Versek

A hang

A szerelme is csupán
Egy múló állapot,
De egyszer mindeki
Átiléli azt a bizonyos napot.

Mikor a szived
Mely boldogságtól teli,
Egy mély törrel
Onnan mindet kiűzi.

Nincsen már nevetés
Se becézgető szavak,
Vagy erős karok,
Hogy oltalmazzanak.

Ráfogsz majd jönni
Az élet nem habos torta,
Mert a maró fájdalom
Rajta a sok gyertya.

Minden egyes láng
Mi kialszik lassan,
Az életedből majd
Egy emlék elillan.

S gondolkozol majd
Mi az a bldogság?
Egy igaz dolog
Vagy csak hazugság talán?

Végső fájdalom
Mardossa a lelked,
S egy kis hang suttogja
Dob el az életed.

A szíved üres
S nincs eröd arra,
Hogy küzd ellene
Ne menj a halálba.

De a hang erős
S egyre hangosabb,
Ezzel éri el
Hogy megtedd mit akar.

És meg is teszed
Nem habozol hát,
Kezedben a fegyverrel
A túkör előtt állsz.

Marokra fogod
Kattan a kakas,
S abban a pillanatban
Meghúzod a ravaszt

Holtan zuhansz
A szoba közepére,
Hol a fehér szönyeget
Véred festi be.

A hang győzöt
Elérte a célját,
Kioltottam végleg
Életem szikráját.