Newt naplója - Az útvesztő fanfiction

1. rész

A hideg rácson ültem és furcsa sípoló hangot hallottam, ami folyamatosan ismétlődött. Minden pirosan villogott. Egy dobozszerű helyen voltam, de nem tudtam pontosan, hogy mi is az. Ekkor vettem észre, hogy nem vagyok egyedül. Voltunk jó néhányan itt. Olyan volt mintha ez a dolog folyamatosan emelkedne. Aztán hirtelen megállt egy nagy ütközés kíséretében. Velem szemben ült egy sötét bőrű, fekete rövid hajú srác. Mellette egy fekete hajú ázsiai fiú. Mellettem ült még egy sötétbőrű fiú és még voltunk páran. Egy pár percig csak ültünk. Gondoltam nem csak én félek, mert az egyik fiú pityergett is. Ekkor tűnt fel, hogy egyetlen lány sincs köreinkben, csakis fiúk. Olyan tizenéves srácok, mint én. Bár én se tudtam pontosan, hogy hány éves vagyok, sőt semmit se tudtam. Olyan volt, mintha súlyos amnéziában szenvednék. Azután beugrott egy név. Ez lenne a nevem? Newt.

Minden olyan vérfagyasztó volt. Még vártunk pár percet, de semmi sem történt. Megszólalt a velem szemben ülő sötétbőrű srác:

- Tudja valaki, hogy hol vagyunk?

Sokan nem voltak maguknál, volt, aki még eszméleténél se. Ígyhát válaszoltam én:

- Nem. - nagyon féltem, így nem tudtam mit mondhatnék még.

- Emlékszel bármire is? Hogy hogyan kerültél ide? Vagy hogy hány éves vagy?

- Nem nagyon. Csak egy szó ugrott be, ami szerintem a nevem, bár egyáltalán nem ismerős. Még a hangom is szokatlan.

- Na velem is ez van. Akkor hát, hogy hívnak?

- Newt.

- Szia Newt. Én szerintem Alby vagyok.

- Örülök.

- Van itt még valaki, aki tudja a nevét vagy valami olyasmi?

Az Alby mellett ülő ázsiai srác is bemutatkozott:

- Minho vagyok.

Egy furcsa szemöldökű srác is megszólalt:

-Nem kellene innen valahogy kimásznunk. A fejünk fölött mintha egy csapóajtó lenne.

Hirtelen mindenki felnézett és együtt kinyitottuk az ajtót. És kimásztunk. Hirtelen egy nagy zöld tisztáson találtuk magunkat, amikor észrevettük, hogy ez az egész négy nagy fallal van keretezve. Mindegyik fal közepén egy-egy nagy rés tátongott.

-Amúgy Gally vagyok. -mondta a srác, aki észrevette a doboz ajtaját.

Úgy dél körül lehetett. Úgy döntöttünk, hogy körbe nézünk. Elindultunk hát. A tisztás egy nagy négyzet alakú hely volt. Előbb megnéztük az egyik sarkot. Ott volt rengeteg birka, kecske, tehén, csirke és még egy kutya is, akit elneveztünk Vau-nak. Bár nem sokat ugatott. Azután továbbmentünk a következő sarokba. Ott nagy szántószerűség volt és találtunk néhány jó nagy zsákot tele vetőmaggal. A harmadik sarokban egy üres terület volt és a negyedikben egy erdős terület. Észrevettük, hogy minden nagy rés mellett két nagy vastag ablak van, amin csak akkor láthatunk ki, ha elhúzzuk az indákat. Ugyanis az összes fal be volt nőve növényekkel. Mindenki kíváncsi volt, hogy mi lehet a réseken túl, de senki se mert utánajárni. Azután az egész délutánt ott töltöttük. Már sötétedett, amikor hirtelen nagy robajt hallottunk. Minho el is kezdett sikítani, ugyanis nagyon közel volt az egyik réshez. És akkor a rések összezárultak, mint valami nagy kapuk. Este leültünk a tábortűz köré és beszélgettünk.

-Hahaha, hallottátok hogy ordított az ázsiai? - mondta Gally néhány másik gyerekkkel együtt röhögve..

Minho csak szomorúan ült. Odamentem hozzá.