Csak hogy vele lehessek...

#7

Amikor oda értünk a plázához apuci udvariasan kinyitotta nekem az ajtót.
Én kiszálltam a kocsiból és bementem a plázába. Nagyon szép volt.
-Először is velem jössz, aztan kedvedre vásárolhatsz .
-Igen is apuci!
Bementünk egy fehérnemű üzletbe és intett az eladónőnek apuci.
A nő elővett egy műanyag szobrot .
-Igen, ez lesz az.
Piros melltartó volt, amin elől fűző volt. A bugyihoz társult egy harisnya is, ami fekete volt. Kiegészítőként egy szorítós nyakláncot is vett.
-Na neee.-mondtam halkan.
-Na deee.-mondta vissza apuci.
Megszorította hátul a csuklóm, jelezve hogy ha ellenkezek bünti lesz. Erre csak egy bólintás volt a válaszom. Apuci kifizette a "ruhát".
-Mostmár kedvedre nézelődhetsz.-mondta.
-Okke!- Mondtam flegmán.
Aztán elcsoszogtam egy ruhaboltig az " ez jó lesz " gondolatommal. Kiválasztottam egy szoknyát ami térdig ért és piros volt.
Apuci csak odajött hozzám és megfogta a mellette lévő ruhadarabot. Egy félcombig erő szoknya ami rózsaszín.
-Wow apuci ezt észre sem vettem!- mondtam mosolyogva.
-Tetszik?-kérdezte.
-Imádom, de kérdés hogy neked tetszik- e!?
-Rajtad tetszene.-mondta egy mosoly keretében.
Apuci kifizette az árut.
-Nagyon köszönöm apuci! De én ezt meg sem érdemlem!
-Te többet érdemelsz!
Ajkamat behintette csókjával, én pedig viszonoztam.
Amikor hazaértünk rezzent a telóm. Apa hívott.
-Szia apa!
-Hol vagy?
-Nem is köszönsz?
-HOL VAGY??
-Jolvan na... most gördeszkázok haza felé.
-Beszelni akarok veled ha hazajöttél!!
És letette a telefont.
Elköszöntem gyorsan Apucitól mondva hogy holnap tali.
Hiper sebességgel gurultam haza.
Apa az ajtoban fogadott.