Utálom, hogy nem utállak《Befejezett》

Csak egy pillanat

Nagy levegőt vettem mielőtt beléptem volna a stúdióba, már mindenki bent lehetett, következtettem ki a parkolóban parkoló autók alapján. Elhatároztam, hogy megteszek minden tőlem telhetőt, hogy a lehető legjobb formámat hozzam. És megteszek minden tőlem telhetőt, hogy megtörjem Logant. Egész este ezen rágódtam és csak Rosie reménykedő tekintetét láttam magam előtt, szavai viszhangoztak a fejemben. Meg kell tennem érte. Ha tehetek azért valamit, hogy boldog lehessen akkor teszek. Viszont a tervem amit az este folyamán terveltem ki lassú halál lesz számomra. Első lépésként a maximumot hozom munkatéren de nem fogom megerőltetni magam mint munkatárs, inkább csak próbálom kerülni a beszélgetést és feltűnően figyelmen kívül hagyni. Ahogy belépek rögtön Willbe botlom.

-Épp időben, rövid megbeszélést tartunk a jövőhéttel kapcsolatban, a "házatokban" fogunk forgatni - utal Will a kis házszerű lakásra amit kibéreltek a forgatás idejére. Vagyis a házra ahol együtt lakom Logannel.

-Rendben, már itt is vagyok kezdhetjük - ülök le egy üres székre a többiek közelébe. És nem, még csak véletlenül sem nézek Loganra.

-Most, hogy mindenki itt van neki is állhatunk - csapta össze a kezeit Will és nekiállt ismertetni a jövőheti programunkat. Kilenc jelenetünk van, ebből kettő van felvéve, a két leghosszabb az első és a negyedik jelenet. Két hét van még a forgatásból. Ami azt jelenti, hogy jövőhéten legalább fel kell vennünk a maradék hetet, hogy mindenki haladjon a munkájával és az esetleges hibákat javítani tudjuk. A hét első felében a veszekedést vesszük fel a másodikban a kibékülést. 

-Mindenkinek tiszta a jövő heti program? - nézett körbe a rendező - Van bárkinek kérdése? - mindenki a gondolataiba merülve elemezte a jövő heti programot de egyenlőre senki nem talált semmi kifogásolnivaló dolgot. Legnagyobb döbbenetemre Logan volt az első aki kérdést tett fel.

-Hétfőn, hét órakkor találkozunk a ház előtt, viszont hatra ide kell jönnünk, hogy átvegyük a ruhánkat meg satöbbi. Én tudom hol van a ház már forgattam ott egy párszor, szóval úgy gondolom időtakarékosabb lenne ha innen Ninával egy kocsival mennénk tovább - fejezi be az elméletét mire én csak nagy szemekkel nézek rá. Egyedül is képes vagyok eltalálni egy nyomorult házig nem szorulok a segítségére.  De mire bármit is mondhatnék a saját védelmem érdekében arrigra Will már rá is bólint és közli Logannal, hogy ez egy nagyszerű ötlet volt. Nagyszerű hogyne, ez minden csak nem nagyszerű. Most egy hétig minden reggel vele utazhatok fél órát. Máris szabotálja a tervemet, így nehezebb lesz levegőnek nézni. 

-Akkor mindenki a helyére, ma van az utolsó főpróba - zárta le Will a megbeszélést. Abban a pillanatban mindnki el is indult, hogy a maga dolgát végezze. Egy utolsó gyors pillantást vetettem Logan felé aki éppen engem nézett így hamar vissza is kaptam a tekintetem és indultam a helyemre. A második jelenetet próbáltuk ami azt jelentette, hogy összeveszünk a konyhában. Beálltam a pult mögé ami asztalként szogált majd el is kezdtük a próbát.

Így ment ez egy darabig újra és újra, hogy minden tökéletes legyen. Valaki bemondja a jelenetszámot neked meg rögtön be kell állnod a megfelelő pozícióba. Már az összes jelenetet elpróbáltuk legalább egyszer a héten kivéve egyet. A nyolcasat, ugyanis az csak egyszer fog lemenni - már ha mindent jól csinálunk - mert az az ágyjelenetünk. Őszintén kicsit tartok tőle, még sosem játszottam ilyen szerepet és félek, hogy elrontom.

Már legalább négy órája próbáltunk közel az ebédszünethez és éppen a hetest vettük újra amikor is pakolok egy bőröndbe Logan meg próbál visszatartani, a jelenet végén voltunk ami egy csókkal zárul, vagyis ez a csók lesz az ami majd visszatart engem a jelenet szerint. Már megszoktam, hogy meg kell csókolnom tényleg. De ez most teljesen más volt. Nem volt ott a tekintetében az a közömbösség és érdektelenség, nem voltak olyan durvák a mozdulatai mint máskor. Számtalanszor elpróbáltuk már ezt a jelenetet de a végét eddig mindig csak éppen gyorsan lezárta. Vagyis szó szerint vette az utasítást miszerint a karomnál fogva visszarnánt maga felé és megcsókol. 

