friends? // Gaten Matarazzo FF //

17.

Nem bírtam, haza futottam. Nem bírtam kinyitni az ajtót, mert összerogytam előtte. A szemem sarkából megláttam egy ismerős alakot.
-Milla!- Futott hozzám Gaten.
-Mi van? Orrom alá akarod dörgölni,hogy csókoloztál azzal a lánnyal?- Kiabàltam vele, amit a többiek meg is hallottak és már a szobám ablakánál figyeltek minket.
-Az nem úgy volt, ahogy láttad.- Mentegetőzött.
-Nem? És,hogy kézen fogva mentetetek a parkba? Huh? Az se úgy volt, mi?- Adtam ki magamból a düht.
-Menjünk be, jó? Mindjárt jön erre Lizzy.
-Had jöjjön. Szeretnék vele beszélni!
-Te teljesen bolond vagy, Milla.
-Én? Nem én csókolóztam egy jött ment- Szakított meg.
-Most bemegyünk, oké?- Fogta be a szám,majd megfogta a kezem és bevitt.

Beértünk, de én már levegőt is alig kaptam. Mind asztma miatt, mind amiatt is, mert beteg voltam. Egy "picike" megfázás volt az egész. Leültetett az ágyra, Milliék pedig jöttek le a lépcsőn, mintha mi sem történt volna. Liza kezébe volt a gyógyszerem és a puffom. Csak én láttam,hogy osonnak le, mert Gaten velük háttal állt. Caleb felnevetett,de Finn egyből hátba ütötte és suttogott neki valamit.

-Figyelj, az a csaj csak a nővéremnek egy barátnője, aki velem egy idős. Sabrina azt mondta,hogy egyszer látni akar minket egy párként. Én nem gondoltam, hogy az ma lesz.- Kezdett mesélni.
-Persze, én meg ha megcsókolom Jaedent azzal az indokkal, hogy Millie szeretne látni minket egy párként. Te is csak úgy elsuhannál felette?
-Nem.- Kezdte szemlélni a padlót.
-Na, akkor most én mit csináljak? Öljem meg azt a ribancot vagy a növéred?
-Senkit, oké?
-Oké...- Forgattam meg a szemeim.- De engem szabad a padlóra küldeni? Egy depresszióst csinálni?
-Nem... De Milla,én szeretlek...
-Persze, akkor nem egyeztél volna bele...- Mondtam, majd feláltam és a szobám felé vettem az irányt.

~Gaten szemszöge~

-Ezt elintézted, barátom.- Jött ki Finn a konyhából.
-Most utálom magam...- Tettem az arcom a kezeimbe.
-Hát meg is érdemled.- Folytatta Caleb.
-Caleb!- Kiabáltak rá kórusba a lányok.
-Mi van?
-Mit tudnék tenni, hogy újra olyanok legyünk, mint tegnap?- Kérdeztem elcsukklott hangon
-Kérj bocsánatot?- Harapott bele a ropijába Noah.
-Noah, ennyi most nem elég.-Kezdett bele Sadie.- Csinálj neki egy meglepetés vacsit vagy i don't know.
-De most még a szobàjából se jönne ki...- Mondta Liza.
-Liza, te olyan jól ismered, mit tegyen Gaten?- Ölelte át hátulról Finn.
-Unikornisa már van... Meg macskája is... Már kávézni is voltatok... Parkba inkább ne vidd el...- Kezdte sorolni Liza.
-Akkor mi a szart csináljak?- Döltem hátra.
-Áhá! Megvan!
-Mi?- Mondtuk kórusba.
-Vidd el Magyarországra! Ott lakik még a kedvenc Mamája, akivel nagyon rég találkozott és még te is megismered az országot vagyhát néhány pontját.
-Az nincs egy picit messze?- Gondolkozott el magába Noah.
-Dehogynem.- Mondtam.- Azért ne várd már el,hogy a világ másik végére elmegyek vele, csak mert ott van a rég nem látott nagymamája.
-A KEDVENC.- Mondta egy picit hangosan.- De oké. Ha azt akarod, hogy az egész castot kirakja a házából, csak tessék. És ahogy ismerem meg is fogja tenni.
-Uh, baszd meg. Akkor gyorsan béküljetek ki. Én nem akarom még egy másfél hónapot egy hotelbe tölteni.- Tette fel mindkét kezét Caleb.
-Caleb, maradjál már csendben.- Szidta le egy picit Sadie.
-Akkor mit csináljak?
-Semmit, az idő meg oldd mindent...- Dölt hàtra Bria.
-Igen? Az idő kifog dobni egy házból, ha ezek nem békülnek ki.- Kezdte el rángatni a vállánál Caleb.
-Nekem pár háztömbnyire van a házam, úgyhogy én nem panaszkodok.-Mondta Bria.
-Jó, amíg ti veszekedtek, én bocsánatot kérek Millától.

