Survive the END

Ízelítő

Vérvörös reggel virrad a karanténzónára. A sárgára festett betonkerítés, melynek belsőfala vörössel van szegélyezve lassan virul a reggeli fény árnyalatába. Az utcán mocsok, emberi testek maradványa, elhagyatott poros autók, megtépázott papír hirdetmények cafatjai lengenek a hajnali fényben.
Imbolygó léptekkel halad egy csapatnyi szürke bőrű élettelen entitás a vértócsák között, egyikük- másikuk egy-egy legyekkel teletűzdelt rothadó húshalomhoz térdel és falánk módon zabálni kezd. Csorog a vöröses-fekete lé a szája szélén, fogai minden rágásnál vadul mozognak pofájában, a hús látható mód folyik le torkán és kifordult belsőségeibe áramlik a nyelés után, ám gyomrának lyukas részén úgy távozik, ahogy azt elfogyasztotta.
A nagyobb csoport egyenesen lépdes egy irányba, üveges tekintettel, bevérzett szemekkel, végtaggal vagy a-nélkül.
Fütty szó hangzik el a hallótávolban, a sereg megtorpan és végig tekint az elágazáson. Újabb szájmuzsika, a három emeletes ház tetején egy fekete, vértől és belsőségtől színezett ruházatú férfi tekint le az egybegyűltekre, kezében egy üveggel, melynek szájából rongy lóg ki. Az élőholtak felemelik kezüket, mintha isteni megváltásra várnának, a kereszteződés pillanatok alatt telik meg velük és együtt alkotnak hatalmas és zengő hörgő szimfóniát. Több ember jelenik meg az épületen, tettre készen pillantva le az egybegyűlt nézőközönségre.
A fekete ruhás egy gyufával meggyújtja a koktélt, és laza kézmozdulattal a rothadó testek közé vágja. A lángok pár pillanat alatt felélednek és a szakadt ruha úgy gyullad meg, mint a szélben száradó búzatábla. Fekete füst száll fel a kereszteződésből, melynek lángjait a többi mészáros táplálja kifogyhatatlannak tűnő üvegeket hajigálva a cafatokban és most már feketéllő élőholtak közé.
Felhúzzák arcukra szövetből készült maszkjukat és tétlen figyelik ahogy a hajdani porhüvelyek az enyészet martalékává válnak. Amazok hangos üvöltéssel, elhaló sikolyokkal próbálnak a házak oldalára felkapaszkodni, de a beton építményekre lehetetlen felmászni.

A véres öltözetű sarkon fordul és vállára veszi kézi fegyverét, mögötte ácsorgó női társa ágyéka elött fogja szegekkel kivert ütőjét és pajkos vigyorral harap saját alsó ajkába.
-Itt végeztünk. -Szólal meg a fekete ruhás.
-John terve sikeresen bevált? -lép a férfihoz a nő.
A véres öltözetet viselő személy nem szólt semmit, csak kinyújtotta kezét a kereszteződés felé eső sarok irányába, és elállt a nő útjából, aki oda lépdesett a ház széléhez és letekintett a füstölgő halmokra.
-Ez az a horda? -kérdezi meglehetősen boldogan.
-igen, ez a Westside kannibál banda serege volt. -Válaszolta a férfi fegyverét lóbálva.
-Azok voltak, akik azt hitték, hogy a zombikkal baszás immunissá teszi őket? -köp egyet a ő hulla halomra.
-Itt az eredménye. A vírus továbbra sem válogat.
-Nyomorultak...
-Hát... aki hülye az haljon is meg. több emberünket is lemészárolták... -Magyarázta a férfi.
-Nem kell mondanod, Ben. Tudom mit tett ez a szekta. -fordul vissza a nő a sarokról és leülve annak szélére rágyújt egy cigarettára.
-Induljunk... délelőtt még lesz egy megbeszélésem Johnnal.