Newt naplója - Az útvesztő fanfiction

2. rész

Azután eltelt egy teljes év. Azóta minden ugyanúgy ment, néhány dolgot kivéve. Havonta érkezett egy új srác a Tisztásra, ezért már 12 emberrel többen voltunk. Minho és én rájöttünk, hogy az útvesztő minden éjjel változik, de ez a folyamat bizonyos időközönként ismétlődik. Éjszaka néha hallani lehetett fura hangokat. Rájöttünk, hogy ezeket a szörnyek adják ki, ezért elneveztük őket siratóknak. Azt is észrevettük, hogy az alkotók, akik ideküldtek minket, folyamatosan figyelnek fura kis robotok által, amiket késlegyeknek neveztünk el. Az alkotók neve valószínűleg az, hogy VESZETT, mert kint az útvesztőben rengetegszer láttuk ezt kiírva a falakra. Új szavakat használtunk, mint például: bökött, plotty, sirató, késlégy... A tábor is elkészült abban a sarokban, ami teljesen üres volt akkor, amikor ide érkeztünk a Dobozzal. Hetente küldtek ellátmányt is ezen keresztül. Minden csoportnak elöljárókat választottunk, vagyis vezetőket, és ha történt valami furcsa, vagy valamit nagyon meg akartunk beszélni, akkor összehívtuk a gyűlést, amin csak az elöljárók jelentek meg, és én meg Alby. Hát kb. ennyi...

Szóval már egy éve csak futottunk. Minden nap. Reggel kimentünk az útvesztőbe, este visszajöttünk, 8 óra alvás, majd kezdődött elölről az egész. Persze azóta már többen voltunk futárok, és este, miután visszamentünk a Tisztásra, lerajzoltuk az aznapi útvesztő állást, vagyis térképeket rajzoltunk. Így láttuk, hogyan változik az útvesztő napról-napra.

Aznap nagyon fájt a lábam. Este, miután visszaértünk, sokszor elrontottam a térképrajzolást a térképszobában. Minho elég durván lekiabálta a fejem emiatt:

- Figyelj oda, bökött! – kiabált rám Minho, mikor már a második papírt téptem ketté és újért nyúltam – ha sokat vacakolsz, el fogod felejteni az útvonalakat. És a papír is fogy!

- Foglalkozz a saját francos dolgoddal!- szóltam vissza idegesen és felvázoltam a négyzetet.

- Épp azt teszem – folytatta az elöljáró, ugyanis Minho lett azóta a futárok elöljárója, ami azt jelentette, hogy ő a futárok vezetője – mindannyiunk felelőssége hogy ne bökd el a térképeket, te bökött.

-Hagyj békén, Minho! – mondtam. Ez egy kicsit rosszul esett, amit Minho mondott. Egy éve még én megvédtem őt Gallytől, és szinte legjobb barátok voltunk, de most úgy érzem, hogy egyetlen barátom van: Alby.

Ezután bementem Serpenyőhöz. Ő az a srác, aki mellettem ült a Dobozban, mikor a Tisztásra érkeztünk. Ő főz itt mindenkire, ő tevékenykedik a konyhában, és nagyon utálja, ha kirabolják a hűtőjét. De most muszáj voltam bemenni hozzá, mert nagyon fájt a lábam, és kértem tőle jégkockát.

-Ha lesérültél, menj be a kóroncokhoz! – mondta. A kóroncok ilyen orvosfélék. Két kóronc van, Jeff és Clint.

-De csak megerőltettem a lábaimat egy kicsit, csak vacakol a bokám, most miért zavarjam a kóroncokat? – mondtam.

-Jól van, tessék, itt van. – ideadott néhány jégkockát egy törölközőbe csavarva. – Tedd a bokádra éjszakára.

-Köszi. – mondtam neki, majd bementem a táborba.

Emeletes ágyon aludtam, együtt Albyval. Alby feküdt alul, én pedig felül. Hajnalban felkeltem, és lemásztam az ágyról. Alby fent volt, és kérdezte, hogy hova megyek. Mondtam neki, hogy csak kicsit levegőzök. Azután kimentem. Bököttül fájtak a lábaim. Elsétáltam a cölöpökig, amelyek az erdős saroknál voltak. Néztem az indákat a falon. Vajon fel tudok mászni? Azután elkezdtem mászni. Sikerült is felérnem a kb. 120 lábnyi fal tetejére. Ott gondolkoztam. Eszembe jutott, hogy mennyi munkát fektettünk mindebbe, hogy már mennyi ideje kutatjuk az útvesztőt és semmi. Semmit nem találtunk. Elegem volt mindenből. Feleslegesen tettem tönkre a lábaimat. Mellém mászott egy késlégy.

