singularity. kim taehyung

hiraeth.

(fn.) honvágy, egy olyan otthonhoz ahová nem tudsz visszatérni, vagy soha nem volt.

Amióta az eszemet tudom, arra készítettek fel, hogy egy nap majd tovább kell vezetnem az angyalok nemes vérvonalát.

Kiskoromban mindig is azt hittem, hogy ez egy egyszerű dolog. Ahogy majd elérem a 14 éves kort és leküldenek a közönségesek közé, majd első látásra megtalálom életem szerelmét, végül pedig boldogan élünk, míg meg nem halunk.

Ám ezek a dolgok nem mennek ily' könnyen. Amíg meg nem tanulok szeretni. Minden angyalnak célja az emberek között, hogy egy érző lénnyé váljon. Olyanná, aki képes viszonozni szeretetet, gyűlöletet, barátságot és egyéb mellékes érzéseket, amik természetesen szintén fontosak, csak azokkal annyira nem foglalkozunk.

Mi, akik itt születünk a napfény és felhők karjaiban, először soha nem érzünk.

Milyen szívtelen dolog, nem igaz? Egészen addig, amíg le nem küldenek minket, hogy válasszuk ki szívünk jelöltjét, ami lehet egy rövid, könnyű vagy rosszabb esetben egy hosszú, bonyodalmas folyamat. Az utóbbit én képviselem.

8 éve vagyok itt, és hogy az igazat megvalljam, a pokolban érzem magam. Pedig mi ilyet nem igazán mondunk.

Elvileg éreznem kéne azon a bizonyos valakin, hogy ő az. Ő az, aki alkalmas arra, hogy kiválasszam. Illetve a szívem, természetesen, mert ezek a dolgok nem lehetnek ilyen egyszerűek, anélkül mégis hogyan lenne izgalmas ez a történet?

Sajnos akármennyi lány mellett elhaladtam csak a túlságos parfümöt éreztem, vagy a plasztikai műtéteket láttam az arcán. Borzalmas. Egyszerűen nem képesek vonzani.

Minden a szokásos kerékvágásban ment, egészen májusig. Amikor is belebotlottam valakibe. Valakibe, aki meghatározó szerepet kezdett el betölteni az életemben.