After the war [Szünetel]

Vissza a Roxfortba

A háború után járunk, minden a réginek tűnik a Roxfortban, csak éppen az emberek nem. A háborúban mindenki elvesztett valamit és ez a veszteség még az évnyitón is érezhető volt.

A háború miatt az egész teljes évet meg kell ismételniük a diákoknak, melyet a Roxfort új igazgatója Minerva McGalagony és a mágiaügyi minisztérium döntött el.

"Köszöntök minden kedves diákot az új tanév kezdetén.

Az elmúlt időszak mindannyiunk számára nehéz volt. Sokat szenvedtünk, sokat vesztettünk, de mi itt maradtunk egymásnak. Mi vagyunk a jövő. Tekintsünk előre és gondoljunk az új lehetőségre. Lássuk meg a jót egymásban és mindennapjainkban. Ismerjük meg egymást újra és újult erővel, új reményekkel vágjunk neki a tanévnek. Hisz ne feledjétek, az öröm mindig segít rajtunk, akkor is ha teljes a sötétség, mert a sötétséget, elűzi a fény."

Mindenki csendben hallgatta végig az idős boszorkány szavait, sokan könnyekben törtek ki a hallottak után, és megölelték egymást.

- Szép beszéd volt. - mondta Lumpsluck professzor, mikor Mcgalagony professzor helyet foglalt mellette.
- Köszönöm Horatius - mosolyodott el halványan az idős boszorkány.

- Kezdődjék hát a lakoma - hangzott el, és az asztalokon finomabbnál finomabb ételek jelentek meg.

Ron nem is tudta melyik ételből egyen először. Majd egy csirkecombnál döntött egy kis szósszal vegyítve.
- Nem hazudtolod meg magad, báttyó - mosolyodott el Ginny, s falatozni kezdett.
- Két órája nem ettem Ginny, már a vércukrom is leesett!!
- Bár én is ennyit ehetnék, de sajnos nem olyan jó az anyagcserém, mint egyeseknek..
- Hermione... - Kezdte Ron - Te még kövéren is színvonalon felüli lennél - vágta hozzá bután.
Hermione kicsit bosszúsan nézett rá, míg a többiek elnevették magukat.
- Most mi van? Csak bókoltam - pislogott.
A többiek lemondóan sóhajtottak

Draco és barátai hangos nevetéssel kezdték az étkezést. Egy hugrabugos srác leesett a székről és ezt roppant mulatságosnak vélték.
- De béna! - mondta az egyik mardekáros. Blaise.
- Hagyjad már szerencsétlent, annyira unalmas.... Egyébként is arról beszéljünk, miért kell megismételni az évet? De legalább te is itt vagy velem Draco - hisztizett Pansy Parkinson aki Draco nyakán lógott újfent.
Draco nem szólt semmit, némán tűrte a nyakán lógó lány hisztijét. Tulajdonképpen Ő nem bánta, új esélyt kapott az élettől. Nem ítélték el Halálfaló mivolta miatt. Legalábbis a Wizengámot nem... Nem úgy mint a szüleit...
- Dracooo itt vagy? - hadonászott az orra előtt a lány.
- Ne kalimpálj már itt előttem az ostoba kezeiddel - tolta el magától az immár savanyú képet vágó lányt.
- Olyan undok vagy ma, mi van veled? - hisztizett
- Unom már a hisztijeidet és abszolút nem vagyok rá kíváncsi.
- Ooooohhh összekapott a híres házaspáááár. - őrjöngtek a mardekárosok.

Draco megforgatta a szemeit, majd felkelt a helyéről.
- Nem vacsorázol, Draco? - kérdezte egy ismeretlen mardekáros lány, majd összehúzta magát Pansy szúrós tekintete láttán.
- Nem vagyok éhes - hagyta ott őket a fiú.

Még mielőtt kilépett, végig nézett a termen, majd mint aki keserű citromba harapott, kilépett a nagy ajtón.

A nagy lakoma után Harryék felmentek a hálókörletükbe, majd egy kis újévköszöntő griffendéles partytba csöppentek a közös részlegben. Hajnali 2 körül megunták a partyt és eltették magukat másnapra.

Draco sokáig forgolódott, az agya folyton az elmúlt időszak eseményein járt, és az elmúlt pár napon.

Nehezen viseli a megvető pillantásokat, hiszen mindenki tudja, hogy csak kényszerből állt a Sötét Nagyúr oldalára. Nem Ő választotta. Nem tudja mihez kezdjen... Éjfél körül nyomta el az álom...