A L B Í N Ó | ✓

TIZENHARMADIK

• Tizenharmadik fejezet •

E P E R

• C s ü t ö r t ö k •

Ma vagyok itt öt napja. Kristófról kedd óta nem hallottam semmit se. Talán tényleg annyira megharagudott rám, hogy komolyan gondolta azt, hogy itt hagy megrohadni.

Annyira félek, szinte paranoiás lettem. Rettegek, hogy bármelyik pillanatban kicsapódhat az ajtó, én pedig ki leszek ráncigálva innen, majd egy öreg perverz férfi elvisz magával, és örömlányt csinál belőlem.

A koszos matracon kuporgóm, lábaim védelmezően testem elé raktam, szorosan átölelem őket. Kezdek kiszáradni, és hétfő óta se ettem egy falatot se.

Tegnap, amikor Boros jött hozzám, megengedte, hogy elmenjek pisilni, ott sunyiban ittam egy kis csap vizet, ami igazából már sárga volt a sok kosztol benne.

A hasam hangosan felkordul, a szám száraz, és még szédülök is. Ha ma nem kapok ételt vagy vizet a holnapi napot nem fogom túlélni.

Egyre gyengébb vagyok, már a lábaimra is alig bírok állni. A testem kezdi a zsírom felbontani, aminek az a következménye, hogy kezdek a súlyomból veszíteni.

Más körülmények között még örülnék is neki, hogy az a pár felesleges kiló lemegy, de nem így. Még sírni se tudok, nincsenek könnyeim. Végig anyuék járnak a fejembe. Anyu már biztos beleőrült, hogy nem tudják mivan velem. Apu biztosan próbál anya előtt erős maradni, de ő is biztos majd meghal az aggodalomtól.

Arcom lábaimba fúrom. Olyan rosszul vagyok, hogy kezdek csillagokat is látni. A gyomrom furcsán görcsbe áll. Lassan be és ki fújom a levegőt, nehogy hányjak.

Már kint besötétedett, vagyis nincs sok esély rá, hogy ma még egyáltalán valaki jönne hozzám.

Lelkileg felkészülök arra, hogy éhen fogok halni, vagy éppen szomjan.

Lomhán a nagyon kényelmetlen matracra dőlők. Kezeim a fejem alá teszem, így valamennyivel kényelmesebb feküdni. Testem tombol, remegek, hevesen veszem a levegőt. Nyugi Eper, minden rendben lesz

Vagy egy órát még fekszem, a plafont bámulva, és a családomra gondolva.

Álmomból egy hangos zaj riaszt fel. Gyorsan ülő pozícióban pattanok. A szobám ajtaja tárva nyitva, melyben egy gonoszan vigyorgó Boros áll. Kezében egy durva szálú kötelet szorongat. Elkap a félelem.
- Megjött a vásárlód - közli velem, majd hozzám lép. Én gyorsan hátrálok, ám a fiú gyorsan és erősen csuklóm után nyúl, amit ügyesen el is kap. Durván felrángat a matracról, én sikítok, rugdalózóm, de semmit nem érek el vele, azonkívül, hogy kapok egy nagy pofont. A hirtelen fájdalomtól felsikítok.

• P é n t e k •

Izzadtan nyitom ki a szemeim. A szívem majd kiugrik mellkasomból, a levegőt nehezen veszem. Óvatosan felülök. Rosszat álmodtam.

A szobát az redőnyön áttűző nap világosítja be. Kintről hallom a madarakat. Tuti  kint van vagy 30°C.

Kezdődhet egy újabb nap. De legalább az éjszaka nem haltam éhen.