Szerelem a háborúban |Manuel Neuer| ✔

×1×

1939.09.01. Lengyelország,Varsó

Reggel hatkor ébredtem. Kimásztam az ágyból és bementem a fürdőszobába,ahol elvégeztem reggeli teendőimet.

Felöltöztem az új ruháimba majd lesétáltam az emeltről. Az utolsó lépcsőre léptem mikor meghallottam egy mély,érdes hangot.

-Antonia Oppeinheimet keresem.-olvasta fel a nevem egy papírról.

-Mi? Miért keres engem?-kérdeztem magamtól. Le akartam lépni a lépcsőről de az nyikorogni kezdett. A Német felém kapta a tekintetét.

-Kapjátok el fiúk!-kiáltott mire két nagy darab Német felém indult.

Reagálni sem volt időm. Az egyik katona a bal kezemet,a másik pedig a jobb kezemet kapta el. Kiráncigáltak a házból és szó szerint feldobtak egy katonai autóba ahol több ember is volt. Elindult az autó mire mindenki elesett.

Pár perc kocsikázás után megálltunk. Mindenkit kiráncigáltak az autóból. Engem megint az a két katona vett körbe.Beráncigáltak egy a várostól elkerített részre. Ha jól most a Nalefki-kerületben voltunk.

Egy határ volt meghúzva. Mintha egy másik nép lennénk és a határ már Lengyelország. Németek álltak mindenhol. Embereket vertek vagy a nők után nézve perverzen vigyorogtak.

Féltem megmozdulni. Valaki hátulról nekem jött mire elestem. A "határ" felől hangos nevetést hallottam.

-Remélem akkor is így fognak nevetni mikor fejbe lövik az összes Németet!-morogtam.