet, hogy neki hogyan jobb a haja? Neki?! Volt tegnap valami abban a vízben amit adott mert..jaj a tegnap.. mikor.. ÚRISTEEEN!

- Jun? - nézett vissza Jimin mikor már elhagytak engem pár lépéssel. - Jól vagy? Vörös az arcod.

- Igen csak kicsit megszédültem, ennyi. Már jól vagyok - mosolyogtam és oda futottam mellé.

- Többet kellene innod. - Nem, nem kéne! - MinJi neked meg enned, még ruhán keresztül is látom, hogy sokat fogysz!

- Beszélsz te? - háborodott fel. - Jaj, ne haragudj.. - tette kezét a szája elé. Miért, most mi rosszat mondott?

Lassan beértünk a suliba és külön váltak az útjaink. Jimin jobbra fordult mi pedig balra. Mi.. ezt még furcsa kimondani is. Csendben mentünk egymás mellett, mikor a terem előtt megálltam.

- Mi az? - kérdezett vissza.

- Csak gondoltam nem lenne jó, ha látnának minket együtt - legfőképp neked, mert nekem aztán mindegy. 

- Ja... - gondolkodott el, de az arca nem tükrözött gúnyos gondolatokat. - Igen - bólintott és semlegesen belépett a terembe. Mindenki üdvözölte őt, én meg vártam két percet, majd csak akkor mentem be. Ez volt eddig a legbizarrabb reggelem..

---------

- MinJi, Jun, gyertek egy kicsit. - jött be Jimin a terembe matek előtt mikor kicsöngettek. Az osztály hol rám, hol pedig a férfire nézett aki máris elhagyta a helyet és a folyosón várt ránk. A lány azonnal kiugrott a padból és rohant hozzá. Most már biztos vagyok benne, hogy nem csak barátként tekint rá.. Felálltam és kibotorkáltam hozzájuk. - Csak annyit szeretnék kérdezni, hogy lennétek e felvezető lányok.

- He? - bukott ki belőlem a roppant nőies válasz. Elfordultam és elbújtam a hajam mögé. Mióta engedek én ki magamból ilyen gondolatokat?

- Bocsi, rosszul fogalmaztam - oldalra pillantottam és nyugodt szívvel vettem észre, hogy MinJi se tud mit kezdeni az információval. De ő csöndben maradt. - Hamarosan itt vannak a környéki iskolák közreműködésével megrendezett iskolai versenyek. - Jajj, emlékszem. Egy csomó feladatot kapnak a csapatok és aki a legtöbb pontot szerzi az lesz a következő fél évben a mintha iskola. - Kellene nekünk olyan lányok, akik végig narrátori szerepben mondják mi is történik a nézőknek. Ti jutottatok elsőnek eszembe.

- Én miért? - kérdeztem, és úgy láttam MinJi-nek is ez lett volna a következő kérdése.

- Mert lányok vagytok, és mind a ketten kedvesek a magatok módján. És mivel tudtok beszélni gondoltam felajánlom, persze jutalom is jár érte.

- Várj, meg lehet beszélni egy tanárral, hogy adjon plusz ötöst? - csillant fel a szemem. Jimin halkan bólogatott én pedig rögtön a fellegek között éreztem magam. - Akkor vállalom. - Mit veszíthetek? Ha megteszem matekból nem fogok megbukni ráadásul majd megkérem Taehyung-ot, hogy segítsen. Mondjuk biztos vagyok benne, hogy olyat fog kérni ami nekem eléggé kellemetlen lesz, de most az egyszer megéri. Ha megbukok matekból újra kezdhetem az egészet, arra pedig nem lenne idegzetem.

- Mi? Akkor én is! - nézett kétségbeesetten Jimin-re aki mosolyogva megsimogatta a fejét.

- Köszönöm lányok - hajolt meg és indult el. MinJi kissé dühös pillantásokat vetett felém, de nem éreztem magam veszélyben mint eddig.

- Ne aggódj, a matek ötös miatt vállaltam el.

- Miért mondod ezt el nekem? - Hogy ne ölj meg annak a gyanúnak a tudatában, hogy rá akarok mászni a szerelmedre.

- Nem tudom - rántok vállat majd vissza mentem a helyemre. Ma úgy viselkedtünk mintha kezdő barátnők lennénk. Ja, jó vicc. Biztos vagyok benne, hogy a nap végén a kapuban még megkapom a magamét.

Kicsöngettek én pedig a megszokott siettségemben indultam le, de még a lépcsőn elkaptak.

- Halii - vigyorgott a képembe Jimin. - Menjünk együtt. Ha jól láttam, az első utcáig mind arra megyünk. MinJi is mindjárt itt lesz. - Kíváncsi vagyok mi dolga volt. Ha mindig Jiminnel megy haza... ne, dehogy is, nem tud mindig vele menni mert mikor engem piszkált ez a férfi biztos nem várt rá.

Hamarosan megjött ő is és miután lenyelte a beszólásait amit a látványom nyújtott neki elindulhattunk kifelé.

Az utolsó tanár, aki MinJi szerint pedofil eléggé érdekes arckifejezéssel nézett rám, mintha mondani akart volna valamit, de nem szólított meg. Nem hiszem, hogy bármi baj lenne vele, csak kicsit furcsa, de mit értek én ehhez...

El se hiszem, hogy túléltem egy olyan napot Taehyung beavatkozása nélkül, mikor a lány a közvetlen közelemben volt. Lehetne mindig így, nem kell beszélnünk, csak ne foglalkozzon velem.

Ahogy ballagtam haza ezen gondolkozva egy pillanatra megálltam a járda közepén. Te jó ég, hogy én erre miért nem gondoltam. Ha MinJi többet nem fog piszkálni, akkor nem lesz szükségem az erős oldalamra így Taehyung... el fog hagyni! Mivel már nem fog kelleni közbeavatkoznia. De én nem akarom, hogy elmenjen... a francba, miért nem jutott ez előbb eszembe?!

Segíts! [Taehyung ff.] - BefejezettWhere stories live. Discover now