Kill Or Be Killed - Ölsz vagy megölnek (ÁTÍRÁS ALATT)

15. Fejezet 1/2

Sziasztok! Igen csak megkésve, de itt az új rész. Kárpótlásul egy jó hosszú fejezetet hoztam. 😊

16•/Jade/

Ijedten húztam össze magam, mikor Daryl már vagy negyedjére húzott be Jamienek. Jamie szája sarkából vékonyan csordogált a vére, miközben én az ujjaimat tördelve vártam, hogy megeredjen a nyelve.
- Kezdjen járni a szád! – Parancsolta idegesen Daryl, a székhez kötözött srácnak, aki csak nagyokat sóhajtva próbálta elnyomni a fájdalmát. Nem akartunk ilyen kegyetlen vallatáshoz folyamodni, de egyre jobban kezdett eluralkodni a kétségbeesés mindenki felett. – Hova vitték Noaht?  - Tette fel ma már sokadjára ezt a kérdést, de Jamie csak lenézően mosolygott Darylre.
- Keresd meg ha annyira kell neked. A te pasid nem az enyém. – Villantott egy szemtelen mosolyt Jamie, és láttam Darylen, hogy az eddiginél is jobban elborult az agya. Aztán bevillant valami, és mielőtt még Daryl minden erejét felhasználva egy újabb ütést mért volna le Jamiere, én leállítottam őt.
- Hagyd. – Hallattam halkan, mikor Daryl értetlenül nézett rám. – Menjetek ki, kérlek. -  Intéztem aztán a szavaimat Gale, Sarah és Daryl felé. Ők először csak értetlenül néztek hol rám, hol pedig egymásra, míg nem bíztatóan bólintottam feléjük.
- Két tippem van. – Szólalt meg Jamie, miután a többiek kimentek a szobából és becsukták maguk után az ajtót. Fáradtan léptem eléje, miközben érdeklődve figyeltem őt. – Vagy úgy döntöttél, hogy te magad látod el a bajom… - Kezdett bele, majd egy rövidke hatásszünet után folytatta. – Vagy tartasz egy szentbeszédet, amivel próbálsz majd hatni rám. – Húzta fel a szemöldökeit kérdőn, de mielőtt még bármit is mondhattam volna, ő újból beszélni kezdett. – Viszont az a helyzet, hogy mindkettőt kinézem belőled, szóval innentől kezdve már csak rajtad múlik. – Igaza volt Jamienek. Mind a két variáció kitelt volna tőlem, de ez alkalommal nem akartam bántani. Reménykedtem benne, hogy tényleg tudok rá hatni. Egy nagy sóhaj után, lassan letérdeltem Jamie elé, majd felnéztem rá.
- Szóval beszélgetni fogunk. – Sóhajtotta kissé megnyugodva, miután végigmért engem.
- Igen, beszélgetni. – Kezdtem bele, de mielőtt folytathattam volna, Jamie a szavamba vágott.
- Felesleges… - Kezdte hadarni, de én rögtön felemeltem a kezemet, jelezve, hogy maradjon csendben.
- Tudod Jamie… - Kezdtem bele a combjaimon pihenő kezeimet nézve. – Azt hiszem értem, hogy miért csinálod ezt. – Néztem fel rá, ő pedig végig próbálta nem kimutatni az érzelmeit, de én jobban ismertem őt annál, hogy bedőljek az érzelemmentes arckifejezésének. – Te tényleg nagyon szeretsz engem. – Mondtam ki nehézkesen, mire ő kissé zavarodottan harapta be az alsó ajkát. – Ezért is viselkedsz úgy Daryllel, ahogy. Folyton fellengzős vagy vele szembe és oda marsz ahova tudsz, csak mert látod, hogy ő és én… - Magyaráztam, majd a szavak hirtelen a torkomra ragadtak. – Mindegy. Szeretsz engem és ezért is adtad át a Kaszásoknak Noaht, hogy engem védj ezzel.
- Igen, de ezt már én is elmondtam. – Szólalt aztán meg, mikor én befejeztem az elmélkedésemet. – Tehát?
- Tehát bármennyire is aljas lépés volt ez, megértelek, ugyanis lehet én is hasonlóan cselekedtem volna a helyedben. – Vallottam be, miközben nagy levegőt vettem. – Viszont én nem okoznék több fájdalmat annak, akit szeretek, de te pont ezt csinálod. – Tettem hozzá, mire Jamie rám kapta a tekintetét. – Pontosan Jamie. Te neked kellene a legjobban tudnod, hogy Noah a mindenem. A bátyám már számtalanszor mentett meg és állt ki mellettem, még az apokalipszis előtt is. Most pedig itt az ideje, hogy viszonozzam ezt neki.
