Az életem gimisen

Miss Kanada

Augusztus 24., Péntek

-Budapest visszatértem!-kiáltottam amint beléptem a repülőtér kettes termináljába. Sikeresen felverve ezzel az alvó utasokat, majd elsuttogva egy ,,Bocsi"-t, elindultam a kijárat felé. Amint kiléptem megcsapott a hazai levegő. Körbenézve megláttam a bátyámat, Zolit ahogy apa fekete kocsijához támaszkodott. Nagyon belemerült a telefonjába, így meglepetésként érte, hogy valaki a hátára ugrik.

-Mi a franc? Eszednél vagy?- rivallt rám.

-Neked is szia Zoli- mondtam röhögve, miközben lemásztam a hátáról.

-Tényleg rohadt vicces- duzzogott, mint egy ovis.

-Naaaa- vihogtam továbbra is.- Ki hozott neked kaját egyenesen Kanadából?

-Gondolom te- forgatta a szemét, de nem tudta elfojtani a mosolyát.

-Ahogy mondod. Juharszirup- húztam elő a hátizsákomból az említett borzadályt.

-Kösz. Finom?-kérdezte a kezében forgatva a műanyag üveget.

-Nem. Ezért kapod te- adtam meg a logikus választ. Eleve ő ment volna Kanadába, csak közbe jött egy nagyon fontos programja-a haverjaival mentek a Balatonra egy utolsó bulira az utolsó közös évük előtt-ekkor kerültem a képbe én, a második legidősebb testvér, akit a szüleink gond nélkül lepasszoltak a külföldi rokonokhoz. Igazán szerető család vagyunk. Ezért én mentem külföldre a nagynénémhez, Zoli meg Siófokra lazulni. Mindenestre rohadt jól éreztem magam Vancouverben, s míg én majdnem fehéren tértem haza a rendkívüli nyaralásból, addig bátyuska szépen lebarnult. Talán egy kicsit túlzottan is.

-Mi az, a déli part helyett szoláriumba mentetek?- kérdeztem csipkelődve.

-Kanadában elhagytad a humorérzéked?- vágott vissza csípőből.

-Ugyan- legyintettem lesajnálóan, majd észrevettem valamit, amit nem hagyhattam szó nélkül.

-Neked lett tetkód?- kérdeztem meglepetten és elkaptam a karját hogy jobban szemügyre vegyem a mesterművet. Egy apró, mégis kidolgozott kígyó díszelgett a bal felkarján.-Azta.

-Ugye milyen klasz?- mutatta büszkén.-Siófokon csináltattam.

-Anyáék tudják?-kérdeztem hirtelen, mert pontosan tisztában voltam vele, hogy mennyire ellenzik az ilyesmit. Emlékszem nekem még azt sem engedték, hogy csillám tetkóm legyen. Mondjuk ez alsóban volt, de akkor is.

-Hülye vagy? Amint hazaértem anya tetőtől-talpig átvizsgált, eredetileg a kullancsok miatt, de amikor kiszúrta ezt picit dühös lett- nevetett.

-Képzelem- ráztam a fejem nevetve.

-Na de most már húzzunk haza, mert kezd kurva meleg lenni- mondta Zoli, majd kivette a kezemből a sporttáskám és a bőröndöm, és nemes egyszerűséggel bevágta a hátsóülésre. Gyorsan beszálltam az anyósülésre, majd becsatoltam a biztonsági övet.

-Amúgy mi van veled?- kérdeztem amikor már ő is beszállt és elindultunk.

-Hogy érted?

-Ekkora hülye még te sem lehetsz- morogtam.-Hogy vagy?

-Ja. Jól.

-Bővebben?

-Elég jól- válaszolta szórakozottan.

-Esetleg más szavakkal-próbáltam puhatolózni kicsit.

-Prímán.

-Hölgyeim és uraim. Itt látható az a személy aki megölte az értelmes beszélgetést- böktem a bátyám felé, mire felröhögött.-Tapsot neki.