Segíts! [Taehyung ff.] - Befejezett

9. - Mindenben első

Otthon keresztanyu azonnal neki állt a pogácsának én pedig úgy döntöttem előszedem a ruhámat amibe mennem kell. Ez lesz a 6. vasárnap tehát a fehér szoknyámba kell mennem, és nekem is majd locsolnom kell a szoborra a ... szentelt vizet. Ha jól emlékszem feltette a polcra, hogy ne legyen baja egy dobozba.

Kinyitottam a szekrényemet és megláttam a barna kis ruhás dobozt, de nem értem el. Hiába pipiskedtem fel csak az alját súrolták ujjaim amivel még beljebb nyomtam.

- Jajj keresztanyu.. - dobbantottam a lábammal. Ő sem egy égi meszelő, hogy a francba tette oda fel? Most hozhatok be egy széket a konyhá..

- Így eléred? - Taehyung kiszakított a gondolataim közül és derekamra fogva felemelt pont annyira, hogy kényelmesen le tudjam venni a dobozt. Aprót bólintva vettem kezem közé az említett tárgyat, majd lerakott a földre és hátrált egy lépést. - Mi van benne? - kíváncsiskodott.

- Nem hiszem, hogy neked tetszene - De azért kinyitottam és megmutattam neki. Megfogtam a vállánál fogva és magamhoz igazítottam, hogy lássa.

- De tetszik.

- Tényleg? - képedtem el. Pedig szerintem egy ritka ronda darab. Úgy nézek ki benne mint egy pincérnő. 

- Persze  - helyeselt bólogatva. - Az ilyeneknek mindig nagyon izgató a hangjuk mikor letépem a viselőjéről - miért is vártam mást? Így már értem miért szimpatizál a ruhával..

- Hát, ezt nem fogod - fordultam el és a szék karfájára helyeztem. Mielőtt megfordulhattam volna megéreztem a mellkasát a hátamnak nyomódni majd kezét is amint körém fonódik.

- Gondolod, hogy nem tenném meg? - kérdezte. Feje az enyém mellett volt így pont nem láthattam az arcából semmit, csak hallhattam ahogy egyre lejjebb viszi az amúgy sem magas hangját. Megráztam a fejem, nem is tudván mire is kellene válaszolnom. Persze, hogy kinézem belőle. Ha nem lennék ilyen esetlen az lenne az első dolga, hogy mikor megjövök a suliból leteper az ágyra kikötöz és estig nem hagy békén. Akkor is csak annyi szabadidőt hagyna, hogy vacsorázzak majd folytatná. Mondjuk el se tudom mondani mennyire hálás vagyok, amiért figyel rám és nem dugott meg már rögtön az első napon. Nem értem miért veszi figyelembe az érzéseimet és a lelki állapotomat de nem vonom kérdőre nehogy félre értse, vagy meggondolja magát.

---------

- Kérlek oldozz fel minket, ámen.

- Ámen! - mondtam kórusban a többi idiótával akik komolyra vették a pap beszédét. Ha nem kellene közbe állnunk és minden mondatát vissza mondanunk már rég elaludtam volna. Odamentünk az oltárhoz, a pap elmondta minden embernél a miatyánkot majd a kis vízzel teli tálkára mutatott amibe bele kellett mártani éppen hogy csak az ujjad begyét, majd egy keresztet formálva kezeddel lelocsolni a szobrot. Ekkora baromságot még nem láttam, de a muszáj nagy úr.

Keresztanyu mellé érve már épp indultunk volna ki mikor megszólított engem a pap.

- Jun.. kérlek vigyázz magadra. Nem tudom megmondani miért, de az az ártatlan aura ami eddig körbe ölelt téged eltűnt, és helyette nagyon sötét felhők vettek célba. Ugye nincs közöd az ördöghöz leányom? - villám vágna beléd, hogy mindent észre kell venned, holott egy szélhámos vagy! Most rendesen megijedtem tőle. Taehyung ez a te hibád! 

- Ugyan atyám, nem merek én olyan eszközökhöz folyamodni. Ha gondom van vagy magához vagy az istenhez szólok. - csak érjek haza... fél órán át fogat fogok mosni.

- Helyes, gyermekem. Ha továbbra sem tudod eloszlatni ezeket a baljós árnyakat össze hívok majd egy gyülekezetet a megtisztításod érdekében. - bólintottam egyet majd jeleztem szememmel keresztanyunak, hogy gyorsan húzzunk el innen. Képzelem én milyen lehet az a megtisztítás... mostantól kerülnöm kell az atyát.. meg a templomot is. Még a hideg is kirázott tőle.

