Kill Or Be Killed - Ölsz vagy megölnek (ÁTÍRÁS ALATT)

2. Fejezet - 2/2. - A kezdet II.

/Jade/

Valami puha helyen ébredtem. Nem mertem mozdulni. A szemeimet résnyire nyitottam hátha feltudom mérni a terepet. Mikor nem láttam semmit s senkit kinyitottam a szemeimet. Egy sátor falával találtam magam szemben. Kintről tűzropogás hallatszott, aminek a fénye halványan bevilágította a sátrat. Nem egyedül voltam a sátorban. Lassan a késemért nyúltam s mikor megmarkoltam a foglalatát valaki mögöttem megszólalt.
- Én nem tenném. – Ismerős mély, rekedtes hang. A srác aki megmentett. – Biztonságban vagy. Nem foglak bántani. Eddig sem tettem. – Mondta mire visszatoltam a késemet a tokjába és lassan megfordultam. Egy fekete motoros dzsekis, farmeres és bakancsos alakkal találtam magamat szemben. Sötét, rövid haja volt, világos szemekkel. Sötét egy srác. – Szépen kiütötted magad.
- Ja.. Azt hiszem. – Mondtam mire felültem de rögtön a térdemhez kaptam és felszisszentem. Ő csak érdeklődve nézte a kis jelenetemet.
– Sírni azért nem fogsz. Ugye? – Kérdezte mikor már egy jó ideje a térdemet markolásztam.
- Az nem az én reszortom. – Néztem rá szúrós tekintettel mire ő védekezőn maga elé emelte a kezeit.
- Pedig álmodban sokat sírtál. De mindegy is. Van fájdalomcsillapítóm. Kérsz? – Nézett rám a gyógyszeres dobozt tartogatva.
- Miért? – Kérdeztem mire ő értetlenül nézett engem.
- Hogy ne fájjon a térded? – Kérdezett vissza oldalra húzott szájjal.
- Nem így értettem. Miért segítettél nekem? És.. hogy-hogy nem hagytál ott? Miért pazarolnád egy idegenre a gyógyszered? – Támadtam le a kérdéseimmel mire ő csak sóhajtott.
- Azért segítettem mert emberből vagyok. És én is örülnék ha ilyen helyzetben, mint amiben te voltál nekem is segítenének. Ugyan ez vall arra, hogy miért nem hagytalak ott. És ha nem kell a gyógyszer akkor nem erőltetem. – Fejezte be a válaszolgatást egy vállrántás kíséretében.
- Értem. Én.. bocs ha durvának tűnök.. csak azok akikkel eddig találkoztam azok nem akartak mást csak lopni vagy dugni. – Mondtam mire ő elmosolyodott az őszinteségemen.
- Akkor itt az ideje, hogy megtörjük az átkot. Én nem akarok sem lopni sem dugni. – Mondta mosolyogva. – Tessék. Vedd be. – Mondta és a kezembe ejtett egy fájdalomcsillapítót.
- Köszönöm. – Mondtam majd be is vettem a gyógyszert. – Mindent. – Néztem rá mire ő csak egy halvány mosolyt ejtett. – Jade vagyok.
- Daryl. Honnan jöttél? Egyedül vagy, vagy csak elkeveredtél?
- Kaliforniából és... Eleinte a bátyámmal és a barátommal voltam. A bátyám eltűnt 4 hete... a barátom pedig... Tegnap meghalt. – Mondtam majd lehajtottam a fejemet. – A bátyámat kerestük. Ezért mentünk keletre. Ezt beszéltük meg.
- Sajnálom. Miből gondolod, hogy a bátyád még életben van? – Kérdezte mire én megráztam a fejemet.
- Én csak.. Tudom. Ismerem őt. Talán azért mert ikrek vagyunk de.. Érzem, hogy nincs baja. – Mondtam mire ő furán nézett rám. Az állát vakarta és gondolkodott, de már vagy azóta mióta azt mondtam, hogy 4 hete eltűnt a bátyám. – Na jó. Miért nézel így?
- Ja semmi én csak..
- Csak teljesen hülyének nézel. – Nevettem el magam. – Mindegy én hiszem, hogy él.
- Nem nézlek hülyének mert hiszel valamiben. Csak nem tudok mit szólni erre a szituációra. – Magyarázta és közben hitetlenül nézett rám. – Hosszú napunk lesz.
- Igen. De nekem indulnom kell. – Mondtam és közben kilestem a sátor kijáratán. A nap éledezett.
- Maradj még. – Vágta rá mire én meglepetten néztem rá. – Hidd el nem bánod meg. – Mondta mire én furcsállóan vizslattam. – Vagyis.. Még pihenned kellene.
- Tudom.. de minél előbb folytatni akarom a bátyám keresését.
- Nem mész sokra ha megint elájulsz a fáradtságtól. – Mondta majd egy kis flaskát nyomott a kezembe.
- Na jó. Talán maradhatok még egy kicsit. – Mondtam majd nagy szomjasságomba ráhúztam a flaskára de a szemem elkerekedett és majdnem kiköptem az italt. – Hát ez nem víz.
- Hát nem. Pedig ránézésre azt hittem bírod a piát. – Nevette el magát a reagálásomon mire én elmosolyodtam.
- Bírom én. Csak már vagy azóta nem éreztem az alkohol égető ízét mióta ez a pokol van a Földön. – Nevettem majd újból bele ittam az italba és visszaadtam neki a flaskát.

