Mint a mesékben...✔️

1.rész

-Anyu,ne már...- álltam fel a gépem elől, ahol épp Barni új videóját néztem.

-Neked is kell ennyi mozgás. Hozz lisztet és valamit magadnak.- nyomta a kezembe az ezrest.

Mióta tudom, hogy a kedvenc videósom, Barni Budapestre költözött, reménykedek benne,hogy egyszer találkozok vele.Hopp ez a részlet lemaradt: Vámosi Eszter vagyok, nemrég lettem 18 éves. Budapesten lakom a családommal.

-Jó, indulok.- vettem fel a fekete adidas cipőmet.
5 perc múlva már a sarki kisboltnál voltam. Amint benyitottam, kellemes érzés fogott el. Igazából fogalmam sincs miért de kiskorom óta szeretek ebbe a kisboltba betérni. Talán a Fornetti illata vonz nagyon, hisz imádok sütni-főzni. Levettem a polcról a lisztet és...hát a mellette lévő tésztákat levertem.

-Ez az én rutinom...- sóhajtottam majd leguggoltam. Szerencsére a csomagolás nem sérült, semmi baja nem volt a termékeknek.
-Hadd segítsek.- szólalt meg egy ismerős hang.Ekkor még nem tudtam,hogy kié, de nagyon ismerős volt.
-Köszi.-néztem fel. A szó a torkomban maradt, levegőt is alig bírtam venni.-Barni?!-Esett le az állam.
-Személyesen.-Húzott fel. Újból ránéztem,majd elkezdtem mosolyogni. A kék szempár csak úgy vonzott magával, nem bírtam máshová nézni. De úgy tűnt, ő sem.
- Mi olyan érdekes?-kérdezte mosolyogva.
- Pont a te videódat néztem. Tudod,nagy fan vagyok.- Fésültem ki a hajam a szememből. - Vámosi Eszter vagyok.-mutatkoztam be, mire ő is bemutatkozott (bár kissé fölöslegesnek éreztem). A szívem szerintem kihagyott néhány ütemet, hisz itt áll mellettem Barni! Ha ezt most látná a kislánykori énem, full kiégne.
- Örülök, hogy megismertelek!- ráztam vele kezet.
- Szintúgy.- mondta mosolyogva,majd továbbment.
Ma is megérte felkelnem. Na jó, most tényleg minden irónia nélkül mondom. Ha már úgyis ott voltam, elindultam az édesség osztály felé, felkutatni a kedvenc proteines csokimat. Körülbelül öt perc keresgélés után rá is leltem az említett kókuszos szeletre, így boldogan távoztam a kasszához. Kifizettem a dolgokat, majd a kijárat felé mentem.

- Oké, akkor felugrok hozzád is. Kb. öt perc és ott vagyok. Cső.- hallottam meg egy beszélgetés foszlányt. Csak annyit hallottam, hogy jobbról szólt, így arra fordítottam a fejem. Újból rabul ejtett a kék szempár. Intettem zavartan egyet, majd elindutam.
- Merre mész?- kérdezte meg hirtelen. Megálltam, majd felé fordultam. Arcán egy laza mosoly volt, kíváncsian fürkésző tekintettel.
- Arra.- mutattam az utcánk felé.
- Arra lakik a haverom. Ha nem gond mehetünk együtt is.-Na jó Istenem most ne hagy el engem.
Elindultunk.Az úton mindenféléről beszélgettünk,majd szóba jött a csatornám.
-Te is youtube-ozol?- kérdezte.
-Hát de nem olyan jól mint te. Én általában edzős videókat csinálok,amíg te... Míg te inkább humor kategóriában nevettetsz meg több mint 600.000 embert. Azért az nem semmi!-mondtam.- Csak gratulálni tudok neked, le a kalappal!
- Igazán köszönöm.- mosolyodott el.
- Viszont megérkeztem.- húztam el a számat. Mintha a férfin is ugyanaz a szomorú érzés futott volna át.
- Örülök hogy megismertelek!- mondta a tarkóját vakarva.- Tudod mit?- kérdezte és előkapta a telefonját. Gyors bepötyögött valamit, a Facebook és a Messenger egyszerre jelzett az enyémen. Gyors elővettem én is a mobilom.

- Barna Abosi ismerősnek jelölt.
- Barna Abosi üzenetet szeretne küldeni neked.

Elnevettem magam, majd visszaigazoltam.
- Így már el tudjuk érni egymást ha van valami.- magyarázta mosolyogva. - Viszont megyek mert késésben vagyok!- nevetett.
- Szólj, ha kell segítség a videózásban...Szia Eszter.- Köszönt el, majd folytatta útját.
- Szia.- intettem kábán, majd beléptem a lakásba.

Nem tudom mi a franc történt... Ez most a valóság? Esküszöm, mintha valami mesébe estem volna, hihetetlen!
Elterültem az ágyamon, majd végiggondoltam az elmúlt óra történéseit. Mit írt vajon? Nem merem megnézni,pedig fixen csak köszönt.
Oké, valamivel el kell terelnem a figyelmem. Magamra kaptam a kedvenc türkizkék edzős szettem, majd a sporttáskámba bedobtam a kulacsomat, egy törölközőt és elindultam az edzőterem felé.