A megmentett fiú

>1<

Apa már megint a parlamentbe, én meg csak várom őt. Utálom ezt a helyet, olyan nyomasztó, rideg és teli van turistákkal. Legalább a csajom lenne itt, máris jobb lenne. Még fél óra, elegem van. Megfogom a sapkám, ledobom a földre és elkezdek deszkázni. A japán turisták imádják, már van vagy húszezer forint amikor kijön apám és én oda rohanok hozzá.

-Szia apa. Jó napot miniszterelnök úr.

-Szervusz Jack.-köszön vissza a megvesztegetett uraság.

-Szia fiam, ma sétálnod kell hazáig, mert dolgom van még.

-Megyek veled!, tél van, hideg és nincs kedvem sétálni.

-Kibírod.

-Jó, de legalább a deszkám vidd magaddal.-és oda nyújtom neki, ő pedig elveszi.-Szia apa.-nyögöm oda unottan.

A budai oldalon lakunk,és az országházhoz a lánchíd van a legközelebb ezért azon megyek át. Óriási a köd, az orrom hegyéig nem látok. A híd teljesen üres, nincs rajta senki, egy-két autó ment csak el.-Jó szar az idő, nagyon hideg van.-nem vagyok egy fázós típus, de ez most nekem is kemény. Kb. a híd felénél jártam, amikor elszaladt mellettem egy srác, kicsit belém is jött.

-Semmi baj, de tényleg!-kiálltok utána, de rám se hederít-Kretén.-motyogom.

Minden esetre ez se normális, egy rövidujjú pólóban rohangál ebbe az ítélet időbe. Pár méterrel később látom, hogy a srác a híd korlátján áll és lefele bámul. Ez hülye? Vagy csak öngyilkos akar lenni? Oda szaladtam.

-Normális vagy? Gyere le.-megragadtam a derekát és lerántottam.

-Engedj el!-üvöltött rám, én pedig leszorítottam őt-Hallod, hagy engem meghalni!-csak üvöltött és üvöltött-Kérlek!

Elsírta magát, már-már bőgött.

-Nem, nem engedem, hogy megöld magad.-szólok rá de ő csak tovább próbál kiszabadulni, nagyon erős a srác. Egyszer csak sikerül lelökni magáról és oda igyekszik ismét a korláthoz, de vissza rántom és az autókat a séta úttól elválasztott kerítéshez szorítom.-Haver, állj le! Ne ér semmi annyit, hogy levesd magadat innen.

-Hagy! Kérlek, ezt már nem úszhatom meg másképp.-sírt, gyengült az ereje és én is engedtem a szorításból.

-Nyugodj le, bármit meg lehet oldani, de nem fázol?-kérdeztem tőle, ekkor már elengedtem. Csak bámulta a földet. Levettem a kabátom és ráadtam-Na mesélj, hogy kerültél ide?-és megindultunk.

-Most szöktem meg, egy szervkereskedőtől.-kicsit ledöbbentem.

-Értem, és mióta voltál ott?

-Ez a negyedik év.

-Merre laksz?

-Itt Budapesten, a 17. kerületben, de nem akarok oda vissza menni?

-Miért?

-Mert nem volt jó, ezért szöktem meg onnan is egyik este és akkor vittek el a szervkereskedők.

-Hány éves vagy?

-18.-ekkora már átértünk a másik végre, beültünk egy kávézóba. Vettem neki egy forrócsokit, én pedig egy kávét ittam. Egyszer csak megszólalt: Végünk? És ijedten nézte az ajtót ahol három marcona ember állt.

-Miért?

-Ők a csatlósok ott ahonnan jöttem.

-Add ide a kabátom.-súgtam oda neki ő pedig felém nyújtotta. Felvettem, majd felálltam-Ne félj, megoldom.-láttam az arcán az aggódást.

Megindultam kifele, de a fickók megállítottak.

-Hova, hova?-kérdezte az egyik.

-Haza.

-És mi van a kis barátoddal.

-Mi lenne, érte jöttetek. Nem?

-Aha, de így, hogy tudod, te is jössz velünk.

-Azt kétlem.-vissza mentem hátra és oda álltam a srác mellé-Bírod a vért? Mert ha nem fordulj el.-meglepődött, de nem mozdult.

Előrántottam a zsebembe lapuló pisztolyt és mindegyiknek a fejébe, egy golyót küldtem.a mellettem álló fiú megrettent, a pultban álló csaj meg sikított. Oda léptem hozzá.

-Elnézést a kis balesetért, itt egy szám, hívja fel és mondja azt, hogy a galamb szemetet hagyott maga után. Fizetik majd a kárt és minden mást is. Engem meg a haveromat pedig nem látta. Értette?

-I-Igen.-felelte dadogva. Letettem az asztalra az összeget és távoztunk.

-Én is nagy marha vagyok-szólalok meg-mindjárt itt lesz értünk az egyik emberem.-addig pedig leültünk egy padra-Hogy hívnak?

-Márk.

-Milyen?

-Major Márk.

-Nos Márk, vissza kell menned a szüleidhez, nálam nem maradhatsz. Csak addig, még megnyugodnak a kedélyek. Fáradt vagy?

-Kicsit.-mire neki dőlt a vállamnak. Kicsit furcsa érzés volt, általában Lili dől oda és nem egy fiú. Mégis jó érzés, ahogy a szőke haja kicsit csikizte az arcom és ahogy a csontos, sovány feje nyomta a vállam. Félre értés ne essék, nem vagyok meleg, csak jól esik. Nem sokkal ezután megérkezett a fekete Mercedes. Beszálltunk és haza mentünk. Amikor már otthon voltunk, sokkal nyugodtabb lett. Bementünk a szobámba és leültettem.

-Kb. akkora lehet a ruha mérted, mint az enyém. Mennyire tetszik az öltözködési stílusom?

-Nagyon.-jelenti ki.

-Akkor jó, tessék itt van pár ruha, próbáld fel őket.-elkezdett levetkőzni és hát, mit nem mondjak, nem a legizmosabb ember akit láttam, inkább vékony. Ekkor benyitott apa.

-Fiam, ki ez a fiú?

-Az egyik barátom.

-És miért félpuccér? Ugye nem buzultál be nekem?

-Dehogy apa, csak adok neki egy két ruhát, mert otthon hagyta a sajátját.-Márk a kezét nyújtotta, apa pedig viszonozta.

-Major Márk

-Black, Black Taylor.-Igen, apám nevét kaptam.-örülök a találkozásnak.

-Szintúgy.-ezután apa kiment.

-Huh, ez húzós volt!-jelentettem ki. Nem sokkal ez után, behozattam egy plusz ágyat a szobámba amit megcsináltunk Márknak.

-Amúgy neked mi a neved?

-Taylor, ugyan úgy ahogy apám is. De ez most mindegy, inkább menj aludni, majd én is követlek később. Biztos fáradt lehetsz.

Lefeküdt aludni, kicsit később én is.