Sunrise [✔]

5. Sunrise

- Hyungwon...?

- Tessék?

- Köszönöm. - ült fel Hoseok, és rámosolygott a másikra.

- Micsodát?

- Hogy itt vagy. Nekem. - a magasabb feltolta magát, és visszamosolygott a barátjára.

- Már akkor tudtam, hogy barátok leszünk mikor Kihyun hajába kented a homokot. - nevette el magát. Hoseok lehajtotta a fejét és közelebb ült a fiúhoz. Felnézett az egyre erősebben sütő napra, és halkan felnevetett.

- Emlékszel Seulgira?

- Hogyne emlékeznék. - lepődött meg Hyungwon. - Olyan aranyos pár voltatok. Mint egy álompár. Folyton nevetettek, ölelkeztetek, és a kutyamenhelyen randiztatok. Nem is értem miért mentetek szét. Azt hittem én adlak össze titeket. - bökte oldalba a magasabb a fiút.

- Azóta is néhány ruhámnak ázott kutya szaga van. - nézett ismét le. - Tudod...Seulgi és én hihetetlenül boldogok voltunk. De aztán...kinyílt a szemem, és az eddig elnyomott érzelmeim hirtelen feltörtek.

- Hogy érted?

- Ki is felejthetné el a Chae Hyungwonnak szánt rajongói leveleket, és csokikat Valentin-napon? És azt az édes lányt, aki majdhogynem sírva vallott szerelmet? - vigyorodott el Hoseok.

- Régi szép idők. - nevetett fel a másik. - De mégis, fájtak.

- Miért? - értetlenkedett az idősebb.

- Pont annak az embernek nem kellettem, akit a legjobban szerettem. - sóhajtott fel Hyungwon. Hoseok lehajtotta a fejét, és a barátja elé térdelt.

- Tudni akarod miért szakítottam Seulgival?

- Nem fejtetted ki az előbb, hogy mire vonatkozott a kérdésed.

- Épp azt csinálom, te béka. - fogta meg a kezét.

- Féltékeny voltam. Az összes volt barátnődet meg tudtam volna fojtani egy kanál vízben, mert ők hozzád érhettek úgy, ahogy más nem. És Seulgi...segíteni akart nekem miután szakítottunk, hogy észrevegyél. Mert szeret... - épphogy kimondta volna Hyungwon az idősebb ajkaira tapadt, majd a rövid, de heves csók után egymásnak döntötték a homlokukat.

- Én is szeretlek, Shin Hoseok.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~END~~~~~~~~~~~~~~~~~~