D E A R E N E M Y | ✓

6| Kiruccanás a kaszinóba

- Állok a véleményen mögött. Naiv döntés volt tőled - Ace szemei szikrát szórnak felém. A mellkasom gyorsan mozog. A szám összepréselem.

Selin
Selin
Selin
Gondolj Selinre, Blair!

- És szerinted az nem volt naiv, hogy belementem az alkuba? - a kérdést komolyan kérdem tőle. Ace rögtön válaszol.

- Ne hasonlíts össze azzal a pöcsel! Én fairen játszok, ő nem. Nem is értem mit keversz ebbe most engem bele. Én csak szórakozni akarok...veled. A Jakes dologhoz semmi közöm. De egyet megjegyzek, én nem vagyok egy megcsalós fajta idióta féreg. Ha nekem valaki fontos, azon vagyok, hogy boldog legyen. Ha lenne egy szerető barátnőm, nem is néznék más lányra, nem hogy hozzá nyúlni. És hozzá teszem, hogy téged csalt meg. Egy olyan nőt, aki egy gyémánt a férfi nemnek.

- Ne nyalizz, Ace. Nem áll jól - motyogom. Ace megrázza a fejét.

- Gondoltam a végére hozzáteszek egy bókot, hogy ne érezd magad annyira szarul - mostanra egy laza vigyor húzódik végig dús ajkán. És újonnan csak ámulni tudok. Keresem, keresem, de nem találom Aceben a hibát. Tátott szájjal bámulok az előttem ülő istenre.

- Egy barom vagy. Csak ennyi hozzáfűzni valóm van - pislogok párat.

- Az őszinteségemért kedvelnek. Na, meg még pár más tulajdonságom miatt is, de azokkal szerintem tisztában vagy - kacsint rám sokatmondóan, majd újra a már kihűlt reggelijének szenteli a figyelmét.

- Ennyi? Nincsen semmi hiperszuper ötlet? - tárom szét a karjaim. Ace a szájával csücsörít, majd megrázza a fejét.

- Nem szólok bele más dolgába. Csak annyi, hogy ne nagyon érjen hozzád - ismét egy kacsintás, amitl most melegem lett.

- Ringbe szállsz Jakeel? - vonogatom meg a szemöldökeim és mosolygok rá. Ace felnevet.

- Már régen kiütöttem a ringből - említettem már, hogy milyen beképzelt Ace Blake?

- Honnan veszed? - dőlők előre egy picit. Ace követi a példám. Arcomon érzem forró leheletét.

- Hát, talán az elmúlt egy pár kettesben eltöltött éjszaka után, elég biztos vagyok benne, hogy sikeresen elfelejtettem veled azt az idiótát. És remélem a közeljövőben is rendelkezésedre állhatok a tehetségeimmel. Sokat tudnak még az ujjaim, a nyelvem és a farkam - hirtelen összerándulok amikor hűvös ujjait megérzem combomon amint azok lassan felfelé vándornak. Összeszorítom a fogaim miközben kitágult szemekkel nézek bele elsötétült szempárába.

- Mit csinálsz? - hangom nem több mint egy halk nyüszítés. Ace ügyes ujjai megtalálják a rövidnadrágom gombját.

- Fel szeretném frissíteni az elméd - egy darab szó se jön ki a számon. Dermedten ülök és hagyom, hogy Ace tapasztalat ujjai kényeztessenek. Igaz, még nem csinál semmi olyant, mégis sikerül neki elérnie, hogy a testem lángokban égjen.

- Kihűl a kaja - én magam se tudom mi van velem. Akárhányszor Ace hozzám ér, az ép eszemnek lőttek.

- Leszarom a kaját. Tudod mit? Most szépen elmegyünk - a férfi keze eltűnik lábaim közül, majd egy gyors mozdulattal int a pincérnek, aki rögtön az asztal szélén terem.

- Fizetnénk - Ace hangja hallhatóan mélyebb és rekedtebb. A pincér srác kérdően a hozzá se nyúlt reggelinkre néz le.

- Talán valami baj van az étellel? Hozzak újat? - látom arcán a kétségbeesettséget. Hevesen megrázom a fejem, Ace helyettem is válaszol.

- Nem, nem. Minden a legnagyobb rendben, csak valami közbe akadt - Ace előveszi fekete pénztárcáját és szinte a srác elé az asztalra hajít egy húsz dollárost, amiből még bőven járna vissza visszajáró.