-Na, ehhez mit szóltok? – mondtam a késlégy felé, gondoltam ezen át figyel a VESZETT, és elrugaszkodtam a faltól. Reméltem, hogy beugranak emlékek még azelőttről. Reméltem, hogy lepereg előttem az egész életem. De semmi. Csak az elmúlt évet láttam. Ahogy a srácok először sétálnak a Tisztáson. Az első gyűlést. Az útvesztőt. A bekötözött lábamat. És megint csak a nevem, ami ezen kívül beugrott: Newt.

Azután kinyitottam a szemem. Egy puha helyen feküdtem. Bököttül fájt mindenem, most már nem csak a lábam. De mégis, az fájt a legjobban. Azután rájöttem, hogy egy ágyban fekszek és a kóroncok gondoznak. Amikor látták, hogy felébredtem, elmondták, hogy volt egy durva agyrázkódásom, szilánkosra tört a bal lábam és a karjaimat is összezúztam. Meg hogy két hetet aludtam. Nagyon fájt mindenem. Azután Clint beadott egy adag gyógyszert és kiment. Alby jött be a szobába. Beszélgettünk. Elmondta, hogy mennyire aggódott, meg hogy Minho is sírt és csak magát hibáztatta.

-Amúgy, miért tetted? – kérdezte.

-Mert..... feladtam.

-Tudod, hogy ezzel cserbenhagytál mindenkit? Tudod, hogy ezzel hátat fordítottál mindennek, amiért eddig dolgoztunk?

-Tudom. – nyeltem egy nagyot, mert a sírás fojtogatott.

-Ha tudtam volna, hogy így szellőzteted ki a fejed, akkor bezárlak a Dutyiba.

-Tudom. – most egy picit elmosolyodtam, de folyamatosan csak az járt a fejemben, hogy mi lesz, ha soha többé nem tudok majd lábra állni. Mi lesz, ha életem végéig nyomorék leszek, és a többieknek kell majd gondozni? Most szörnyen szégyelltem magam.

-Na mindegy. Összehívtuk a gyűlést. Észre kellett volna vennünk, hogy nem vagy jól, és ebben mindenki egyet értett, kivéve Gallyt, de tudod, hogy ő mindenkit utál. Még nem zártuk le a gyűlést, majd ha felépülsz, akkor befejezzük. Addig is pihenjél.

-Mégis mi mást tudnék csinálni?

-Jól van, jól van. – Alby ment volna kifele.

-Alby. Sajnálom. – szóltam utána.

-Én is. – mondta. – Majd még jövök.

-Oké.

Ezután pihentem. Este bejött hozzám Minho. Ott könyörgött, hogy bocsássak meg neki, hogy rám kiabált aznap este. Mondtam neki, hogy nem az ő hibája, és azután Minho elkezdett sírni. Megvigasztaltam. Aztán kibékültünk. Néhány hétig eltartott még felépültem, de azután újra munkába állhattam, de nem futárként. A kóroncok azt mondták, hogy soha többé nem lehetek futár. Ez szíven ütött, de el kellett fogadnom. Végül is az én hibámból vagyok most ilyen helyzetben. Mivel nem futhattam, a Tisztáson tevékenykedtem tovább.

Azóta eltelt még egy év. Minden ugyanúgy megy, mint eddig. Sajnos még mindig nem találtuk meg a kiutat. Gally még mindig ugyanolyan kiállhatatlan. Minho, Alby és én még mindig nagyon jó barátok vagyunk. Ma délben érkezett egy furcsa srác, Thomas. Sokan csak Zöldfülnek hívják, én pedig Tommynak. Egész jófej. Összehoztam Chuckkal, az előző újonccal, most vele barátkozik. Holnap fogja Alby körbevezetni. Persze reggel, még mielőtt kinyílnának a kapuk, én is ráijesztek. Mégpedig úgy, hogy megmutatom neki, mi van kint az útvesztőben, amikor zárva vannak a kapuk. Megmutatok neki egy Siratót az ablakon át. Vicces lesz.

Vége.