My life

Életem legszebb napja

Már 2 hét telt el a közös esténk óta.Minden nap találkozunk a pályán,kosarazunk,beszélgetünk és egyre jobban szeretem Shawnt.Nagyon jól megvagyunk és úgy érzem,hogy ő nekem a nagy Ő.De vissza a valóságba.Reggel ismét az ébresztőm idegesítő hangjára keltemm.Gyors elkészülődtem,majd irány a suli.Reggel nem futottam össze senkivel.Mikor beértem a suliba inkább csak bedugtam a fülesemet és nem szóltam senkihez.Nem volt hozzá sok kedvem.Mikor bejött a tanár kihúztam a fülhallgatót,majd teljes figyelmemet a...... rajzomnak szenteltem.A tanár csak magyarázott és magyarázott,de persze senki nem értett belőle semmit.A tanár kizökkentve engem a rajzolásból,felszólított.Fogalmam sem volt,hogy hol tartunk,vagy hogy egyáltalán milyen nap van ma.Csak a papírra rajzolt farkassal törődtem.Mivel a tanár látta az értetlenséget ábrázoló arcomat,dühös lett és elkezdett kiabálni,hogy van e egyáltalán 1 olyan diák is aki figyelt eddig...persze 1 sem volt...De szerensére a csengő megmentett minket,és mindenki ment volna a dolgára,ha a tanár meg nem szólal.
-Hova,hova?A kicsengő a tanárnak szól nem nektek.-mondta idegesen,mire én csak ennyit válaszoltam:
-Tanárnő,ha a kicsengő csak a tanárnak szól,akkor a becsengő nem?-erre mindenki elkezdett röhögni,a tanár pedig kiviharzott a teremből.A nap többi része persze unalmasan telt,de egyik szünetben odajött hozzám Dia.
-Szia ma megyek a nagyimékhoz és tudod ők közel laknak hozzáok.Nincs kedved talizni?-kérdezte Dia,nem is tudtam,hogy arra lakik ismerőse...de na mind1...a fiúkkal akarok lenni,szóval...ahjj...
-Am,bocsi de tanulnom kell otthon,és anya azt mondta,hogy nem mehetek sehova.Se senki nem jöhet át.-mondtam.
-Hát,oké...-mondta,majd elment.Huhh...A nap többi részi uncsi volt.Mikor kucsöngettek az utolsó órámról már rohantam is a kosárpályára.A fiúk persze ott voltak.
-Sziasztok-köszöntem.
-Szia Bella.-köszöntek a fiúk.Valahogy ma nem volt kedvem annyira kosarazni...nem tudom...de azért látni akartam őket.
-Jössz kosarazni?-kérdezte Tayler.
-Hát igazából...nincs túl sok kdvem most hozzá,csak mivel nem akarok haza menni,ezért ide jöttem.-mondtam,majd lepakoltam és leültem egy padra.
-Nemár...-mondta Shawn.Én meg egyszer csak megláttam felénk jönni Diát.Jesszusom,ez mit keres itt ez az én helyem...A MI helyünk.Nehogy idejöjjön.Ilyedt képet vágtam mire a srácok furán kezdtek nézni rám.
-Bella jól érzed magad?-kérdezte Shawn.
-Ja ja minden hperszuperoké.-hadartam el nyuhodtan,de a szememet továbbra sem vettem le Diáról,aki egyébként vészesen közeledett.Majd ide ért...
-Ahm...szia Bella.Vagyis sziasztok.-mondta Dia.
-Aaa...szia.-nyögtem ki végül.
-Ő ki?-kérdezte Jason.
-Az osztálytársam...mármint barátnőm.-javítottam ki magam gyorsan.
-Dia ők itt: Tay,Jason,Adam és Shawn,srácok ő itt Dia.-mondtam.
-Örülök,hogy megismerhetlek titeket.-hát én nem örültem neki.
-Mi is.-mondta Adam.
-De Bella te nem azt mondtad,hogy nem mehetsz sehova?-érdeklősött Dia.
-De...én aaa...anya azt mondta,hogy sétálhatok egy kicsit és én inkább idejöttem.-hazudtam.
-Ja..oke.-mondta Dia.
-Van kedvetek kosarazni?-kérdezte Adam.Nem akartam,hogy Shawnnal összzemelegedjenek,tehát muszáj lesz kosaraznom.
-Nekem van.-hangzott a válasz Diától,majd a többiek rám néztek,mire bólintottam.Én,Shawn és Jason voltunk egy csapatban.Adam,Tay és Dia pedig a másik csapatban.Dia nem rossz kosaras...1 kosarat sikerült Diának dobnia.De a végeredmény így is 5-1 lett.Én eléggé kifáradtam,ezért vízért mentem,majd ittam és megláttam Diát Shawnnal beszélgetni,mire görcsberándult a gyomrom.Láttam milyen jól nevetgéltek és,hogy milyen hamar összehangolódtak.Mi már vagy 3 hete ismerjük egymást és minden nap találkozunk.Ő meg csak idejön és mintha 1000 éve ismernék egymást...Ahh...Nem volt kedvem őket nézni ezért inkább leültem a földre,a pálya szélére,és háttal a kosárpályának nézelődtem.Egyszer csak egy forró könnycseppet érzek meg az arcomon.Nem volt kedvem letörölni.Én sem tudtam,hogy mért sírok,csak sírtam.Némán,egyedül.A többiek meg beszélgettek.De egyszer csak leült mellém valaki.Tay volt az.
