A városi tanács összes családtagjának kötelező volt a születésnél jelen lenni.Tehát nekem is.
Édesanyám a tanács főírnoka,apám már régen eltűnt.
Egy kocsmai verekedésbe keveredett 3 éve,és mivel ez a mi világunkban tiltott,hamar bezárták a közzárdába.
Azóta senki sem látta.
Történetek szólnak arról,hogy kiéheztetett démonok elé vetették.
Próbáltam a leglassabb és leghosszabb úton megközelíteni a városházát.Végignéztem a sok rohanó emberen,akik csak egy újabb szörny létrejöttét akarják látni.
Manipulálva vagyunk.
Intenzív rosszérzés kezdett el áramlani bennem.
Ez az egy dolog volt,amit soha nem értettem magammal kapcsolatban.
Beléptem a hatalmas fehér terembe.Pár szem a fekete külsőmre szegeződött,mire én egy "nem szoktátok még meg?" pillantással jutalmaztam őket.
Sötét hajam kicsaptam a szememből,és utat törve magamnak a bölcsőhöz léptem.
Hatalmas szemeket meresztettem a lényre.
Hosszú barna haja selymesen hullott a vállára.Gyönyörű szürke szemében megcsillant a fény.
-Olivia...
A szemembe hullott a hajam,izzadni kezdtem,a világ elmosódott körülöttem.
Éreztem ahogy a vér lüktet bennem,a szemeim mintha kivájták volna.Szorítani kezdett a fejem.
Idegesen kapaszkodtam mag a kiságy rácsaiban,hogy senki se lásson meg.Felhúztam a kapucnit a fejemre,és mindenkit félrelökve rohantam az ajtó felé.
Abban a pillanatban mintha megállt volna az idő.
Kivágtam magam elől az ajtót,és vissza nem fordulva kapkodtam a lábaim.
Hazaérve bevetettem magam egy kád jeges vízbe.Mit tettél velem Olivia..?
Ez most elég gyengus lett,bocsi,próbálom élvezhetőbben írni!:)
🐢
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Humanskin
Про вампиров-Akarom. . . -Tedd meg. -Nem bánthatlak,érted?-könyörgő szemekkel pillantott rám. Elhúztam a felsőm a vállamról:-Nem fog fájni!
