Mostmàr kopogàs nèlkül kinyitottam az ajtót. Tanàr ràm sem hederit. Valamit irkàl a naplóba. Hàtul, az ablak melleti üres padban ültem le. Kivettem a telefonom az asztalra. Körmömmel elkezdtem kopogni, mikor a tanàr elkezdte az unalmas, de hosszú óràt. Elôvettem egy füzetet, meg egy ceruzàt ès firkàlgatni kezdtem. Közben elkalandoztak gondolataim. Vàrjunk csak?! Riky mit keresett a sulimba?? Nem is ide jár, vagy remélem nem fog ide járni. Gondolataimat a telefonom rezgèse szakitotta fèlbe. Feloldottam a kódot ès megnèztem mit kaptam, egy messenger üzit Patriktól. "Helló kislàny" Mivel elèg unalmasnak tarottam az óràt igy vissza irtam.
È.:Szia!
P.:Mizujs?
È.:Sulizok, ott?
P.:TV-zek, szeretnèl velem össze futni suli utàn?
È.:Nem, sietnem kell haza.
P.:Hmm, micsoda egy "jó" kislàny vagy te.😋
È.:Èn nem azt mondanàm, hogy jó vagyok.
P.:Nem is baj az!😏Kicsöngettek. Rànèztem a kèsz rajzomra, hàt valahogy igy sikerült.
Bele dobtam a tàskàmba a füzetet, ceruzàval együtt, majd kivonultam a folyosóra. Oda sem nèztem ès feloldottam a kódot, hogy visszairjak Patriknak.
È.:Nem érek rá suli után.
Kilèptem a chatból ès a fülembe tettem a füllhallgatót ès zenèt idnitottam, max hangerôn. Skillet-töl a "Feel Invincible" szaggata dobhartyàbam. Valaki kiràntotta a fülemböl a mennyei hangokat, kezdtem volna kàromkodni, de meglàttam az igazgató úr dühös arcàt.
Ajajj... Ennek nem lessz jó vége.
YOU ARE READING
Az Örökbefogadott
Romance*Átírás alatt* Hanna egy fiatal lány, aki a nagyszüleivel èl, akik minnèl előbb meg akarnak szabadulni az unokájuktól. A lány útját keresztezi egy règi szerelem. De Hanna inkább a nevelő apja iránt táplál èrzelmeket. Hannát suliból suliba rángatják...