- Sajnálom Jade. – Hajtotta le a fejét az előttem ülő srác és már kezdtem reménykedni benne, hogy rövidesen válaszokkal fog ellátni, de nem így lett. – Sajnálom, de nem hagyom, hogy átadd magad a Kaszásoknak. – Nézett aztán ismét a szemeimbe, az arcán amolyan bánatos tekintettel.
- Nem is fogom. Én meg akarom őt szöktetni. És ők is ott kint. – Mutattam aztán az ajtóra, miközben Sarah, Gale és Daryl járt a fejemben.
- Te nem tudod, hogy milyenek ezek a Kaszások. Esélyetek sem lenne. – Rázta meg szomorkásan a fejét Jamie.
- Ugyan Jamie! – Mosolyodtam el. – Ismersz engem annyira, hogy tudd, hogy engem ez nem érdekel. Bízok a csapatunkban és tudom, hogy képesek lennénk rá. – Mondtam aztán, mire Jamie láthatóan nagyon elgondolkodott. – Jamie… Noah a legjobb barátod volt. Nem hiszem el, hogy nincs bűntudatod. Tehetnél ellene, sőt segíthetnél nekünk megszöktetni őt és elfelejthetnénk ezt. Csináljuk ezt együtt! Egy csapatként, mint régen! – Hadartam aztán könyörögve, viszont legbelül mélyen tudtam, hogy soha nem lesz már semmi olyan mint régen. Nem, ami Jamiet illette. Hazudtam neki, ugyanis tudtam, hogy ha segít is, ő többet már nem tartozna hozzánk. Nem csak a többiek, de még én sem lennék képes bízni benne.
- Fejezd be! – Szólalt meg hirtelen, hangosabban, mire én kissé összerezzentem. – Mondtam már. Nem akarom, hogy veszélybe keveredj.
- Ha tényleg annyira szeretnél, amennyire azt mondod, akkor elmondanád, hogy hol van a bátyám. Nem hagynál szenvedni, és nem hagynád, hogy magamat okoljam mindezért! – Emeltem fel ez alkalommal én a hangomat. – De tudod mit? – Néztem rá komolyan, majd lassan feltoltam magamat a földről. – Jól sejtettem, hogy ugyan olyan gyáva vagy mint régen. Ha nem segítesz hát nem. Majd megtalálom magam a bátyámat, és ha kell, az összes városon kiabálva megyek végig, hogy meghallják, hogy egy harapás tulajdonosa vagyok. – Köptem oda neki, ezzel bevetve az utolsó manipulációs tervemet, majd lassan az ajtó felé léptem.
- Ugyan már! Nem tennél olyat! – Szólalt meg hitetlenül nevetve, én pedig lefékeztem és féloldalasan feléje fordultam.
- Te tényleg nem ismersz engem Jamie. – Hallattam halkan, majd visszafordultam az ajtó felé.
- Jade, ne csináld már! – Kiabálta, miközben lenyomtam az ajtó kilincsét és lassan kinyitottam az ajtót. – Állj már meg hallod? Ne menj! – Kiabált tovább, miközben hallottam, hogy szabadulni próbál a székről, amihez kötöztük. Aztán Jamie hangja kissé elhalkult, ahogyan kiléptem az ajtón és bezártam azt magam mögött. – Ne, Jade! Megoldjuk, ígérem! – Hallottam Jamie hangját, miközben és jeleztem az előttem álló három személynek, hogy figyeljenek jól rám.
- Én most elindulok megkeresni Noaht. – Szólaltam meg hangosan, mire bent a szobába Jamie is elhalkult, hogy hallja a szavaimat. – Végigjárok minden várost, kikiabálva a titkomat, hátha így rám találnak a Kaszások. – Folytattam hangosan, miközben próbáltam továbbra is jelezni Daryléknek, hogy ez csak egy trükk.
- Ahogy akarod. – Szólalt meg hirtelen Daryl is hangosan. Látszott rajta, hogy megértette, hogy mit is akarok. – De mi nem kockáztatjuk a bőrünket egy ilyen meggondolatlan terv miatt. Ha menni akarsz, hát menj, de egyedül kell ezt csinálnod. – Mondta tovább, mire Jamie újból tiltakozni kezdett a mögöttem levő szobába.