- És te? Egyedül vagy? – Kérdeztem már a sátor előtt állva tőle mikor a nap már feljött.
- Fogjuk rá. – Mondta egy kis habozás után én pedig furán néztem rá. – Körbejárom a területet. Addig maradj itt. – Mondta és már el is tűnt egy erdős részen. Szemügyre vettem a területet. Egy magas, hegyes helyen voltunk távol a várostól. A sziklákról lenézve egy tavat találtam. A hely ahol voltunk elég jól be volt rendezve és jól felszerelt volt.
Mikor már kezdett Daryl távolléte nyugtalanítani elindultam utána. Kicsit távolabb találtam rá ahogy puskával célba vett egy szarvast és várta a megfelelő pillanatot, hogy lelőhesse. Éppen ezért nem is vette észre a felé közeledő járkálót. Odasiettem majd a már harapni készülő lény fejébe vágtam a kést mire Daryl meglepetten vizslatott.
- Ez közel volt. – Nyögte majd elmosolyodott. Hogy tud ezen mosolyogni?
- Most már kvittek vagyunk? – Kérdeztem utalva arra, hogy ő is megmentett engem.
- Én sokkal több zombitól mentettelek meg. De ja. Fogjuk rá. – Nevette mire visszafordult a szarvas felé ami addigra eltűnt. – A picsába. Ez elúszott.

Ezek után a táborban beszélgettünk. Valami téren titokzatos volt. Pl a múltjával kapcsolatban és még pár dologban. Aztán folyton olyan érzésem volt mintha valami konkrétat is titkolna.
Lassan sötétedett mikor a hátam mögül zörgést hallottam. Daryl is odakapta a fejét.

- Daryl! Visszaértél? – Hallottam meg valaki ismerős hangját. A hang felé kaptam a fejemet és nem hittem a szememnek. – Jade? – Ejtette ki a nevemet és ez teljesen megbizonyosított a dologról.
- Noah. Jézusom. – Mondtam és magam mellé tettem a flaskát és odafutottam hozzá. Noah szorosan megölelt én pedig könnyezni kezdtem.
- Akkor jól sejtettem. – Szólalt meg mellettünk Daryl.
- Te tudtad. Tudtad ki vagyok. – Néztem hirtelen rá.
- Csak sejtettem. – Pontosította a kijelentésemet. Noah értetlenül nézett rám. – Noah is téged keresett. Túl hihetetlen egybeesés lett volna ha nem te vagy a húga.
- Ezt nem hiszem el. – Nyögte végül a bátyám. – Jamie.. Jamie hol van? – Kérdezte mire lehajtottam a fejemet és nemlegesen bólintottam. Noah szintén lehajtotta a fejét és nagyot sóhajtott. – És te..? Hogy kerültél ide?
- Ezt Darylnek köszönhetjük. Megmentett. - Néztem oldalra a srácra majd Noah is rá emelte tekintetét és egy bólintással köszönte meg Darylnek aki viszonozta a bólintást.
Ezek után a tűz mellett elmeséltem, hogy mi volt ebben a 4 hétben majd Daryl is csatlakozott a meséléshez mikor odaértem történetben amikor ő is felbukkant. Noah is mesélt. Elmesélte mi történt akkor amikor elszakadtunk egymástól. Próbálta tartani a kaput aztán mikor már esélytelen volt, hogy tartsa a kaput próbálta őket elcsalni az erdőn keresztül.Végül kifulladva dőlt le valami úton ahol összetalálkozott Daryllel. Ő varrta össze Noah kezét ami a rácsba akadva sérült meg.
- Azóta vagyok Darylékkel. Ők is keletre mentek szóval úgy gondoltam jobb ha velük tartok. – Fejezte be a mondandóját a bátyám. De valamin fent akadtam. Miért beszél többes számban?
- Ők? Többen vagytok?
- Még ketten vannak rajunk kívül. Sarah és Gale. Portyáznak. – Mondta Noah mire én elmosolyodtam. Azt hiszem lett egy csapatunk.