-Hát te?-kérdeztem.
-Hát én jöttem megnézni,hogy mi van veked.-
-Azt hittem elvagytok Diával.-mondtam még mindig a semmibe bámulva.
-Mi?Miért lennénk meg olyan jól Diával?-
-Mert ő szép és tud focizni,meg egy ici picit kosarazni,és biztos,hogy az összes fiúnak ő fog kelleni.-
-Te is szép vagy,sőt még 1000 szer szebb, mint Dia és te meg verhetetlen vagy kosárban.Vicces vagy,okos,néha kedves.-
-Kössz...-mondtam.
-Na jó nagggyon kedves vagy.-mondta majd átölelte a vállamat én pedig a vállára hajtottam a fejemet.Erre én felé fordultam és ő meglátta a sírás nyomait.
-Mi a baj?-kéedezte.
-Semmi.-
-Bella...-
-Ez amit mondtam.Nézd meg máris úgy viselkedik Shawnnal mintha 1000 éve ismernék egymást.-akadtam ki.
-Ja hogy tetszik Shawn.-vigyorodott el.
-Nem is.-duzzogtam.
-De de.-
-Neemm..csak....csak...nem tudom.Még nem voltam szerelmes.Azt se tudom,hogy az milyen.-vallottam ve neki.
-Nehogy már.Még sosem voltál szerelmes?-
-Nem.-
-Azt ne mondt,hogy még nem jártál senkivel.
-Pedig nem....Sőt tudok jobbat.Még az első csókom sincs meg.-
-Miiii???Egy ilyen lánynak,mint te?-lepődött meg Tay.
-Hát az összes osztálytársam utál valamiért és tavaly...még nem voltam ennyire vékony és mindig piszkáltak ezzel.Bár mióta lefogytam azóta sem változott semmi.Ugyan úgy beszólogatnak még ezért.-
-Ezek nem normálisak.Komolyan ezek nem lának???Vagy mi?Gyönyörű vagy és vicces.Csak velük lehet a baj.-erre elnevettem magam.
-Köszönöm.-mondtam neki,majd átöleltem és ő is visszaölelt.Így ültünk egy ideig.
-Ja és Shawn pedig...sosem láttam még ilyennek.Mikor veled van egyszerűen elveszed az eszét.Biztos hogy szerelmes beléd.Ahogy elmész egyből elkezd áradozni rólad.Shawn sosem szokott így viselkedni.Egy lánnyal sem.Pedig hidd el sok lánnyal fut össze nap mint nap.Ami pedig Diát illeti...nem akar vele rosszba lenni,mert azt hiszi,hogy jóban vagy vele.Tehát mindent csak érted csinál.Fogd már fel.-hangzott Tay monológja az igaz szerelemről.
-Olyan vagy mintha a bátyám lennél.-mondtam mosolyogva.
-Nekem pedig olyan mintha te lennél az én egyetlen hugicám.-mondta Tay.
-Vissza kéne menni.-mondta Tay.
-De nem akarok,úgy se kerestek eddig.-
-Naaa gyere.Shawn már biztos azon agyal,hogy miért nem megyünk oda.-
-Akkor mért nem jön ide?-
-Mert Dia egy nagy story közepén van.-
-Hurrá...-
-Gyere már.-
-Ahh...jó.-mondtam,majd odamentünk hozzájuk és Tay átkarolta a vállamat a többiek meg kérdőn néztek ránk.Shawn szemében értetlenség és düh csillogott.
-Hát ti meg hol voltatok?-kérdezte aggódóan Shawn.
-Beszélgettünk.-mondta Tay.
-És mégis miről?-
-Valamiről.-mondtam.
-Mi ez a nagy összhang?-kérdezte Adam.
-Megtaláltam a bátyámat.-mondtam vigyorogva.
-Hogy midet?-kéredezett vissza Jason.
-Már olyan,mintha Tay a bátyám lenne.Látod még becenevet is adtam neki.-vigyorogtam.
-Ő pedig az én pici hugicám.-
-Nem vagyok pici.-
-De nálabb kisebb vagy.-
-Ahhh jó...-
-Bella,beszélhetnénk,négyszemközt?-kérdezte Shawn.
-Miről?-
-Majd elmondom.-mondta,én pedig Tayra néztem,aki bólintott és leültem a pálya szélére Shawnnal.
-Mi az?-kéredeztem nem éppen kedvesen.
-Veled mi van?-kérdezte.
-Semmi.
-Aha én meg hülye vagyok.-
-Semmi...csak olyan jól kijöttök Diával,mintha már 1000 éve ismernétek egymást.
