Get Loki'd 2 - A múlt keresése és felejtése

Asgard királynője

Amikor magamhoz tértem, nagyon furcsán éreztem magam. Gyorsan felültem és körbenéztem, de nem volt ott senki. Felálltam, megszédültem, ezért visszaültem. Viszketést éreztem a fejem jobb oldalán, de amikor odanyúltam, meglepetten kaptam el a kezem. Egy nagy sebhely húzódott ott, ahol a műszer volt a fejemen. Megigazítottam a hajamat, hogy eltakarja és elindultam a kijárathoz.
Az épület előtt két őr várt, akik visszakísértek a börtönbe. Hiába kérdeztem tőlük akármit, szótlanok maradtak. Amikor leértünk az alsó szintre, és beléptünk a hatalmas ajtón, az első dolog, amit láttam, Loki kíváncsi arca volt, ahogyan közelebb lépett cellája sárga falához. Értetlenül néztem vissza, majd az őrökhöz fordultam, akik elkezdtek mondani nekem valamit.
-A gyógyítók szerint minden rendben zajlott.- mondta az egyik kifejezéstelen arccal. - A Bifröst újjáépítése után Thor visszaviszi Midgardba és...
-Ennyi? - vágtam közbe. - Ennyi volt a kezelés? Már nincs az a cucc a fejemben?
Az őr nézésén látszott, hogy szívesen leordította volna a fejemet, amiért a szavába vágtam, de türtőztette magát.
- Meggyógyult. Újjáépítjük a hidat. Maga pedig visszamegy Midgardba, ahova való. - mondta lassan. Mielőtt bármit mondhattam volna, kinyílt a cella, én pedig jobbnak láttam nem szólni semmit. Beléptem. Legnagyobb meglepetésemre már volt ott valaki. Egy magas, szőkésbarna hajú nő állt ott, földig érő, kék ruhában. Nem úgy festett, mint egy rab. A meglepetéstől még köszönni is elfelejtettem.
- Jó tudni, hogy jól vagy. - mondta kedvesen. - A nevem Frigga.
- Örvendek. - mondtam bizonytalanul.
- Ó, és Asgard királynője lennék. - nevetett.
- Ó... én...
- Semmi gond. Hoztam neked könyveket, remélem, szeretsz olvasni.
- Igen, köszönöm. - mondtam a tőlem telhető legudvariasabb hangon.
- Ugyanezeket vittem Lokinak is... Nem tudom pontosan, mi történt Midgardon és talán így jobb is, de... jó volt hallani, hogy valaki Loki mellett állt. Persze, nem a Föld leigázásában, hanem utána.
- Igazából ő állt mellettem...
Frigga elmosolyodott.
- Ha szükséged van valamire, keress engem. - mondta végül, és eltűnt, mint a kámfor.

Alig fél óra múlva bezárták a kaput éjszakára, az őrök leléptek, csak ketten maradtak, akik fel-alá járkáltak a börtönben. Éppen csak elléptek a cellám elől, megjelent Loki. Halálra rémisztett. Épp Vanaheim történelmét olvastam.
- Mennyi látogató egy nap alatt... - néztem fel.
- Már azt hittem, Odin kivégeztette magát. - szólt Loki. Erre letettem a könyvet magam mellé.
- Miért?
- Eltűnt nyolc napra! Csak úgy elvitték, aztán meg senki se mondott semmit, csak Frigga a minap...
- NYOLC NAP? - kérdeztem döbbenten. - Nyolc napig voltam ott? Azta rohadt! - csúszott ki a számon.
- Tessék?
- Semmi, semmi, csak... Azta!
Percekig képtelen voltam megszólalni.
- Maga meg aggódott értem... - elmosolyodtam. - Ez olyan aranyos.
Loki zavart arccal nézett rám.
- Ó, fogja be. - mondta végül.
- És mit csinált ezalatt a nyolc nap alatt?
- Amit az emberek a börtönben szoktak. - mondta gúnyosan. -Bűnhődtem.- Pillanatnyi hatásszünet után szinte egyszerre nevettünk fel.- Olvastam. Meg gondolkoztam.
- Min?
- Tegezzük egymást.
- Ja persze, miért ne... Ezen gondolkozott nyolc napig? Vagyis ezen gondolkoztál nyolc napig? -kérdeztem zavartan.
- Mondom, hogy azt hittem, meghaltál... Mit mondott Frigga?
- Hogy örül annak, hogy veled voltam.
- Érzelgős...
- Igen, az... Mellesleg találkoztam Thorral.
- Csodálatos. - mondta szemforgatva.
- Mintha nem kedvelne engem. Vajon miért?
- Ki tudja - végre elmosolyodott. - Mennem kell, de... - az asztalhoz sétált, ahová Frigga a könyveket tette. Odamentem hozzá. Kivett a kupac aljáról egy kis, sötétbarna borítású könyvecskét.
- ...ez érdekelhet. - odanyújtotta. Amint elvettem a kezéből, ő eltűnt.
Miközben kinyitottam a könyvet, hallottam az őrök masírozását. A címe Elmetrükkök volt.