California's Wolves

2.

Befelé sétáltam a temetőbe, Nolan jött mellettem. Mikor megláttam a helyet, sírni kezdtem, hisz csodálatos volt. Minden teli volt fehér rózsákkal és liliomokkal. Nolan megfogta a kezemet és adott egy zsepit.
-Köszönöm. -mosolyogtam rá.
Nolan egyébként régóta tetszik nekem, de remélem, hogy ő nem tud róla.
A székek előtt állt három lány, akiket nem ismertem.
-Lydia Martin-nyújtottam kezet a szőke lány felé.
-Lili Reinhart vagyok, ő pedig-mutatott a fekete hajú lányra- Camila Mendes..
-Én pedig Madelaine Petsch.-mutatkozott be a vörös hajú lány is.
-Ti is Allison temetésére jöttetek?
-Igen, Alli régi barátnői vagyunk, együtt jártunk a fősulira, azóta pedig gyakran jártunk el együtt. -magyarázta Camila.
-Oh tényleg, szerintem mesélt rólatok.
-Szörnyű tragédia. -törölgette a szemét Madelaine.
-Igen, Allison volt a legéletvidámabb lány, akit valaha ismertem. Ugye mi mind együtt lakunk és All volt az, aki tényleg mindig a legpozítívabb volt.
-Hát az biztos, mellette sose unatkoztunk a koleszban. -lépett oda hozzánk egy lány, akit szintén sose láttam még.-Oh, ne haragudj..Ashleigh Murray.
-Lydia Martin.
-Lydia, gyere. Készülj fel a beszédedre. -tette kezét a derekamra Nolan.
-Most mennem kell, de majd még találkozunk lányok.
-Szia Lydia.

-Nolan ez nem fog menni, képtelen vagyok Allisonról beszélni sírás nélkül. -álltam meg egy pillanatra és elengedtem a kezét.
-Lydia.. te vagy a legerősebb lány, akit valaha megismertem. Ha szeretnéd, ott leszek melletted. -fordított szembe magával és két kezét a vállaimra tette.
-Hogyan?
-Hát, ott állok majd melletted és fogom a kezedet.
-Köszönöm.

-Szeretném felhívni Lydia Martint, hogy mondja el a legszebb gondolatait Allisonról.
Lassan bírtam csak felállni, de Nolan végig ott volt mellettem és támogatott. Kijött velem és valóban fogta a kezemet.
-Allison volt számomra az a lány, aki bármennyi titkomat meg tudta őrizni. Ha bármi nyomta a szívemet, sose kellett egyedül megbírkóznom vele, Alli mindig ott volt és magától észrevette, hogy baj van. Ő segített rájönnöm arra is, hogy szerelmes vagyok Nolanbe. -pillantottam elmosolyodva a mellettem álló fiúra.- Allison nélkül fele ennyit se érne az életem, minden napomat beragyogta. Azért jött arra a helyre és azért szállt szembe velük, hogy megmentse az életemet. Értem jött, mikor meghalt. A legszörnyűbb számomra pedig az, hogy nem tudtam elbúcsúzni tőle, de Scott elmondta, hogy az első kérdése az volt, hogy megtaláltatok-e és, hogy biztonságban vagyok-e. Ezzel döbbentett rá arra, hogy ki is volt ő valójában, és én így gondolok rá vissza. Azt szeretném, hogy ti is úgy emlékezzetek Allison Argentre, mint egy angyalra. Alli nem egy lány volt, aki meghalt. Ő egy földre szállt angyal volt, aki azért jött Bacon Hillsbe, hogy boldogságot és fényt vigyen az életünkbe. Te vagy az én hősöm, drága Allison. -néztem fel az égre elmosolyodva.- És rettegtem attól, hogy el fogom sírni magamat eközben, de nem kellett visszatartanom a sírást, végre el tudtam dönteni magamban, hogy az Allisonnal kapcsolatos emlékeim nem a sírásra kényszerítenek, hanem a mosolygásra. De az örökös hiánya sajnos megfoszt attól, hogy olyan ragyogóan tudjak mosolyogni, mint ahogyan ő tette.

Melissa az első sorban zokogott, Malia és Hayden mellette úgyszintén, de még a fiúk arcán is látszódott a meghatottság. Gabe és Stiles egymás mellett ülve próbáltak megnyugodni.
-Ez nagyon megható volt Lydia. Köszönöm szépen. -állt fel Chris és körbe nézett. -Mindenkinek köszönöm, hogy eljöttetek és közösen vettünk búcsút a gyönyörű angyalkámtól.
Ekkor láttam csak meg a koporsó tetejére állított fényképet.