I'm in love with a criminal...

4. rész

~Jk pov~

Kim Taehyung. Kim Taehyung. Kim Taehyung... Valamiért olyan ismerős nekem a neve... Mintha már hallottam volna valamikor... 

A hazafele úton végig ezen kattogott az agyam. Miután visszakeveredtem azon az útvonalon, amelyiken utánuk mentem, tényleg elindultam haza. De figyelni semmi másra nem tudtam, csakis erre a hipotézisemre. Bekúszott az agyamba és nem is engedett másra gondolni, mégsem jutottam egyről a kettőre. Kissé durvábban rúgtam bele egy utamba kerülő kavicsba, sóhajtva egyet.

Ugyan dehogy. Tuti csak összekeverem valakivel- gondoltam már-már feladva a dolgot. Viszont percekkel később eszembe jutott valami, ami a segítségemre lehet. - Mintha a fiúk magyaráztak volna valamiről még a hét elején, amiben benne volt ez a név...

Nagy agyalásom közepette fel sem tűnt, milyen hamar hazaértem. Cipőm lerúgva utam a szobámba vezetett. Nem volt kedvem most anya kisbeszédeit hallgatni, hogy máskor is elmehetnék itthonról, mert jót tenne, meg így, meg úgy. Meg amúgy is, most feladatom van. Muszáj utána járnom ennek a dolognak. Taehyungnak. Túlságosan hajt a kíváncsiság ahhoz, hogy annyiban hagyjam. 

A kezembe kaptam a telóm és az íróasztalomhoz levágódva tárcsáztam Dohyeont. Még kapcsolt be a gépem, amikor felvette.

- Hali! Miaz, hazaértél már?- szólt bele a telefonba. A háttérből hallatszott az xbox hangja, szóval valószínüleg még mindig Jihonál van. Nem baj, annál jobb. Legalább biztosabb infót kaphatok.

- Igen itthon vagyok, de most nem ez a lényeg. Segítened kéne- nyitottam meg a böngészőt a már bekapcsolt gépen.

- Oké, mit tolsz?- kérdezte, mert gondolom azt hitte valamilyen végigjátszáshoz kéne a segítség.

- Nem, nem erről van szó. Emlékszel, arra hogy a hét elején dumáltatok egy random gyerekről?

- Neeem igazán...- nyújtotta el elgondolkodva. - Hét eleje? Milyen random gyerek? Mivan?

- Kim Taehyung a neve- segítettem be. - Csak ennyi maradt meg, mert a többire nem nagyon figyeltem. Tudod, amikor közben a telómon játszottam azzal a gagyi appal.

- Oh igen megvan!- kiáltott fel diadalittasan. - Az a "tini bűnöző"!- rajzolhatott idézőjelet a levegőbe. Bár nem láthattam, de sejtettem, hisz mindig ezt csinálja.

- Hogy?- lepődtem meg elég rendesen. Komolyan nem tudtam ezt hova tenni.

- Úgy, ahogy mondom- erősítette meg az előbbi kijelentését.

- Hogy érted azt, hogy "tini bűnöző"? - ráncoltam a homlokom. - Mesélj róla egy kicsit!- hajoltam a géphez, hogy azonnal tudjak keresni, ha valami használhatót hallok. Hisz, ha az illető bűnöző (ahogy ő mondja) akkor biztos kell lennie valaminek róla a neten.

- Miért érdekel ez téged ilyen hirtelen? Múltkor még majdnem bealudtál rajta, mikor ezt beszéltük- kérdezte kissé csipkelődve, már-már gúnyosan.

- Csak mondjad már!- kezdtem türelmetlenkedni. Ha tovább húzza az agyam, komolyan lecsapom, ha meglátom...

- Oké oké!- hátrált vissza kissé erélyesebb mondatom után. - Na emlékszel a múltkori rongálós incidensre? Bemondták a hírekben is.

- Nem nézek híreket. 

- Pedig néha kéne! De mindegy is... Tudod, erről beszélt mindenki a suliban is  vagy egy hétig!

- Amikor valaki tönkretette az egyik főtéri üzletsor rolóit?- gondolkodtam el. Valami derengett, de nem voltam egész biztos benne.

- Igen igen. Telegraffitizték őket, meg párat be is törtek, pedig fémből vannak! Voltak... Totálkár az összes!- élte magát teljesen bele a magyarázásba.