Így is tettem. Felmentem az szobájához, de nem akartam már ennél is nagyobb fasz lenni, ezért bekopogtam.
-Melyik vagy?- Fogadott. Hallottam a hangján sírt. Sokat.
-Gaten, de csak mondani szeretnék valamit.
-Igen? És mit? Azt,hogy összejöttél Lizzyvel. Gratulálok hozzá.
-Mi? Nem! Nem, nem erről lenne szó.- Döltem neki az ajtónak.
-Hanem?
-Beengedsz elmondom.- Adtam ki a feltételt.
-Gyere...
-Na az van... Azt a picsa. Itt meg mi történt?- Nyitottam be a szobájába. A látvány nem volt szép. Ő az ablakban üllt, kisírt szemekkel. A gyógyszerei szét dobàlva. A plüsseik az ajtóhoz vágva.- Milla, ez mind...
-Igen, miattad.- Fejezdte be a mondatom.
-Oh, ömm... Igazából csak bocsánatot akartam kérni.
-Aha, azaz mostmár nem? Megláttad mit csináltam, ezért hagytad a faszba?
-Nem! Még mindig azt szeretném, hogy megbocsáss. Csak, gyere ki az ablakból. Félek, hogy kiesel.
-Tessék itt vagyok. Mondhatod...- Ugrott ki az ablakból, pontosan elém.
-Bocsánat, Milla. Nem akartam azt csinálni.- Majd megcsókoltam. Elég meglepettnek látszott és ilyenkor az is lehetett, de éreztem, hogy ő is akarta.
-Barátok?- Mondta a csók után.
-Talán.- Kacsintottam rá, majd lementem.

Fülég érő mosollyal értem le, amit észre is vettek.
-Uhh, mi történt? Mesélj el mindent!- Kezdte el Finn azon a tipikus tini lányos hangon.
-Kibékültünk.- Mosolyogtam, mint egy gyerek a cukorra.
-Na az szuper. Nem fog kirakni minket.- Mondta szintén fülig érő mosollyal Caleb.
-Hogy te csak magadra tudsz gondolni.- Nevetett Sadie.

~Milla Szemszöge~
*Időugrás: 16:30*
-Ha már úgyis kibékült az álompàr és most már mindenki tök happy, akkor elmehtnénk gördeszkázni.- Hozta fel az ötletet Finn.
-Na, végre van Finnek is egy jó ötlete.- Szólaltam meg.
-Kösz... Akkor még ki jön?
-Én!- Mondták szinte egyszerre a többiek.
-Oké, akkor ez eldöntve. 17 órakor mindenki itt gyülekezik az ajtó előtt.- Mondta főnökösen Finn.
-Baszd meg, szivárványt ne szarjak?- Szólalt meg Liza.
-Hát szívem, ha akarsz...- "Vágott" vissza.
-Most ki megy görkörival?- Kérdeztem, miközbe Lizáékon nevettem.
-Én.- Tette fel a kezét Millie.
-Oks. Tudod, hol találod.

Mindenki sietett felvenni a gördeszkás/koris ruháját. Én egy farmer nadrággal és egy ilyen fajta dzsekivel voltam elégedett. A dzseki alà még felvettem a Stranger Thingses pólóm, Liza is ugyan ezt tette, hogy összeöltözzünk. Sikeresen mindenki kész lett 5 órára. Én meg Liza pennyboarddal, Millie és Bria görkorival, a többiek pedig a tipikus gördeszkával mentek.

-Hova menjünk?- Zártam be az ajtót és a zsebembe tettem a kulcsot.
-Deszka pályára?- Tette fel a költői kérdést Finn.
-Nem messze van egy. Ha akarjátok elmehetünk oda.- Tájékoztattam a többieket.
-Akkor menjünk.- Indult el rossz irányba Caleb.
-Te, Caleb! Másik irány!- Kiabált neki Liza. Mi csak röhögtünk.
Egész úton arról beszélgettünk, hogy Calebnek nem kell egy perc se, hogy eltévedjen. Tényleg nem néztek hülyének, hogy 8 gyerek csak megy valahova. Neeeem. Engem még akkor is hülyének néznek, ha egyedül megyek vagy Lizával.

Mikor odaértünk a pályára nem volt senki. Elég meglepő volt, mert sokan szoktak lenni. Nagyon sokan, de most senki. Úgy voltam vele, hogy "Biztos más dolguk volt". Körbe jártam az egész pályát, hátha valahol le van írva, hogy "Lezárva", de sehol semmi. Ennek kifejezedten örültem. Senki, csak mi.
-Na, ki kezd?- Mondtam a többieknek, akik felfedezték a helyszínt.