- Ugye tényleg nincs semmi gond? Én nem vettem észre semmi mást, csak hogy mostanában boldogabban jössz haza a suliból. - Igen mert nem piszkál.. azaz nem hagyják, hogy piszkáljon az a liba. Azaz nem hagyom.. aish! 

- Keresztanyu kérlek, nincs nekem semmi bajom. Semmi sem változott higgy nekem - néztem rá könyörgőn. Elmosolyodott és megsimogatta az arcomat bólogatva. Ő mindig is hitt nekem.. én pedig mindig is hazudtam neki. Nem vagyok jobb az ördögnél..

Beérve a házba ő azonnal birtokba vette a konyhát, én viszont le akartam zuhanyozni. Le akartam vakarni magamról ezt a ruhát, ki akartam mosni az agyamból a hallottakat.

- Mi a baj? - kérdezte Taehyung az ablakból. Mit keres ez ott?  - Jujj, hol voltál?

- Templomban.

- Érzem - fintorodott el. Oh, hát persze, hiszen démon, lehet, hogy ő oda be se tud lépni mert megfulladna. Rám ez nincs hatással mert én emberként csak a töménytelen fahéj illatot érezhetem ami körbe lengi az atyát is, de neki erre kifinomultabb az érzékszerve.

- Bocs - mondtam talán kissé gorombábban mint kellett volna. Kimentem a szobából, becsaptam magam mögött az ajtót és rázártam kulcsra. Kigomboltam a ruhámat és hagytam, hogy leessen rólam, úgy is a mosóban végzi innentől már nem számít ha piszkos lesz.

Megnyitottam a vizet és azonnal alá álltam. Nem volt szándékomban hajat mosni de most muszáj. Hagytam, hogy a víz beterítse az egész testem. Kb öt perc után tértem ismét magamhoz, hogy zuhanyozni kellene ha már itt vagyok. A tusfürdő viszont nem volt a helyén. Meg akartam fordulni, hogy megnézzem a tükör alatti kis szekrényben ahol a bontatlanok vannak mikor megéreztem valami hideget végig folyni a hátamon. Ez nem a víz volt, attól sokkal lassabban folyt, és szabályosan éreztem a hőmérséklet különbséget. 

Egy kéz kezdett el simogatni a lapockámnál és elkenni a hideg anyagot, ami gondolom a tusfürdő volt. Basszus annyira ideges lettem, hogy elfelejtettem felvenni a fürdő ruhámat... persze, hogy most talál rám. Keze mikor bekente a hátamat az oldalamon át előre csúszott a hasamhoz. Hátra húzott amit én nem hagytam neki inkább előre dőltem.

- Ugyan Jun - szólalt meg és egy hirtelen rántással magához húzott. Hála az égnek van rajta ruha, legalább is egy ing meg egy gatya. - Hadd segítsek. Meg kell mosni a hátadat is nem?

- De te... most nem azt teszed - utaltam tenyereire ami már szabályosan a hasamat kenték be apró mozdulatokkal.

- Nem ott lenne? Tudod néha önálló életre kelnek. Pláne, ha egy nő van előttem - belecsókolt a nyakamba majd felcsúsztatta egyik kezét a mellemre. A szó szoros értelmében megugrottam az ölelésében amivel megnevettettem. Milyen jó, hogy legalább az egyikünk jól szórakozik. 

Kent még egy kis krémet a kezére, majd vissza tért a melleimre de most először a vállaimat kente be és  ezúttal felülről simított rá. Végig ment az oldalamon a hasamon le a combomig. Felhúzta a lábamat, mint egy lónak mikor patkolják, és ügyelve, hogy ne legyen durva bekente a talpamat a bokámat és a vádlimat is mindkét lábamon. Moccanni se mertem annyira zavarban voltam. Itt álok előtte pucéran ő meg mögöttem guggol miközben mosdat... Mielőtt bekenhette volna a gerincem vonalát amit az előbb kihagyott egy csókot nyomott oda is.

- Most már jó - suttogta és eltűnt mögülem. Gyorsan lemostam magamról a habot megtörölköztem, és felvettem a pizsimet. Ez rettentő kínos volt, még akkor is ha lassan halad előre. Nekem ez sok egyszerre. Még jó, hogy azt a helyet kihagyta. De vajon meddig.