- Jól van. Úgy sem akarom, hogy másnak is baja essen miattam. – Tettem hozzá, miközben mind a négyen türelmetlenül pillantgattunk egymásra. – El is indulok. – Szólaltam meg türelmetlenül grimaszolva, mire Sara gyorsan a bejárati ajtóhoz lépett, hogy kinyissa, majd hangosan becsapja azt, mintha csak én távoztam volna a házból.
- Ne hagyjátok elmenni! – Szólalt meg ismét Jamie kiabálva. – Elmondom csak hozzátok vissza!
- Előbb a helyszínt akarjuk tudni! – Kiabálta Daryl, míg én idegesen a számat harapdáltam. – Jól van, ha nem beszélsz hát nem. Jade biztos boldogulni fog egyedül. – Szólalt meg Daryl, mikor Jamie ismét hallgatásba kezdett.
- Lowell! – Kiabálta kis Jamie zaklatottan, mire mi csak értetlenül néztünk egymásra. – Az arizonai csillagvizsgáló. Ott van a bunkerük. Elfoglalták a Lowell csillagvizsgálót és a hozzá tartozó melléképületeket is. Az egész körbe van kerítve, esélyetek sincs bejutni oda. – Magyarázta aztán az ajtó túloldaláról Jamie. – Én elmondtam, amit tudni akartatok, most pedig hozzátok őt vissza! – Kiáltotta kifelé idegesen, mire én csak elgondolkodtam, majd lassan az ajtóhoz léptem és kinyitottam azt. Mikor Jamie meglátott, értetlenség ült ki az arcára, de rövidesen rájött, hogy mind ez csak trükk volt.
- Sakk-matt Jamie fiú. – Szólalt meg elégedetten Daryl, mire Jamie gyilkos tekintetet lövellt feléje.
- Elkezdjük összepakolni a cuccainkat. Tíz percen belül már indulhatunk is. – Szólalt meg mögöttünk Gale, én pedig csak bólintottam neki és Sarahnak.
- És vele mi a terved? – Hajolt hozzám közel Daryl, miközben én magam is azon gondolkodtam, hogy mit kellene Jamievel tennünk.
- Nem tudom. Gondoltam arra is, hogy kötözzük meg még erősebben és zárjuk egy szekrénybe, míg vissza nem érünk. – Közöltem elbambulva, mire Daryl majdnem elnevette magát. – Arra is gondoltam, hogy engedjük el, de nem bízok benne. Félek, hogy bekeverne nekünk. – Folytattam tovább az ötletelést, mire Jamie felkapta a fejét.
- Én is itt vagyok ám! – Szólalt meg idegesen, mire én csak megrántottam a vállamat és Darylre néztem.
- Ez pedig senkit nem érdekel. – Morogta az orra alatt Jamie szavaira Daryl, majd ő is rám nézett.
- De az igazat megvallva arra is gondoltam, hogy magunkkal kellene vinnünk. Bezárhatnánk a csomagtartóba. – Osztottam meg vele az utolsó ötletemet, mire Jamie megforgatta a szemeit. – Szerinted? – Kértem ki végül Daryl véleményét.
- Legszívesebben itt helyben kinyírnám, de nem vagyunk gyilkosok, így ez azt hiszem hanyagolható. – Kezdett bele Daryl, majd egy kis szünetet tartott, míg gondolkodott. – Én meghagynám Noahnak. Majd ő eldönti, hogy mit kezdjünk vele, szóval egyenlőre talán a csomagtartó lenne a legjobb. És amúgy is, ha itt hagyjuk és kiderül, hogy hazudott, jobb, ha kéznél van. – Tette hozzá Daryl, én pedig csak bólintottam. Ezek után Sara és Gale segítségére keltünk, hogy gyorsabban kipakoljuk a cuccainkat a kocsiba, majd mikor a pakolással végeztünk Jamie volt vissza. Daryl és Gale vezette őt ki a házból, és furcsamód igen csak nyugodt volt.
- De mi lesz, ha fogyni kezd a levegője, vagy bármi? – Kérdeztem aztán a csomagtartó ajtaját nézve, mielőtt még beerőltettük volna oda Jamiet. Daryl egy ideig csak gondolkodott, majd hirtelen előkapta a pisztolyát, amitől Jamie ijedten lépett egyet hátra, de nem volt oka a félelemre, ugyanis Daryl két lyukat lőtt a csomagtartóra ezzel megoldva a problémát. Ezek után a fiúk gyorsan berakták Jamiet hátra, majd mi bevágódtunk az utastérbe és útnak is indultunk.

