Emlékszel még arra, amikor fél év után a lakásom ajtajánal várakoztál rám, egy csokor vörös rózsával a kezedben? Biztos azt gondoltad, hogy a nyakadba ugrom. Nem így történt.
Hallgassd végig, ne kuncogj közben, mert belezavarsz.
Búsan kavargattam a bögrémben lévő teát, amikor megszólalt a csengő. Nem tudtam ki volt az, miért is gondolhattam volna azt, hogy te?
Ott áltál az ajtóban, lehajtott fejjel. Kezeidben ott szorongattad a csokor rózsát, aminek illata egész orromig szállt. Amint megláttalak, szemeimbe könnyek gyűltek. Remegni kezdtem, de ahhoz még volt annyi erőm, hogy kikapjam kezedből a rózsákat és rádcsapjam a bejárati ajtót. Az ajtónak dőlve csúsztam le a padlóra és furtam bele fejem az illatos, bíborvörös szirmokba. Kintről meghallottam édes nevetésed, amitől félig sírtam-félig nevettem.
- Utállak. -szipogtam.
Nyilván nem gondoltam komolyan.
- Inkább engedj be. - sóhajtottál.
Beengedtelek. Emlékszel még, hogy mi volt az első dolog, amikor beléptél?
Megcsókoltál.
Még pislogni sem volt időm, olyan hirtelen vetődtél rám. Az első csókunk nem volt szokásos, hétköznapi és átlagos. Nem volt egy elcsépelt romantikus rész, mint egy sorozatban. Egyszerűen megragadtál és megcsókoltál. Mégis az volt a legeslegjobb érzés egész életemben. A leges legjobb érzés voltál az életemben, JeongGuk.
YOU ARE READING
Emlékek ~Jungkook ff.~ ~BEFEJEZETT
Romance"Egy elérhetetlen, mégis szerethető személy volt ő. Te voltál az. Jeon JeongGuk."
