Csak hogy vele lehessek...

~Bevezető~

Egy nyári reggel volt. Sűvített a szél. Az erkély ajtóm nyitva volt, ezért a szél simogatására ébredtem.
Lementem az emeleti lépcsőn és azonnal megéreztem a nutellás palacsinta illatát.
-Isteni!- mondtam halkan.
-Mivel én csináltam...- dicsekedett apu.
-Jó reggelt.- ásítoztam
-Neked is Ann.
-Apu! Elmehek gördeszkázni a parkba?
-Persze kicsim! Érezd jól magad!
Sarkonfordultam és felszaladtam a lépcsőn. Fogat mostam stb...
Aztán befontam a hajam kettőbe és felvettem előre elkészített ruháim. Rózsaszín pulcsi, és egy fekete cicanadrág. Lefutottam a lépcsőn , felvettem fekete füzős cipőmet és fejemre tettem rózsaszín sapimat.
-B*sszameg a gördeszka!!- mondtam halkan de apa mégis meghallotta.
-Hogy mit??-vont kérdőre.
-Apa... 17 vagyok.
-Akkor sem kell igy beszelni.
Én erre csak egy szemforgatással válaszoltam.
Bementem a garázsba a gördeszkáért. Leporoltam és mar gurultam is a park felé. Út közben rezzent a telefonom.
Megálltam egy fa mellett és leültem a padra amíg elolvasom az üzit.
1 új értesítés.
" Barna hajad egyszerűen elvarázsol"
Nevettem egyet halkan és újra útnak indultam a gördeszkával.
Amikor a parkba értem megint rezzent a telóm.
1 új értesítés
Ki az már megint???
" Illik hozzád az a pulcsi! "
Ilyedten neztem körbe.
-Hahó! Van itt valaki??-kérdeztem kicsit felemelve a hangom.
De nem válaszolt senki.
Megint rezzent a telóm.
"Igen... van ott valaki!"
A szemem könnybe lábadt. Nem mertem fel nézni a telefonomról. Csak egy kezet éreztem a vállamon. Aztan pedig egy nagyon büdös kendőt az arcomon. Másra nem emlékszek, csak a sötétségre ami körülvett.