-Nem akartam vele rosszba lenni,mivel a barátnőd.-
-Nem a barátnőm...-
-Ohh..bocsi...nem tudtam.-
-Hagyjuk...-
-Hé,mi a baj?-
-Semmi.-
-Bella,látszik,hogy sírtál.-
-Na és ha igen?-
-Elmondod?-
-Nem valószínű.-
-Kérlek,tudod,hogy bennem megbízhatsz.
-Olyan,jól kijöttök Diával,menj és beszélgess inkább vele...-
-Nekem te vagy a legfontosabb.-mikor ezt kimondta Shawn azt hittem kiesik a szívem a helyéről.
-Nézz már rám.-kért Shawn,de mivel nem tettem meg,ezért megfogta az állam és felemelte a fejem,ezzel kényszerítve,hogy a szemébe nézzek.
-Ő sokkal szebb,jó az alakja,tud focizni,kosarazni is egy kicsit...és egyből kijöttetek egymással.-mondtam szomorú hangon.
-Te milliószor szebb vagy,mint ő,nem ismerek nálad jobb kosarast a világon,vicces vagy,gyönyörű és okos.Tökéletes vagy számomra...be kell vallanom valamit..........................amint megláttalak,tudtam,hogy te más vagy,.....amint szarrá vertél kosárban,azonnal elképedtem.Más lányok nyavajogtak volna,hogy letört a körmük,de te kimertél állni ellenem...és mióta megismertelek,azóta csak rád gondolok....nem tudlak kiverni a fejemből...nem mintha akarnám.Te vagy a legjobb dolog az életemben és nálad szebb,okosabb,viccesebb,cukibb lány nem létezik a világon..............Szerelmes vagyok beléd.-mondta Shawn,a szívem pedig őrülten kalapált egész végig,éreztem,hogy elpirultam.Erre vártam...Ő is szeret engem.Ahhw.Csak bámultam rá...teljesen ledermedtem...mozdulni sem bírtam.
-Mi az?-kérdezte aggódva.-Te nem úgy szeretsz?...Mit is képzeltem még csak 2 hete ismerjük egymást,és máris belém szeretnél...?Sajnálom...felejtsük el...vagy...-folytatta volna tovább,de én befogtam a száját.
-Fogd már be.-mosolyodtam el.
-Attól féltem,hogy te nem úgy szeretsz,ahogy én téged...de most ismerted be,hogy te is úgy érzel,ahogy én.....én is szeretlek.Igen úgy...szerelmes vagyok beléd.-mondtam,mire kikeredtek Shawn szemei.Levettem a kezem a szájáról,de ő még mindig csak rám bámult.
-Most megint ezt játszuk?-kérdeztem nevetve.
-El sem tudod képzelni,hogy milyen boldoggá tettél.-mondta őszintén mosolyogva,majd egyre közelebb hajolt hozzám,lenézett a számra,majd megnyalta ajkait.Ahj...nem bírom már kivárni...csókolj már meg!-gondolkoztam.Lassan lenyúlt a derekamhoz,majd közelebb húzott magához,egyre közelebb hajolt,már csak fél centi volt köztünk...,majd lassan megcsókolt...életem első csókja...szenvedélyes,forró és édes volt.Érezni lehetett,hogy milyen régóta vár erre.Puha ajkai engedélyt kértek,hogy behatolhassanak a számba,amit megadtam.Levegő hiányában váltunk el egymástól,megöleltem őt,mire ő visszaölelt.Így ültünk egy ideig,aztán odamentünk a többiekhez.
-Na mizu?-kéredezte perverz vigyorral Tay.
-Semmi.-mondtam unottan.Jól tudtam álcázni...igazából majd kiugrottam a bőrömből.A pillangók csak úgy verdestek a gyomromban.Dia Shawn felé kezdett menni.Ahhjj muszáj elrontani a napomat?
-Hol is tartottunk?-kérdezte Dia vigyorogva.
-Nem érek rá.-mondta Shawn,majd közelebb jött hozzám.
-Miért is nem?-kérdezte Dia flegmán.
-Jobb dolgom is van,minthogy veled beszélgessek.-mondta flegmán.
-Mint például?-kérdezte Dia idegesen.
-Az nem tartozik rád.-válaszolt Shawn,erre Dia megsértődött és otthagyott minket.
-Na ezt se látjuk többet.-mondta nevetve Tay.
-Remélem is.-mondtam halkan.
Akkor...ti...most...ugye...tudjátok...khm...Hmmm???-érdeklődött Tay.
-Igen.-mondta Shawn,mire akaratlanul is elmosolyodtam.
-Mivan?-kérdezte értetlenül Jason.
-Áhh semmi semmi...khm életem legszebb napja...mindegy is.-mondtam halkan.
-Hogy mivan???-akadt ki Adam.
-Semmi...hagyjuk...úgy sem értenétek.-mondtam...

Helóka!Bocsika a sok kihagyásért,de most már itt vagyok.Már írom a kövi részt,addig is puszi mindenkinek😘.
By:Az író