Fekete Hold

#8

A csatazaj megszűnt, a tűz kialudt, a farkasok eltűntek, s ő egyedül volt a pusztaság közepén. Értetlenül nézett körbe, még mindig térdepelve. Végre a távolban meglátott egy hatalmas fát, melynek lombkoronája életet hozott a halott növények közé. Felállt, leporolta magát, és elindult arrafelé.

Ahogy közeledett, észrevette, hogy a fa körül virágzik az élet – egy kis körben még a fű is zöldellt. Ennek a körnek a közepén ült törökülésben egy idős ember. Hosszú, fehéres haja finom tincsekben hullott körülötte a földre. Ahogy észrevette Márkot, halvány mosoly jelent meg az arcán. A fiú csak most vette észre, hogy Edon tőreit maga mellé fektetve, ugyanúgy törökülésben ül, szemben a hölggyel. Márk megszaporázta a lépteit. Szóval ő Accalia.

- Én vagyok, gyermekem – szólt a válasz. – Foglalj helyet – Márk engedelmeskedett. – Igazán hamar sikerült kiszabadulnod a látomásból.

- Nem én szabadultam ki. Magától múlt el.

Egy mosoly volt a válasz. – Biztos vagy te ebben? Gondolj vissza arra, mit tettél, mielőtt eloszlott az illúzió.

Márk nem igazán értette, miért faggatják most erről, de azért visszagondolt a történtekre. – Láttam egy halott farkast. Letérdeltem mellé, és szavakat mondtam fölötte. Azt hiszem, egy búcsú volt. Furcsa, de nem értettem, mit mondok. Egy jelet rajzoltam a szőrére, de nem tudom felidézni, mi volt az. Aztán mondtam egy szót... I'tai.

- A farkasok nyelvén azt jelenti: mutasd magad. Az illúziók eloszlatására használjuk. Csak akkor működik, ha fizikai kapcsolatba kerülsz magával az illúzióval.

Edon felkapta a fejét, de úgy döntött, nem zavarja meg a beszélgetést.

Accalia vetett felé egy pillantást. – Láttam, amikor Adolphával gyakoroltál. Az egyetlen lehetséges magyarázat az, hogy démoni rúnákkal módosította a fénykörét. Így tudott érintés nélkül átlátni az Árnyéklépéseden.

- Én nem így látom – nézett Accalia szemébe Edon. – A Harmadik Szem képes arra, hogy...

- ...olyan rövid időn belül átlássa a fizikai valódat? Tudod, hogy lehetetlen. Ha egyszerre használná a többi érzékszervével, az elméje nem bírná a terhelést.

- Úgy gondolom, alábecsülöd Adolphát – hajtotta le a fejét Edon.

Márk mindeközben értetlenül kapkodta a fejét kettejük között, végül kérdő tekintete Accalián állapodott meg.

- Elnézést a kis közjátékért, nem baj, ha nem érted – legyintett mosolyogva. - Tudod, a Második Testvér mindig képes meglepetést okozni nekünk. Bebizonyította például, hogy a Lidérceket megfelelő kiképzéssel le lehet győzni. Ahogy azt is, hogy a szél típusú mágia egyáltalán nem annyira haszontalan, mint azt eddig sokan gondoltuk. Rengeteget köszönhetünk neki, és úgy gondolom, most is egy eddig hallatlan technikán dolgozik – pillantott Edonra. – Amit egyelőre képtelen vagyok elképzelni. De mivel már többször megcáfolta az elméleteimet, azt hiszem, Edonnak lehet némi igaza. Az idő majd eldönti.

- Második Testvér? – hegyezte a fülét Márk.

- Adolpha – súgta Edon. – Zayev az Első Testvér.

- A Fekete Rózsák kiválasztottjait Testvéreknek hívjuk – folytatta Accalia. – Normális esetben, egyetlen évszázadban összesen kettő születik. Arra vannak ítélve, hogy egész életükben egymás ellen harcoljanak. De ha jól tudom, Edon már elmagyarázta ezt neked.

A szőke fiú mintha egy kissé elvörösödött volna. – Azt hiszem, ezt a részt kifelejtettem.

- Ahogy az egész történelmünket is, ha jól veszem ki a szavaidból – Accalia mosolya eltűnt, de a szemében még mindig vidámság bujkált.

- Nem mintha olyan sok időt hagytál volna rá – mormogott Edon zavartan.

- Ami azt illeti, ezt halaszthatjuk későbbre is – komorodott el végképp Accalia. – Amit a legsürgősebb megvitatni, az az újonc helye az Elit Falkában – nézett jelentőségteljesen Márkra. – Gondolom, Edon mesélt arról, hogy mindkét klánvezérnek el kell fogadnia ahhoz, hogy csatlakozhass hozzájuk. Ez pedig akkor fog megtörténni, ha kész vagy érte eldobni az eddigi életed– a halványkék szemek valósággal belefúródtak a fiú tekintetébe.

Márk hátrahőkölt. – Eldobni az életem? – ismételte kikerekedett szemekkel.

Accalia arcára visszaköltözött a mosoly. – Metaforikus értelemben, me'a – kacsintott. - Ez azt jelenti, persze – tette hozzá. – Kwatokoo Gyermekeinek teljesítenie kell egy próbát, ami az életükbe is kerülhet. E nélkül még harcos sem lehetsz, nemhogy az Elit Falka tagja. Épp ezért azt javaslom, szokj hozzá egy kicsit az itteni élethez, a szokásainkhoz, és a harcmodorunkhoz. Lesz időd megismerni minket, a céljainkat, hogy miért harcolunk, miközben megtanulod uralni a benned rejlő farkast. Ha pedig késznek érzed magad rá, csatlakozhatsz Kwatokoo Gyermekeihez. Ők a legképzettebb harcosaink, élükön az Elit Falkával. Ha bármi kérdésed van, nyugodtan fordulj a társaidhoz, vagy hozzám. Biztos vagyok benne, hogy mindannyian szívesen válaszolnak majd. Vagy megesznek. A Bloodrageknél sosem lehet tudni – Márk egészen riadt arcot vágott. – Ha az ösztöneidre hallgatsz, könnyen el tudod kerülni azokat, akik éppen rossz passzban vannak, szóval ezzel nem lesz gondod – tárta szét a karját. – Azt javaslom, egyelőre szakíts minél több időt az idelátogatásaidra. Ha szeretnél itt aludni, azt is megteheted. Tölts el pár hetet azzal, hogy megszoksz minket, aztán majd beszélünk a folytatásról – ejtett meg egy biztató mosolyt.