|SZÜNETEL| I'm so lonely without you...

1.fejezet Eltört Álarc

A nevem Lia, 18 éves gimnazista. Egy egész kis falvacskában élek, egy igazán gyönyörű hely, egy hatalmas kör alakú tó mellet ahol tökéletesen látni a naplementét. Viszont a közelben csak egy álltalános iskola van amit kijártam, szóval ha tovább akartam tanulni a mellettünk délre fekvő városba, Oyma-ba kell bejárnunk vonattal. Ez amit persze nem bánok, hisz túl unalmas ez a falu, hiányzik az izgalom, és mindig csak ugyan az történik. Nem sok barátom van a régi sulimból akik egy iskolába jöttek velem, csupán kettő, Hiyori és Shuu, Shuu osztálytársam is lett. Nagyon örülök hogy ők vannak nekem.
Egy reggel készülődtem iskolába, sietnem kellet, nehogy lekéssem a vonatot. Hirtelen a nagypapám hangját hallottam
-A vonat nem vár,... Elindult már,.. - énekelte
-Komolyan?!?!! - kiabáltam el magam.
-Ha sietsz, akkor talán nem. - mondta nagyapa, nagy mosollyal az arcán.
Kirontottam a szobámból, még csak a fél zoknimat sikerült felúznom, de már kint totyogtam a teraszon, le a lépcsőn, közben egy piritóst rágycsálva reggeli gyanánt. Kiszaladtam az állomásra, szerencsére még pont behuppantam, viszont hely már nem volt, állnom kellet. Bedugtam a fűlhalgatót, és ellazulhattam a zenére.
Nem sokkal megérkeztem a városba, és siettem is az iskolába. Pár percel hamarabb érkeztem csengő előtt.
-LIIIAAAA!!
-Huh..? - fordultam hátra
-Nem jöttünk egy vonattal.. Mondta Hiyori kicsit durcásan
-Oh igen, nem keltem fel az ébresztőre, bocsii- mondtam kínos mosollyal.
-Nem baj, nem baj, de ha megint egyedül kell ülnöm Shuu hülye fejével, mindenkit megölök a vonaton. - mondta, miközben próbált gonosz fejet vágni
-Hahaha, túl aranyos vagy ahoz! - mondtam, majd megsimogattam a fejét mint a kiscicáknak.
-Engem soha nem simogatsz így.. toppant be mellénk Shuu.
-Majd ha jó fiú leszel! - mosolyogtam egy nagyot.
Közben megszólalt a csengő.
Az órák unalmasan zajlottak, néha-néha Shuu küldött pár grimaszt rám hogy nevettessen. De.. Valami mindig elterelte a figyelmem. Egy másik osztálynak testnevelés órája van, és az ablakból figyeltem őt.. Hiro, a baseball csapat kapitány... Annyira aranyos, és kedves. Fogadok hogy naponta 5 lány szerelmet vall neki. Mióta csak elkezdtem az iskolát, belé vagyok zúgva. De nem vagyok az a fajta lány, aki képes lenne a szerelemről beszélni. Mármint a szerelem szerelemről nem tudok, de a sci-fi és horror könyv szerelemről már órákon át tudnék beszélni.
Ezen gondolataimat a kicsengő szakította meg, vége ennek a napnak is.
-Liii-aaa-szólt Shuu.
-Nem jössz? Vagy megint másik vonattal mész? - kérdezte
-Bocsii, el kell vinnem az igazolásomat az ofőnek.
Igérem holnap már oda és vissza is együtt megyünk - tettem össze a kezem.
-Hhaajj, jólvan, de Hiyori nem fog neki örülni. Meg fog folytani.
-Tudom, tudom, majd veszek neki valamit.
-mivel tudnád kibékíteni? Kérdezte
Összenéztünk és egyszerre mondtuk:
-Csoki
-Csoki
Elnevettük magunkat, végül elköszöntünk.
Elkezdtem fel alá járkálni, hogy megtaláljam az ofőt, aki persze sehol sem volt. A takarítónők már végezték a dolgukat, éppen felmostak az eggyik lépcsőnél. Persze, mindenki tudja milyen kétballábas vagyok, hát persze hogy felcsúsztam, próbáltam kapaszkodni amibe csak tudtam, de pont rossz tárgyba.. Magába a felmosó vödörbe, ami kiömlött. Elfeküdtem a padlón. Az egyik takarítónő felsegített.
-Nem ütötted meg magad nagyon? - kérdezte aggódóan.
-Nem, nem, csak egy kicsit elázott a ruhám. Mondtam
Nincs más választásom, el kell mennem kicserélni az egyenruhát a tesi ruhára.
Gyorsan elvonultam ruhát cserélni. Már egy diák sem volt a suliban. Hirtelen megláttam az ofőt felmenni a lépcsőn, hát utánaeredtem az igazolással a kezemben. Próbáltam keresni a szememmel melyik terembe mehetett be. Eltűnt. Sorra kell néznem a termeket. Egytől eggyig bekopogtam és benyitottam de sehol, kezdem azt hinni csak képzelődtem. Folytattam a terem kinyitásokat, egyetlen egy terem maradt a folyosó végén. Benyitottam, de valami olyan volt ott amit nem akartam látni.
Hiro.. Az inge feltűrve, vágások a karján amik véreztek, kezében egy borotva penge, padok felrugva, cuccai szétszórva, a függöny le volt tépve, a szeméből könny folyt. Tágra nyílt szemekkel nézett rám. Hirtelen felált, és csak bámult rám. Egy szó sem bírt kijönni a számon.. Lebénultam. Már csak arra gondoltam, vajon mi lesz ezután.