A történet középpontjában egy 17 éves Lisa nevű lány áll. Egy amerikai kisvárosban él, tipikus átlagos tini. Vagyis tini volt, amíg egy nyaralás alkalmával át nem élte élete legszörnyűbb élményét. Amelyből még most sem sikerült 100%osan kigyógyulnia...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hát itt volnánk. Megint egy lépéssel az új kezdet előtt. Vagy talán mégsem annyira új? Igen. Lehet kicsit túlgondoltam megint. Hiszen a szereplők, egy helyszínnek adott. De vajon más történet lesz?
Hát akkor lássuk! Kitártam magam előtt egy rozzant, az évek alatt rozsdássá vált kétszárnyú ajtók és beléptem. Újra itt, de már más emberként. Gondoltam magamban amint megláttam magam előtt egy színesnél színesebb ruhába öltözött, mosolygó, ölelkező, csacsogó embertömeget. Nem tettem két lépést sem, de láttam, ahogy a kígyóz tömegben próbálnak utat törni maguknak egy barátaimnak. Én pedig mosollyal az arcomon elindultam felé feléje, miközben megállapítottam, hogy semmit nem változott. Sam mint mindig inget viselt egy fekete farmerral amiben lazának de igazán vonzónak látszott. Mellett a szinte futva érkező Annaszokása híven kőd felett érő szürke skóvát viselt egy virágmintás felsővel és virágkoszorú hajpánttal, akár egy erdei tündér. De Liliről sem feledkeztem meg, az én állandóan feketébe mégis stílusosan öltözött barátnőmről. A pénzverde általában szűk fekete farmert, egy igazán dögös tűzvörös fekete ruhát viselt, amit tökéletesen passzoló rúzzsal felszólított minden irigykedő tini és minden facér srác figyelmébe. Na és egy híres neves Jason ... Minden Charlottesville-i lány álma, persze miket a barátait kivéve. A legtöbb egy laza kék farmert és egy egyszerű zöld pólót viselt, de rajta még ez különösen jól mutatott.
Míg én egy gondolataimmal voltam elfoglalva, addig ők már rág ideértek és mindenki ezerszer megölelt. - Hahó Lisa! Már megint egy fellegekben jársz? - kérdi Sam egy világméretű mosoly társa. - Bocsi, csak elgondolkodtam ... Mint mindig ...- természetesen ez után mindnyájukból kitört a nevetés, hiszen ismernek. Tudják, hogy hajlamos vagyok elmerülni a gondolataimban. A kacagást követően Lil szomorú tekintete a lelkembe ... Tudom, mit akar kérdezni ... - Még nem ... - mondom halkan, mintha tudnám, hogy bármikor meghallgassa. Miután kimondtam Lilnek még egy nagy ölelés keretein belül jól van magához szorítva, mintha erőt akarna adni. Amire nagy szükségem volt akkor ...
