WE DON'T BELIEVE IN GOD

six

- álmatlanság, tudod. - magyarázza egy legyintés kíséretében. az agyam mélyén egy kis hang azt súgja, hogy hazudik, és valami nincs rendben, de úgy vagyok vele, hogy ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem a szavait?

- szeretnéd, hogy körbevezesselek?

- nem kell, már a gondnok mindent megmutatott. de köszönöm.

- a gondnok?

- igen, a gondnok. vagyis valami olyasmi volt. igazán kedves ember. - próbálok nem úgy nézni rá, mintha életemben nem hallottam volna még ekkora hülyeséget, de kicsit nehezemre esik.

- oké, ez... szuper. legalább már nagyjából ismered a sulit. viszont még van fél óra csengetésig. nem akarsz kijönni az udvarra? bemutathatlak az osztályunknak. - őszintén, kicsit tartok attól, hogy mit fognak szólni cainhez. nem az a tipikus srác, akit itt bárki hamar megkedvelne, és nem szeretném, hogy esetleg piszkálják. vagy hogy engem csesztessenek azért, mert együtt lógok vele.

- de, persze! - felveszi a táskáját, így együtt megyünk le az udvarra. már a felsőbbévesek is kezdenek megérkezni, de így sem tulajdonítanak sok figyelmet nekünk, kilencedikeseknek.

- miért csak egy osztály van minden évfolyamban? jerseyben volt vagy öt! - kérdi cain, miközben lesietünk a lépcsőn.

- hát, emmitsburg nem éppen a legnépesebb város. és azért jó páran inkább valami nagyobb város iskolájába járnak. azok járatják ide a gyerekeiket, akik vagy törzsgyökeres lakosok, és soha, semmi pénzért nem mennének máshova, vagy akiknek nincs pénze a mindennapi utazásra. - elhaladunk pár lány osztálytársam mellett, akiknek a tekintete hirtelenjében cainre szökik.

- és miért nincs szinte senkinek facebookja? vagy instagramja? megpróbáltam megkeresni az osztálytársainkat, de csak két embert találtam meg.

- az itteni felnőttek 16 éves korig tiltják a facebookot. - felelem, mire cain döbbenten torpan meg.

- ez most komoly? - erre csak egy bólintással válaszolok. - micsoda faszság! - megrázza a fejét, és újra elindul.

- úgyhogy ne sokáig számíts rá, hogy visszaírok facebookon, mert még nem szabadna fent lennem. valószínűleg pár nap kérdése, és az iskola értesíti a szüleim, hogy regisztrálva vagyok. - cain nem is tudja elképzelni, mekkora tüzet gyújtottam magam alatt azzal, hogy miatta felregisztráltam. és most csak azt várom, hogy mikor éget meg.

- ha hazaérsz töröld a fiókod. majd csinálok neked egyet kamunévvel, meg minden, és akkor csak arra kell figyelned, hogy ne lássanak meg, miközben dumálunk. megváltoztathatod a jelszót, ha kész lesz, de úgysem lépnék be.

- tényleg? - mosolyogva fordulok felé. mondjuk ez nekem is eszembe juthatott volna, de őszintén, örülök, hogy cain ennyire akarja velem tartani a kapcsolatot.

- persze! na, kik a jófejek? - körbepillant az udvaron. nem kicsit lepődök meg, mikor a szemei még csak meg sem akadnak a feltűnően őt bámuló lányokon. egy vele korabeli fiú már rég szemezett volna mindegyikkel. bár cain nem tűnik annak a srácnak.

- hol vannak a klikkek? - folytatja a kérdezősködést.

- milyen klikkek?

- hát tudod, a menő sportolók, a kockák, a plázacicák, a lúzerek. különböző csoportosulások, akik csak együtt lógnak, és általában utálják egymást.

- ilyen nálunk nincs, csak a filmekben. van pár menő gyerek, de inkább a felsőbb évfolyamokból. tudod itt mindenkinek ugyanaz a fő érdeklődési köre. - felelem, miközben én is végignézek az udvaron lévő iskolatársaimon.