***

***

Bő két órára volt tőlünk a Lowell csillagvizsgáló, de olyan volt, mintha percek alatt megérkeztünk volna, ugyanis az úton mindenki elfoglalta magát valamivel. Míg Gale vezetett, Sarah a térképet nézte és irányította a sofőrünket. Daryl és én pedig hátul a fegyvereket és a töltényeket ellenőriztük le. Sajnos rá kellett jönnünk, hogy kezdünk kifogyni a töltényekből, így okosan kellett velük gazdálkodnunk. Mindent megtettem volna Noahért, de így sem a gyilkolás volt a célunk. Viszont azt is be kellett látnunk, hogy éppen egy rajtaütésre készülünk, ahol az ellenfél nem fogja hagyni magát, agy nekünk is védekeznünk kell. Ahogy közeledtünk a célunkhoz úgy kezdett tapinthatóvá válni a feszültség az utastérben. Valahol mélyen bűntudatom volt és legszívesebben megkértem volna a társaimat, hogy maradjanak ki belőle, de ez nem csak rólam szólt. Noah ugyan úgy fontos volt nekik, mint nekem.
Úgy egy kilométerre állhattunk meg a csillagvizsgálótól, hogy véletlen sem vegyenek minket észre.
- Szóval. – Rántotta magához közelebb Jamiet Daryl. – Biztos ez az a hely? – Tolt Jamie szeme elé egy nagyítót, amivel a csillagvizsgálót fogták be. Jamie lassan bólintott, majd Daryl visszadobta a kocsiba a távcsövet.
- Valami tanács a bejutással kapcsolatban? – Néztem Jamiere, aki megforgatta a szemeit, de egy nagy sóhaj kíséretében úgy tűnt, válaszokat foga adni.
- Az északi és a keleti oldalon a legegyszerűbb. A kerítést ott kevesebben figyelik. Noah több mint való, hogy a nagy, kékes tetejű épületben tartják. Az épület déli oldalán van egy ajtó, amit csak vészhelyzetkor használnak a bentiek, így ha csak pont nem jön közbe egy vészhelyzet ott bent, akkor kihalt lesz az a rész. Ott talán bejuttok. – Magyarázta Jamie kedvetlenül. Hatalmas levegőt vettem, majd a többieken végignézve, mindenki szemében kis aggodalom ült, de az elszántság talán jobban lerítt róluk. – Most ha nem bánjátok, visszavonulnék a kis helyemre a csomagtartóba. Nincs kedvem belekeveredni ebbe. – Indult is volna meg Jamie, de Daryl egy erőset rántott a karján.
- Szerintem már rendesen benne vagy ebbe. És ezt csak magadnak köszönheted. – Hadarta Daryl Jamie arcába hajolva. – Nehogy azt hidd, hogy itt hagyunk.
- Tessék? – Kérdezte Sarah meglepetten Daryl felé nézve.
- Még jól jöhet nekünk. – Közölte Daryl úgy, mintha valamit forgatna a fejében. – És amúgy is. Nem lenne jó, ha valami csodával határos módon sikerülnie kiszabadulnia a csomagtartóból, mire visszaérünk. – Fejezte be Daryl és azzal a vállára kapta a puskáját, és Jamiet maga előtt tolva indult el. Mikor már félúton jártunk, megbújtunk egy bokros területen, mielőtt kiléptünk volna egy nagy tisztásra.
- Gyűlölöm ezt mondani, de talán nagyobb sikerrel járnánk, ha kettéválnánk. – Mérte fel jobban Daryl az épületet.
- Nem is tudom… - Szólaltam meg bizonytalanul.
- Két egyszerűen megközelíthető oldal van. Minél több helyen szivárgunk be annál jobb. – Kezdett érvelni a srác, de továbbra sem tudott teljesen meggyőzni minket. – Srácok, gondoljatok bele. Mi van, ha együtt megyünk és elfognak minket? Akkor már nem lesz ki segítsen. – Nézett végig rajtunk komolyan. – Viszont ha kettéválunk és az egyik csapat lebukik, a másik még ott van.
- És mi van, ha mind a két csapatot elkapják? – Gondolkodott el Jamie. 
- Ez már nem a te dolgod, szóval tartsd a szádat te spicli. – Szólalt meg idegesen Sarah. – Én benne vagyok. – Tette hozzá végül a lány, miközben copfba fogta a haját, majd rövidesen Gale is bólintott. Daryl végül már csak engem nézett, várva a válaszomat, de én is csak egy bólintással jeleztem, hogy benne vagyok.
- Legyetek óvatosak! – Nézett komolyan Galere és Sarahra Daryl.
- Ti is! – Hallatta halkan Gale, majd lopakodva indultak meg az északi irányba, én pedig csak aggódva néztem utánuk, míg nem Daryl fel nem vert a bambulásomból.
- Jól vagy? – Kérdezte aztán, mire egy nagyobb sóhaj hagyta el a számat.
- Igen. Induljunk. – Mondtam aztán, és azzal el is indultunk.