I NEED U [BEFEJEZETT]

제 3 장

-Most is, ezért vagyok itt, hogy ne essen semmi bajod!-suttogta.

-Biztos unalmas lehet ez a munka számodra. Folyton követni, megfigyelni, jegyzetelni róla mindent és még beszélgetni is vele.-a plafon felé fordultam és behunytam a szememet.

-Egyáltalán nem unalmas meló.-vágta rá.

-De.. Biztos vágysz a szerelemre, csak nem lehet neked, mert Őrangyal lettél és most van egy munkád, mert a nyomomban van egy démon.

-A szerelem nem nekem való. Csupa csalódás és szenvedés.-mormogta az orra alatt.-Ne is beszéljünk erről többet, ha megkérhetlek rá!

-Megértettem.-próbáltam elaludni.

Taehyung:

Egész éjjel vigyáztam rá és meg is tudtam a különös álmát, amibe benne van a démon vezér keze is. Megátkozta Minheet, akit a rossz álmok gyötörnek.

Igaza volt Minheenek, hogy lemaradt a jegyzetelésem. Gondoltam ezt nem osztom meg a főnökkel, hisz nem engedélyezte a védőkarkötőt, így megadom neki azt a lehetőséget, hogy ebből a részből ki is hagyom.

Az egyetlen bajom az lesz, hogy megvonják tőlem a hivatásomat és többé nem lehetek Minhee Őrangyala, hanem egy egyszerű angyal, akit újra kell képezni, különben bukott angyalként fogom végezni, ahogy a szüleim is.

Amikor még kicsi voltam, anyámat az ördög csábította magához, míg apám a szolgájává vált, miközben mind a ketten Őrangyalokként voltak elkönyvelve. Sajnos ők már nem velünk élnek, hanem valahol a túlvilágon.

Másnap reggel felpattantam a padlóról és újból keltegetni kezdtem, de erre már hamarabb reagált, mint az éjjel.

-Jó reggelt!-suttogtam.-Hol kezded a mai napodat?-kérdeztem.

-Neked is jó reggelt. Először letusolok, majd megreggelizem, aztán indulok munkát keresni.-mosolygott.

-Akkor kelés van!-keltegettem.-Nem maradhatsz le az első napodról!

Tulajdonképpen ezt sem kellene megtennem, de ezzel figyelmeztetem és megtanítom a pontosságra.

-Értettem!-felült az ágyára, majd kisétált a szobából, mire én is mentem vele.

Minhee:

A szobából kicsoszogva baktattam a fürdőszobáig. Mögülem pedig lépteket lehetett hallani, mire hátrafordultam és az Angyalka jött utánam.

-Megértem, hogy követned kell minden lépésemet, de most lefürödnék.-próbáltam lekoptatni magamról addig, amíg le nem tusoltam.

-Ó, bocsánat!-elnézést kért, mire egy lépéssel hátrált.

Bemehettem a fürdőszobába, hogy megtisztítsam magam az izzadságtól.

A fürdőbe érve kulcsra zártam az ajtaját és megengedtem a vizet a kádba.

Ahogy beültem a meleg vízbe, kopogtattak az ajtón.

-Vagyok!-kiáltottam ki.

Megint kopogott valaki, ami kezdett egyre jobban idegesíteni. Gyorsan kiszálltam, megtöröltem a nedves testemet, majd felöltöztem.

Kinyitottam az ajtót, de senki sem állt velem szembe. Egy vállrántással meg is oldottam a problémámat, majd a szobámba sétáltam.

-Mikor induljunk?-kérdezte a padlón heverő fiú.

-Induljunk?-kérdőn meredtem rá.

-Igen, csak nem engedhetlek egyedül. Ki tudja mikor jön érted, hogy magához ragadjon?-magyarázkodott.

-Tudok magamra vigyázni! Tényleg!-nyugtattam.

-Akkor sem hagyhatlak szem előtt.-közölte.-Veled tartok!

-Aish, legyen!-beleadtam a derekamat.

Végül megérkeztünk a jelenlegi munkahelyemre, ahol bejelentettem a recepciósúrnak a kívánságomat.

-Jó reggelt kisasszony! Segíthetek valamiben?-érdeklődött uriasan a férfi.

-Jó reggelt! Munkára jelentkeznék.

-Akkor kérem töltse ki ezt az űrlapot, majd jöjjön vissza, mikor a főnök úr hívja magát!-adott át egy A/4-es lapot.

-Értettem. Köszönöm!-meghajolva indultam meg a legközelebbi asztalhoz, ahol kitölthetem ezt az űrlapot.

A papírlapra koncentráltam, majd eszembe jutottak azok a lehetőségek, amik miatt most stresszelek.

-Nyugodj meg! Végy egy mély levegőt, majd fújd ki!-ült le mellém az Őrangyalom, akinek a nevét elfelejtettem.

-Hogy nyugodjak meg?-kérdeztem tőle.-Hogyan fogom visszafizetni HaYoungnak, ha nem fognak felvenni?

-Várj, várj, várj!-ismételgette.-Mit kell visszafizetned?-kíváncsi tekintettel meredt rám.

-Az okozott kárt.

-Mármint a telefonját?-érdeklődött.

-Igen..

Egy pillanatra felpillantottam és egy öreg hölgy állt meg, aki felém pillantott.

-Magamba beszéltem, tudja...-hisztérikusan kezdtem nevetni, majd vakargattam a tarkómat, mire az asszony eltűnt.

-Ne foglalkozz ezzel a hölggyel!-kérte.

Kérdő és egyben értetlen tekintetemmel a szemébe néztem.

-Tessék? Miért ne törődjek vele? Nem bántott senkit sem!

-Tévedsz! Ez az a nő, akitől rettegned kéne. Ő a Démon királynő, aki itt öregasszonynak adja ki magát, míg a pokolban fiatal hölgyként van jelen.-oktatott ki.

Kikerekedtek szemeim, mire az agyamig eljutott ez az újabb információ.