Ellenben most amikor közeledtünk a jelenet végéhez és elfordultam, hogy kisiessek a most nem létező ajtón, óvatosan kapott a kezem után viszont határozottan, fordított maga felé jelezve, hogy nem akar elenedni. Lassan vezette fel a karomon a kezét egészen a tarkómig majd a másik kezével a derekam után nyúlt, én csak sokkolva álltam ott előtte. Teljesen ledermedtem az óvatos érintésektől, nehezen vettem a levegőt és figyeltem ahogy közelebb hajol hozzám. Nekem akaratlanul is lecsukódtak a pilláim ahogy egyre közelebb ér a számhoz. Mikor már csak csak miliméterek választottak el egymástól alig hallhatóan azt suttogta, hogy - igaza volt - szinte már tátogta, majd ajkaink végre találkoztak egymással. Gyengéden csókolt meg, nem sietett mint eddig minden alkalommal. Kezeim lassan felvándoroltak a nyakára és az apró tincsekkel keztem játszani. Perceknek tűnt ahogyan ott álltunk egymást átkarolva összeforrt ajkakkal de valójában csak egy pillanat töredéke volt mert megszólalt a jelenet végét jelző csengő és Logan lassan elhúzódott. Az ajkaimat beharapva a szokottnál kissé szabálytalanabb légzéssel pillantottam fel rá.  

-Jól van emberek így kell ezt csinálni - dícsért meg minket Will - most mindenki mehet az ebédszünetére, megérdemlitek - bólintott majd el is indult a dolgát végezni otthagyva minket. Még mindig nem mozdult egyikünk sem. A szoba lassan teljesen kiürült alig pár ember lézengett már csak bent. Vettem egy nagy levegőt és háráltam egy lépést.

-Nos - köszörültem meg a torkomat - azt hiszem én, megyek ebédelni - mutattam a hátam mögé zavartan és tettem hátra még egy lépést, nem fordultam meg. Még nem, voltak kérdéseim.

-Miért? - kérdeztem halkan rá emelve a tekintetem. Ő csak a tarkóját vakargatta majd tett felém egy lépést mire én újra hátrébb léptem.

-Mert bármennyire is utálsz, ott voltál a koncertemen két éve - értetlenkedve néztem rá, ez nem válasz a kérdésemre, én arra vagyok kívácsi, hogy most miért csókolt meg úgy mintha számítana.

-Nem voltam - ráztam a fejem.

-De ott voltál, mégpedig az első sorban - tett felém még egy lépést nekem meg falba ütközött a hátam. Nem volt hová meneküni tovább.

-Az nem a te koncerted volt, díszvednég voltál a kedvenc zenekarom előtt Tracy meg imád szóval megleptem egy jeggyel, nem miattad voltam ott az első sorban, a barátnőm miatt - emlékeztem vissza arra a bizonyos koncertre. Örök élmény volt mindkettőnknek csak más miatt.

-De ott voltál - mosolyodott el és még közelebb lépett.

-Ez nem válasz a kérdésemre.

-Tudod Árnyéklány - suttogta közel az arcomhoz - az utálat és a szeretet között csak nagyon vékony határvonal van ám. Vannak akik újra és újra elkövetik egymás után ugyanazokat a hibákat, én nem ilyen vagyok - mondja teljesen elhalkulva a végére - Elérem, hogy megváltozzon a véleményed - simítja végig a karom óriási tenyerét amitől kiráz a hideg. Szaporábban kezdem venni a levegőt és hirtelen lever a víz - Mert bizony meg foglak csókolni a következő héten, nem egyszer nem kétszer, sokszor - szorít teljesen sarokba - Biztos vagyok benne, hogy a végére teljesen összezavarodsz és belátod, hogy igazam volt - leheli az ajkaimra majd lágy csókot ad rájuk de mielőtt én bármit is reagálhatnék ő ellép tőlem, sakon fordul és egyedül hagy a kis szobába. 

Nehezen veszem a levegőt még mindig nem fogtam fel mi is volt ez pontosan. Talán a fuccsba ment tervem darabkái. Lassan lecsúszok a fal mentén és a földre ülök. Nem szabadna így reagálnom. Utálom, ezt szem előtt kell tartanom nem mellesleg bunkó volt velem. Én nem élvezhetem egy ilyen ember csókjait. Nem lehet. Kétsébeesetten nyúlok a telefonom után és tárcsázom Trac számát. Majd ő helyrerak engem. vagyis nagyon remélem. Szinte rögtön fel is veszi a telefont de én képtelen vagyok egy szót is szólni. A fejemet a falnak döntöm és reszketegen kifújom a benn tartott levegőm.

-Nina mi a baj? Megijesztesz - hallom meg barátnőm aggódó hangját a vonal végén. Nálam pedig elszakadt a cérna, nem bírtam tovább elviselni.

-Megcsókolt - suttogtam miközben egy könnycsepp gurult végig magányosan az arcomon. Feladtam, a saját testem árult el.