Utálom, hogy nem utállak《Befejezett》

Szívesség... érte

-Tudom, hogy nem könnyű természet - mondta Rosie mire felhorkantam, még, hogy nem könnyű természet!

-Enyhe kifjezés.

-Kérlek adj neki még egy esélyt - nézett rám könyörgően.

-Nézd én tényleg megértem, hogy segíteni szeretnél a testvéreden, de én nem fogok sokáig olyan után futni aki folyton csak felhívja a hibáimra a figyelmem akár a testemmel akár a munkavégzési morálommal  kapcsolatban - ráztam meg a fejem beszéd közben - És lehet, hogy tegnap részben igaza volt de bocsánatot kértem ma miatta, többet ne várjon tőlem. Álltalában van alapja az ítélkezésemnek. Figyelmen kívül hagyva ki az akin annyira segíteni szeternétek, rendes dolog tőled, hogy ilyen sokat megteszel érte - emeltem rá a tekintetem és halványan elmosolyogtam. 

-15 évig nagyon jó volt a kapcsolatunk, aztán tavaly bekattant neki valami, nem hajlandó róla beszélni és hát emiatt a kapcsolatunk is megromlott picit. Én csak vissza akarom kapni őt érted? Biztos vagyok benne, hogy te is kedvelted volna a régi énét.

-Ezek után mégis, hogy tudnék nemet mondani? - kérdeztem nagyot sóhajtva. Bárkinek segítek ha tudok, néha már szinte ösztönös ez az egész nálam de hallani lehet Rosie hangjában az ekeseredettséget és látni a hitetlenséget a szemeiben. Viszont még mindig ott él benne a remény, hogy Logan még visszatér egy nap. Hogy újra olyan lesz mint régen és én nem akarom elvenni tőle ezt a reményt. A hirtelen beállt csendet egy mobil csipogása zavarta meg jelezve, hogy üzenet érkezett. Mivel az én telefonom még mindig a táskám alján pihent így kivételesen Rosié lehetett. Amint megnyitotta a üzenetet az arca alig észrevehető fintorba torzult.

-Minden rendben? - érdeklődtem.

-Gond lenne ha még maradnék egy kicsit? - hajtotta le a fejét. 

-Nem dehogy, maradj nyugodtan, baj van? - kérdeztem rá óvatosan.

-Hívhatjuk úgy is bár ő jobb szereti ha Jenninek szólítjuk - mondta gúnyosan felemelve a fejét. 

-Mi a baj Jennivel?

-Azon kívül, hogy tökéletesen illik rá a szőke kifejezés meg a plázacica esetleg az együgyű... ő Logan alkalmi barátnője. Amikor bekattan mindig előkerül Jennifer is. Nem bírom elviselni még csak a hangját sem a csajnak. És semmi kedvem azt halgatni amit ezek ketten művelnek egy szobában. Nem létezik akkora ház, hogy a csaj hangját kizárja. Elviselhetetlenül idegesítő amikor sikít vagí visítozik nincs sok különbség köztük. Bocs lehet ez egy kicsit sok infó volt. 

-Óóó... - mondtam halkan. Eddig még nem igazán gondolkodtam Logannak ezen oldalán. Mármint persze nem gondoltam, hogy valami szent csak nem került túl sokszor lányokkal a címlapra és nem is voltak különösebb botrányi ezzel kapcsolatban. Viszont nem értem, hogy akkor engem ez miért lepett most meg?

-Mit szólnál hozzá ha összeütnénk valami vacsorát? - váltottam gyorsan témát.

-Oké.

◇•◇•◇

Egész jól elbeszélgettünk Rosieval miközben megvacsoráztunk. Aztán később visszamentünk a nappaliba mert ott valamivel kénylelmesebb volt ülni. Nagyon rendes lány. Nem is értem, hogy lehetnek ők ketten testvérek. Ezt meg is mondtam neki mire csak megrántotta a vállát és halványan elmosolyodott. A beszélgetésünket ismét Rosie mobilja zavarta meg, csak ezúttal hívták, mégpedig Logan. Én csendben kivittem a poharakat a konyhába. Nem akartam hallgatózni de egy mondatnál felfigyeltem.

-...pedig igaza van az összessel kapcsolatban, nem ő az akinek bocsánatot kell kérnie, te pont ugyanolyan hibás vagy mint amilyennek őt hiszed és egyébként meg 16 múltam anyuék elendegtek, oda megyek ahova akarok. Nem kérheted rajtam számon, hogy meddig maradok és hol.