Egy srác feljegyzései

Prológus

Augusztus 23., hétfő

A bátyám mondta, hogy kezdjek naplót írni, mert így sokkal jobban fogom látni a hibáimat. De én még mindig nem értem, fiú vagyok, minek írják naplót?
Az érzéseimet nem egy könyvben kéne kiadnom, hanem abba, amit szeretek, mint a foci. De azt gondolom, hogy a bátyám csak jót akar nekem, ezért elkezdtem.
Jaj, elnézést, el is felejtettem bemutatkozni: a nevem Paszkál Dávid, 15 éves, barna hajú, zöld szemű és 174 cm magas, normál alkatú srác. A szüleim nagyon elfoglalt emberek, ezért átköltöztem a bátyámhoz ezen a nyáron. Úgyis közel van a lakása a sulihoz, ahová felvételiztem.
A Kertész Antal Gimibe jelentkeztem, ami egy tandíjas suli, vagyis nem csak a tudásom miatt vettek fel, ha értitek mire gondolok.. Paszkál Ákos a bátyám, egyetemre jár, ügyvédnek tanul. Paszkál Gabriella, a nővérem, pedig végzős abban a suliban, amibe engem is felvettek. A nővérem a szüleinknél lakik, ez az egyik oka, hogy elköltöztem, hiszen tudhatjátok, milyenek a nővér-öcsi veszekedések.
Meg persze menőbb nem a szüleimmel lakni.
Mint már említettem focizom, de csak hobbi szinten. Régebben még hokiztam is, de az már a múlté.
Az érzés, hogy nem a szüleimnel lakom, nem sokban különbözik attól, mint amikor együtt laktunk, mert mindig utaznak és nagyon elfoglaltak. Viszont itt van nekem a bátyám, aki már kis korom óta a példaképem. Tudom, hogy a szüleimet érdekli, mi van velem, de nem annyira, mint amennyire a munka.
Ákos sokat dolgozik, hogy ne kelljen állandóan pénzt kérni a szüleinktől. Csak azért hagyta, hogy odaköltozzek, mert a szüleinkkel nincsen jóban.
Nagyon nem ért egyet azzal, hogy elhanyagolnak.
Csak a péntek esti vacsora a fix program, hogy legalább az meg legyen. Ott is általában csak én, a bátyám és a nővérem vagyunk jelen.
A nyári szünetem eddig jól telt: találkoztam a barátaimmal és persze a barátnőmmel is, aki most éppen a szüleivel Spanyolországban nyaral.
Most az új osztályom találkozójára kéne koncentrálnom. Eddig elsőtől nyolcadikig sok suliba jártam a költözések miatt. Úgyhogy ez most egy igazán nagy mérföldkő az életemben, hogy egyetlen gimibe fogok járni négy évig és persze, hogy talán életre szóló barátságokat is köthetek, már ha sikerül.
Ennek ellenére nem igazán izgulok, mert eddig sok emberrel találkoztam és jól tudok barátkozni. Tudom hogy ez most más lesz, hiszen évekig leszünk együtt.
Legalább ismerem a sulit a nővérem miatt.
Az osztályfőnököm neve Rácz Péter, aki a nővérem szerint az egyik legjobb fej tanár.
Akkor hát a lakásunkról: Budapesten, a Móricz Zsigmond körtér mellett, egy öt emeletes társasházban lakunk, a negyedik szinten. Plusz az ötödik szint is a miénk.
A bátyám egészen fura időpontban adta nekem a naplót. Sőt, hívjuk inkább könyvnek. Pont egy nappal a új osztályommal való találkozás előtt.
Szerintem a mai napról éppen eleget írtam, úgyhogy leteszem a tollat és elmegyek találkozni a nővéremmel.
Holnap esetleg visszatérek és leírom, mi történt az osztály találkozón.

• Rájöttem, hogy ez a könyves dolog nem is olyan rossz. Legalább látom, hogy mit gondolok és kiadhatom magamból. De félreértés ne essék még mindig nem élvezem, hogy olyan leszek tőle mint egy filmbeli tinilány.
• Na, jó, megyek a nővérem vár.

Augusztus 24., kedd

Huh... kellemetlen beszélgetésen vagyok túl a nőveremmel. Azt gondolja, azért költöztem el, mert jobban szeretem a bátyamat, mint őt. A nővérem eléggé hangulat ember, minden attól függ, hogy milyen lábbal kel fel, ezért nem is viselt meg annyira a dolog. Megszoktam.
Ezen kívül a mai nap egész jól telt.
Felkeltem kilenc körül, fogat mostam, felöltöztem és kimentem a konyhába reggelizni. A bátyám most ügyvéd gyakornok, úgyhogy korán kellett mennie dolgozni.
Megnéztem pár részt a Trónok harcából és indulnom is kellett az osztály találkozóra. Egy rövid farmer volt rajtam, egy Nike cipő és egy sima zöld póló.
A találkozó a Széll Kálmán téren volt, a KFC előtt délután egykor. Elegáns késésben voltam (túl sokáig nézem a Trónok harcát).
Odaértem 13:10-re, amikor is már egy nagyobb csoportot láttam gyülekezni. Odasétáltam hozzájuk.
- Sziasztok! -köszöntem az ott lévőknek. -A Kertész Antal gimi 9/b csoportjához van szerencsém?
- Ész van itt, az biztos!- szólalt meg egy szőkes hajú srác mosolyogva.
- Jó napot! Rácz Péter vagyok, az osztály főnököd- köszönt az ofőm is.
Körbenéztem és mindenkire rá mosolyogtam.
- Ha mindenki megérkezett, akkor mehetünk is az iskolába. Ott tudunk beszélgetni!- javasolta Rácz.
Tizenegyen voltunk a tanárral együtt, így elindultunk a suli felé.
Útközben mindenki elkezdett beszélgetni valakivel. Én például a szőkés hajú sráccal.
- Heló, Paszkál Dávid vagyok!- köszöntem és felé nyújtottam a kezem.
- Hali, Deák Ferenc. A második- mondta és kacsintott egyet. Nevetve fogadta a kézfogást.
Éreztem, hogy jól kifogunk jönni egymással.
- Te merre felé laksz?- érdeklődtem.
- Itt, a Szél Kálmán mellett egy 10 percre. És te?
- A Móricz mellett.
- Vannak tesóid?- éppen egy zebrán sétáltunk át.
- Nincsenek. Egy kicsit azért sajnálom- vonta meg a vállát - neked vannak?- érdeklődött
- Van egy bátyám és egy nővérem- feleltem, miután fellépünk a járdára.
- Sportolsz valamit?- próbáltam építeni a beszélgetést.
- Igen, focizom. Na, és te?
- Hokiztam régen versenyszerűen, aztán meguntam. Ma már hobbi szinten kosarazom és focizom a tesómmal.
- Van kedvenc csapatod?- kérdeztem.
- Real Madrid és az Inter. Neked?- izgatottan várta a választ.
- Real Madrid és az AC Milan.
- Legalább valamennyire van ízlésed!- nevetett fel.
- PS vagy Xbox?
- PS, te?
- PS. Akkor valamikor nyomhatunk egy partyt- mosolyogtam rá félénken.
- Az biztos!- biccentett.
Be is értünk a suliba és felmentünk az osztálytermünkbe.
A sulink négy emeletes, mi a második emeleten vagyunk. Egy osztályba általában tizenketten járnak és egy évfolyamban két osztály van. Egy emeleten egy évfolyam van.
A termünkben négyszer-hármas sorok vannak. Deákkal leültünk a hátsó padokba.
Akkor hát, kezdjük a bemutatást: