Zoe és Rachel esténként ellógnak otthonról és graffitizni mennek. Mikor éppen a járőröző rendőrök elől bújnak el, Zoenak leesik a maszkja és egy fiú meglátja az arcát. De mégis miért volt olyan ismerős neki a srác?
Nagyon vártam már a mai napot. Most állítják ki a rajzpályázatnak a műveit. Hűvösebb volt az idő, mint amire számítottam, ezért az outfitemet át kellett alakítanom. Végül egy fehér pulcsira és egy fekete farmerre szavaztam a vans cipőmmel. Ma Ben vitt minket Rachellel suliba, mert dolga volt a városban. Bepattant Rachel az autóba és Benjamin az iskola elé fordult. Elköszöntem Bentől és karon ragadva Rachelt behúztam az iskola duplaszárnyú ajtaján. A rajzok és festmények egymás mellé voltak sorakoztatva, a bal alsó sarokban a készítő neve és osztálya, a jobb alsóban viszont a helyezés. Sok rajz volt kiállítva, ezért külön-külön kerestük a műalkotásomat. Rachel odaszólt, hogy megtalálta és mondta, hogy csukjam be a szemem.
- Imádkozok, hogy jó helyetést érjek el - a kezeim a verejtéktől áztatva takarták a barnás zöldes szemeimet, amitől a spirálom le is mosódott egy kicsit. Ettől nagy monoklik jelentek meg a látószerveim alatt.
- 3.......2...... - számolt vissza Rachel, amitől egyre jobban kezdtem izgulni - ....1!!!!! - sebesen levettem a mancsaimat az arcomról és a verejték mellé könnycseppek szegeződtek . - G*ci!!! - ordibáltam örömömben. Első lettem egy festménnyel. (Ez a művem:)
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Kilencedikben egy rajzzal indultam, azzal harmadik helyezést kaptam, ezért úgy döntöttem, hogy ebben az évben fesénnyel szállok versenybe. (A kilencedikes alkotásom:)
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A nagy öröm után a többi helyezést is átnéztük, de egyen különösen megakadt a szemem. A képen egy lány volt látható aki egy fekete kapucnit viselt és a csukjája belseje neon sárga volt, pont azon az estén viseltem ugyan olyan pulcsit, mint ez a csaj. A szeme meglepődöttséget sugárzott. A szemöldökét felhúzta és kissé összeráncolta. Ajkai elfehéredve, apró kis szünettel álltak. Ránéztem Rachelre.
- Hasonlítok ezzel? - mutattam a képre.
- Szörnyen. Valaki lerajzolt, tuti a rajongód - kezdett el viccelődni - Mi a baj? - nézett rám furcsán.
- Nézd meg jobban a képet....! - léptem egy kicsit arrébb. Pár másodpercet kémlelte, utána rémülten nézett rám.
- Ezt a pulcsid nem csak OLYANKOR szoktad felvenni? - hallottam, hogy a hangja megremegett.
- De....... - mondtam halkan, de még érthetően. Rettegve néztem le a kép jobb alsó sarkába, ahol egy név állt. Steven Clark. A suli leghelyesebb, legaranyosabb, legmenőbb, legnépszerűbb sráca, így gondolja rajtam kívűl mindenki. Az életben nem beszéltem még vele, de ez jó hírnek mondható. Egy arogáns buzi. Közel van a szekrényünk és amikor a lányokról hallom beszélni, az aztán gáz. Mindig mondja, hogy meghúztam a hétvégén xy-t. Néha még a nevüket sem tudja. Borzaztó egy alak az már biztos. Az igaz, hogy ebben az évben még nem hallottam az édes hétvégéiről egy szót sem, felőlem ez maradhat is így, annyira nem zavar. Visszazökkentem a sokkoltságból a valóvilágba, mert Rachel nagyon sikoltozott, már egy ideje.
- Zoeee! Ez órisási!! A suli legszívdöglesztőbb pasija lerajzolt!! - sipítozott.
- Azt nem vetted figyelembe, hogy ha te észrevetted a hasonlóságot a képen szereplő csaj között és köztem más is észre fogja - nézett rám, aztán leesett neki, hogy mi a szitu.
- Vagyis..... Ha észreveszik a suli ribancai, akkor eljut Steven fülébe és akkor gáz van, mert tudja a titkunkat..... Ugye? - kérdezte úgy, hogy lehessen nem is a válasz. De sajnos igen.
- Pontosan - jelentettem ki a pánik közben.
- Börtönbe fognak csukni - idegesen beletúrt a sötét barna hajába.
- Nem hiszem, hogy ezért börtönbe kerülhetünk, de akkor is nagy szarban vagyunk.
