Egy történet, amely szánt szándékkal Halloweenra íródott, mivel én nagyon szeretem ezt az ünnepet. Október elsejétől egészen október harmincegyedikéig minden nap frissül, így nyomon lehet követni, vagy épp meg is lehet várni ameddig befejeződik és e...
- Na látod! Ezt mondtam! - kiáltott rám, mire leintettem.
- Nézd, Abby. Ez a fiú beléd esett tényleg, de nem szokott kukkolni, nem bámult meg soha meztelenül, megmondtam, hogy egy úriember. Mindegy, én megpróbáltalak meggyőzni, hogy ez igaz szerelem! - tettem karba a kezemet.
- De mi értelme lenne amúgy is egy olyan szerelemnek, ahol meg sem érinthetem őt? - kérdezte halkan Edward. - Hisz én nem vagyok több puszta léleknél, nincs hús-vér testem! Nem működne! - rázta meg a fejét.
Edward felé fordultam.
- Már hogyne lenne értelme? - kérdeztem, mire Abby megszólalt.
- Minek?
Leintettem.
- Most Edwarddal beszélek! - mondtam neki.
Abby rémülten nézett rám, én viszont visszafordultam Edwardhoz, aki a szája szélét rágcsálta.
- M-mit mond? - kérdezte Abby óvatosan, mire ismét megfordultam.
Elmosolyodtam.
- Edward azon gondolkodik, hogy van-e értelme egy olyan szerelemnek, ahol ő meg sem érinthet téged?
Abby lesütötte a szemeit, majd megköszörülte a torkát.
- Ha igaz szerelem, akkor természetesen - válaszolta. - A szerelemnek mindig van értelme, de csak abban az esetben, ha nem megjátszott, hanem tiszta szívből szól és tele van érzelmekkel.
- Igen - mondta Edward is felocsúdva a szomorúságából, majd közelebb sétált Abbyhez. Egyrészt bizarr volt, hogy a legjobb barátnőm még mindig nem láthatta, másfelől viszont gyönyörű, ahogyan a fiú olyan szerelmesen nézett rá.
- Most épp ott van előtted és téged néz - tájékoztattam Abbyt, mire az mosolyogva felnézett.
- Itt előttem? - kérdezte. - Pontosan... előttem? - majd előre nyújtotta a kezét.
Edward egy pillanatra meglepetten pislogott, majd rám nézett. Bólintottam, mire ő is előre tartotta a kezét.
Szomorú volt látni, hogy megérinteni valóban nem tudta őt. A tárgyakhoz hozzá tudott nyúlni ha akart, mert ugye a múltkor is eltolta nekem a széket, de az embereket már nem tudta megérinteni, nem érinthette meg azt, ami élt, hiszen ő halott volt. Abban viszont semmi akadály nem volt, hogy Abby megérezze a jelenlétét, mert amikor egy pillanatra összetalálkoztak a kezeik, Abby rögtön visszahúzta azt.
- Hideg - suttogta. - Hideg lett.
Bólintottam.
- Tényleg itt van? - nyelt egyet Abby, mire az előzőnél is erősebben bólintottam. - És a múltkor is ő... az Ouijanál?
- Igen és pontosan úgy vélekedik a szerelemről, ahogyan te is! - mosolyodtam el, s szinte már minden porcikámban éreztem, hogy nemsokára Edward elengedi a gátlásait és megmutatja magát Abbynek, csak előbb meg kell győződnie arról, hogy nem fogja elijeszteni.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
