Út

517 48 1
                                    

Gyenge lelkem
A testem foglya,
S csak arra vár,
Hogy valaki kihozza.

Pittyegő gép
Jelzi az életet,
Majd egy hangos sípszó
Indít el könnyeket.

Kinyitom a szemem
Majd meglátok egy utat
Amin az ösvények
Kétfelébágaznak.

Egyik a fénybe
Másik a sötétbe,
Melyik legyen az
Amin elindulok végre.

Csábít a fény
Mely meleget áraszt,
De mégis inkább
A sötétség a válasz.

Az út hideg és komor
Sivár és kietlen,
De egyszer csak egy alak
Jelenik meg előttem.

Ő az tudom
Kitől retteg mindenki,
Ő az ki a lelkeket
Magával viszi.

Itt a lelkem
Íme neked adom,
S egy csókot kérek csupán
Ennyi a kívánságom.

A csókja hideg
Mégis mámorít,
S karajaival szorosan
Magához szorít.

A lelked az enyém
Mostmár örökre,
S ezze a csókkal
Hozzám vagy kötve.

Mosollyal bolintok
Boldogan neki,
Majd kézenfogva kezdünk
Tovább haladni.

Az ut vigyen bárhova
Mostmár nem félek.
A halállal az oldalamon.
Nagy bolgogan élek.

VersekWhere stories live. Discover now