Emlékek ~Jungkook ff.~ ~BEFEJEZETT

7.

Másnap újra elmentem vásárolni. Késtél. Pontban hatkor szoktál ott lenni a narancsoknál, de most nem voltál ott. Egy órán át vártam rád.
Miután megérkeztél, ismét a narancsokhoz vezetett utad. Leszakítottal egy zacskót a kijelölt helyről és beleraktál pár narancsot. Felpillantottál rám. Szemeidben őszinte boldogság csillant fel.

Hirtelen ötlettől vezérelve elindultál felém. Szívem akkorát dobbant közelségedtől, hogy szinte hallani lehetett. Ott álltál előttem, egy méterre. Levetted a maszkod és a kapucnid. Léptél még egy lépést, mire mellkasunk kis híján egymásnak simult. Érezni lehetett szapora lélegzet vételed és szív veréseid. Szólásra nyitottad telt ajkaid, hogy végre megajándékozhass gyönyörű hangoddal.

- Szia. - köszöntél rekedtes hangon, ám nekem még az is tetszett.

Szerettem a rekedt hangod. Bizonyára a sok énekléstől elment, de én szerettem.

- JeongGuk.. - suttogtam kettőnk közé. Szemeid, ajkaiddal együtt mosolyogtak, ahogy meghalottad hangom és, ahogy eredeti neveden szólítottalak.

Még mindig emlékszem. Elmondtad nekem pár évre rá. Szeretted a hangom, akár órákig hallgattad volna, ahogy egyfolytában a keresztneved hajtogatom.

Szélesen mosolyogva előhalásztál egy narancsot a zacskódból. Megfogtad a kezem és szétnyitva azt, a tenyerembe tetted a narancsot. Meghatódva figyeltem, ahogy édesen mosolyogva átnyújtottad nekem a gyümölcsöt és vártad, hogy reagáljak valamit. De egy könnycseppen kívül nem tudtam semmi mást sem kipasszírozni magamból.

Megijedtél. Nem tudtad, mit tettél. Csupán csak törödtél velem és kedves voltál. Meghatódtam a tetted miatt. Sosem szerettél osztozkodni, ezt videókban is láttam. Régen mindent eldugtál, ma már mindent előveszel, hogy mást is megkínálj. Ezért szerettelek téged. Hatalmas szíved volt.

A narancsot óvatosan beleraktam a kosaramba. Nem hittem volna, hogy a legkedvencebb gyümölcsöd egyikét nekem ajándékozod. Mondd, JeongGuk! Szereted még a narancsot?